Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1946-04-20 / 8. szám
2 MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS MEGVÁLTÁS ES HIT Segítés, vagy kegyelem? Eléggé megedződtem már ahhoz, hogy ne bámészkodjam el minden incic find furcsaság láttán, de mostanában egypárszor egészen »békebeli« módon meghökkentem. Először. Azután sírhat- nékom lett. Az történt ugyanis, hogy egy sereg emberrel eljutottam addig a pontig, hogy hisznek, sőt »nagyon«, »erősen«, »rendíthetetlenül« hisznek és már-már boldogan regisztráltam ezt a tényt, mmikor kicsattant a botrány. Kiderült ugyanis, hogy a »megsegítő« Istent hiszik. Értsük meg jól: Valaki olyant, aki minket kötelességszerűen segít. Segít bajban bajoskodni, gyászban gyászolni, örömben örülni, betegségben gyógyulni, halálban meghalni, üdvösségben üdvözülni, feltámadásban feltámadni■ (Igazán csak az hiányzik, hogy bűnben meg bűnözni segítsen!) Ismétlem, értsük meg jól: mi akarunk valamit vagy éppen mindent és Isten segít. Kellőképpen megbotránkozva és elszomorodva figyelem azóta ilyen szempontból a »keresztyén« bizonyságtétele, két és rá kellett jönnöm arra a szomorú tényre (azért szomorú főleg, mert tény), hogy némelyek »keresztyén« hite a szó legszörnyűbb értelmében vett babona. Miértf Mert nem a Szentírás Istenét hiszik, mert nem veszik tudomásul, hogy Isten nem bízta a fantáziánkra magái, hanem kijelentést adott magáról. Óh. hányán vannak, akik nem Is. tent, hanem csak istent imádnak, olyan is'ént. aki ők maguk alaki'otvk ki magukban hazug bizonyságtételek, sajnos, nagyon sokszor tévelygő igehirdetések és egvéni elképzelések alapján! Ki ez a kialakított isten? Finoman ki. fejezve bálvány, durván kifejezve maga az ember. Miért maga az ember? Azért, mer/ ez az isten engem segít, raitam segít, nekem, segít. Az ember építette fel ezt a bálványt a maga képére és hasonlatosságára, illetve olyanra, amilyen ő maga szeretne lenni. Mert nem ismeri az- Igét, nem táplálkozik belőle. Ez az isten nem a mi Istenünk. Mert a mi Istenünk nem hai'andó emberi célok szolgálatába szegődni. Az ember megsegítése pedig lényegében véve ez- A mi Istenünk magát az embert is elő. szőr a maga céljává, majd pedig céljainak eszközévé akarja tenni. Itt van tehát az ideje, hogy leszámoljunk minden babonával. Isten kegyel, mezni akar és nem segíteni. Kegyelmezni az Ö Fiáért, a feláldozott Krisztusért. Isten a maga. dicsőségét akarja, mégpedig a mi megkegyelmezett életünk áldozata árán. Isten a maga akaratát akarja, a mi engedelmességünk és szolgálatunk által. Hát akkor Isten nem segít? De igen! Csakhogy addig nem segít, amíg meg vem kegyelmezett. Meg akarja mutatni, hogy a kegyelem több, mint a segítés. F. S. A keresztyén egyházi életben ősidők óta kialakult ünnepi rendben kétségtelenül nagypéntek és húsvét a csúcspont. Az jut ebben kifejezésre, hogy a keresztyénség »váltság vallása«. A megváltás tényeinek szálának ezek a fő- ünnepeik. Voltaképpen úgy áll a dolog, hogy más »váltságvallása« nincs is az emberiségnek. Mert ami még annak volna nevezhető, abban nem megváltásról, hanem önmegváltásról van csak 6zó. Nagypéntek és hút vét arról beszé'. nek, mit tett Isten a mi megváltásunkra, milyen áldozatot hozott érette és milyen győzelmesen vitte véghez Jézus Krisztus által. Nem arról van tehát szó, hogy a keresztyének Jézus Krisztust tartják a Megváltójuknak, más vallások követői pedig másvalakit. Ilyen értelemben vett Megváltója, aki áltál Isten szerez váltságot, Jézus Krisztuson kívül egyáltalán nincs a világnak. Senki nem is beszél ilyenről. Legfeljebb álmokkal és reménységekkel találkozunk a felől hogy egyszer majd lesz ilyen. A keresztyénség azért hirdet Evangéliumot, mert tudja és vallja, hogy van ilyen, a megváltás tény s ha kiteljesedése még a jövendőnek ígérete marad is, valósága már a jelenben el. nyerhető. Ebben a váltságban, vagy még pontosabban: a Jézus Krisztusban fölismert Megváltóban való hit teszi keresztyénné a keresztyén embert és ke. resztyén egyházzá a keresztyén egyházat. A mostani ünnepeik jó a'.kalmul szolgálhatunk arra, hogy ez alá a mér. ték alá odaálljunk, egyénileg is, közösségünkben is. Az jellemz'-e egyéni életű nket, hogy a megváltott voltunkért Való öröm és hála uralkodik benne? Az jellemzi e egyházunkat, hogy népünk közepette a megváltás bizonyos valóságát képviseli életével és hirdeti minden megnyilvánulásával? Elég ezeket a kérdéseket fölvetni- Magukban hordják már a feleletet is. Sergestől vannak nyomorúságaikba reménytelenül belebonyolódott embereik, akik legföljebb sóhajtani tudnak arra egyet, ha megváltásról hallanak. Mégis keresztyéneknek nevezik magukat! És szélté- ben-liosszában láthatunk olyan «gyházi életet, amely a jobbik esetben csak azt a célt szolgálja, hogy a megváltás kielégítetlen vágyának legyen alkalma panaszos sóvárgásait megszólaltatni, a ro-szabbik esetben meg csak arra alkalmas, hogy ezt a vágyat úgy elaltassa, hogy már meg sem akar szólalni. Azért mégis keresztyén egyházi életnek tartja magát! Együtt az *1bt Azíae előtt A bajnak kétségtelenül az lehet az egyik oka, hogy az Isten által elvégzett megváltói öröm híre nem hangzik olyan erővel közöttünk, hogy az egyes embereket is megragadja s az egyházi életet is úgy betöltse, hogy belőle még ki is zendüljön mindenki felé. Röviden: annak az igehirdetésnek és tanításnak, amely ránknyomta a bélyegét, nem állott a középpontjában a megváltás ténye De ezért — legalább közvetlenül — nem mindnyájan vagyunk felelősek. A nagy többségünk abban a helyzetben van, hogy másokat okolhat érte, azokat, akiknek hivatásuk az igehirdetés és a lelki tanítás. Van azonban a baj. nak egy másik -oka is, amelyben már kivétel nélkül mindnyájan vétkesek va. gyünk. Az t- i., hogy annyira sem fogadtuk el a Jézus Krisztus által elnyert megváltás valóságát, amennyire az tudomásunkra jutott. Senki sem mentegetőzhetik azon a címen, hogy soha nem hallott felőle semmit. Mindnyájan ünnepeltünk már nagypénteket és húsvétot. S ezenkívül is mindnyájunk szeme előtt sokszor megjelent a megfeszített és fö’-támadott Krisztus. Do nem hittünk benne azzal a hittel, amelyet Isten elvárt volna tőlünk. Csak az Ő mindeneket látó és számont-artó tekintete előtt nyilvánvaló, mi csak a szánalmas következményekből sejtjük, mennyi makacs hitetlenség állotta el a szívekben annak útját, hogy a váltság ténye gyümölcsözővé váljék. Azért sínylődünk mi megváltásunkat ünneplő, magunkat keresztyéneknek nevező emberek a megváltásnélküli siralmas állapotunkban. A váltság ténye örökre áll és soha meg nem változik. De hasznunk belőle csak hitünk által lehet- Különben terített asztal mellett éhenhaló és forrásvíz mellett szomjan pusztuló emberek vagyunk. Hogy milyen kijátszhatatlan igazság az, hogy benne való hit nélkül kárbavész ránknézve a megváltás, azt az egyik oldaláról kipróbáltuk. Az életünk jelenbeli valósága elég bizonyság reá. Itt volna az ideje, hogy fölserkent, eük magunkat és egymást a má-ik oldaláról való kipróbálására is. Hadd lássuk meg egyszer, — úgy, ahogy az Istennek is kedve szerint volna, nekünk pedig életmentő ajándéknak számítana — milyen valóságos dolog a mi megváltásunk, ha komolyan hiszünk benne! Együk és igyuk egyszert azt az ételt és italt, amit Isten elkészített nekünk, úgy, mint amitől az életünk megmaradása függ! Dr. Victor János misztériumot csináljanak rajongó emberek, hogy Őt az igazság mártírjának tüntessék fel, vagy az ártatlanul szenvedők menedékévé s gyenge vigasztalásává tegyék, mint ahogy szokták oly sok gyatra nagypénteki és húsvéti prédikációban. Jézus Krisztus azért halt meg és támadott fel, hogy uralkodjék, mind holtakon, mind élőkön uralkodjék. Péter világosan mondta Kornélins házánál: »És megparancsolta nékiink, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy Ö az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak.« (Cselló :42) Azok hivatkozhatnak Jézus Krisztusra, akik az Ö uralkodásával egyetértenek annyira, hogy ők maguk is engedelmesen hatalma alá rendelték magukat, akik mindenütt és mindenben az Ő uralmát szolgálják. Ezt hirdeti a Szentlélek bizonyságtétele is: »Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá (Messiássá) tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek.« (Csel. 2:36.) Csak azok hivatkozhatnak Rá, akik nem magukat, nem céljaikat, igazságukat, programmjaikat akarják mellékesen vele igazolni, hanem akik mindezeket becsületesen feladva, engedelmesen azt és úgy akarják és szolgálják, amit és ahogy Jézus akarja: az Isten országát. Te, magadra nézve tudomásul vetted-e, hogy Jézus Krisztus azért halt meg és támadott fel, hogy rajtad is Ő uralkodjék? Ő nemcsak segíteni akar rajtad és neked, hanem rendelkezni veled! DOULOS Bibliai vezérfonal 20. Ap. Csel. 17:10—15 Ezékiel 18. 21. Ap. Csel. 17:16—34 Ezékiel 19. 22. Ap. Csel. 18:1—17 Ezékiel 20. 23. Ap. Csel. 18:18—22 Ezékiel 21. 24. Ap. Csel. 18:23—28 Ezékiel 22. 25. Ap. Csel. 19:1—22 Ezékiel 23. 26. Ap. Csel. 19:23—40 Ezékiel 24. 27. Ap. Csel. 20:1—6 Ezékiel 25. 28. Ap. Csel. 20:7—16 Ezékiel 26. 29. Ap. Csel20:17—38 Ezékiel 27. 30. Ap. Csel21:1—26 Ezékiel 23. Máj. 1. Ap. Csel. 21:27—40 Ezékiel 29. 2. Ap. Csel. 22:1—30 Ezékiel 30. 3. Ap. Csel23:1—11 Ezékiel 31. 4. Ap. Csel. 23:12—35 Ezékiel 32. 5. Ap. Csel. 24:1—27 Ezékiel 33. 6. Ap. Csel. 25:1—12 Ezékiel 34. 7. Ap. Csel. 25:13—27 Ezékiel 35. 8. Ap. Gsel. 26:1—32 Ezékiel 36Nem hallgathatom el! Női bibliaóránk után, odajött hozzám az egyik asszonytestvérem és megkérdezte, hogy mondjam meg már: Csakugyan bűnös ez a magyar nép? Olyan sokat hallom már ezt, hogy vétkeztünk, bűnösök vagyunk. Én ismerek másfajta népeket is és ezekkel szemben mi sem vagyunk bűnösebbek! Miért büntet hát bennünket ennyire az Isten1 Ne a más népek bűneiről beszéljünk, mert mi dolog, hogy a kívül- valókról tegyünk ítéletet... a kí-v vülvalókat majd az Isten ítéli meg. Hadd beszéljek most magunkról, egészen magunkról: a magyar nőkről. Van-e nekünk magyar nőknek, nemzeti bűnünk? Második éve élek már itt egy dunántúli határváros-, ban. Itt éltem és néztem át a mar gyár nép futását, menekülését annakidején. Nemcsak kívülről szemléltem a dolgokat, hanem volt alkalmam betekinteni az emberek leikébe is. Ha megkérdeztem, hogy miért futtok, — a felelet mindenfelől ez volt: »féltem a feleségem, féltem a lányom« — nők részérői pedig az, hogy nem akarok áldozat lenni. Oh, micsoda nagy ártatlanságot, micsoda nagy tisztaságot mutattunk akkor, pedig, ha valaki úgy igazán és őszintén le merte volna rántani a leplet arról az áligazságról, akkor kiderült volna, hogy mi törté: nik a függöny mögött. Oh, ha a kórházaink és a mulatóink beszélni tudnának! Na de beszél az a soksok felbomlott családi élet is eléggé. És mindezek mellett mi mertük hangoztatni a mi keresztyénsé- günket. Ez volt a múlt, de milyen a jelen? Szomorú, de le kell írnom. Nekem itt a határszélen, ahol annyiféle fajta ember átvonul, igen kijutott az ilyesminek a meglátásából. Azok a nők, akik annakidején magukat mentették és éppen akik elől futottak., akiket megvetettek, lenéztek, utáltak, gyűlöltek, most azoknak önként adják el testüket, lelkűket. És mindezt szemrebbenés nélkül. Ki gondol manapság arra, hogy ez is bűn? A hetedik parancsolatnak a megszegése. Ma nem nagy dolog egy kicsi Életet elveszteni. Oh. vájjon hány világra vem hozott Élet lehet a magyarok feketelistájára felírva, akik vádolnak bennünket, Magyarokat. Magyar nők! Hova lett belőletek <a magyar női szemérem? Kiveszett! Vigyáz- zatok, nehoav belőletek induljon ki a nemzethaVfH A mi népünk leányai idegenek után futkosnak! Ez megy itt 1944 március 19-e óta. Bocsássanak meg azok, akik m.eg- botránkoznak, de nekem nagyon- nagyon fáj népem leányainak ez a romlása. Sjanos, nem kapásból beszélek, mert tények állanak q szavaim mögött. Ne játszunk szem- bekötősdit, ha nem szépyeljük a bűnt elkövetni, ne szegy éljünk róla kaszálni sem■ Ne bújjunk ki a felelősség alól, mert ha az ujjam fáj, bizony érzi azt az én egész testem. Valljuk be őszintén, hogy erre mindnyájan hajlandók vagyunk, határtalan csúnya, vak hiúság van bennünk. Az én és a mi bűnünkért nem más és nem mások fognak felelni, hanem én és mi! Sz. EMairyar Megmaradás Imaközössége »Bizonnyal lá'om, hogy nem személy- válogató az Isten, hanem minden nemzetben kedves ő előtte, aki őt féli és igazságot cselekszik.« (Cseh 10:34—35«) Áldjuk Istent az érettünk halálra adott és feltámasztott Krisztusért. Valljuk meg hűnhánattal még el nem ismert és be nem vallott bűneinket; titkos vágyainkat, igényeinket, a hivő közösségeinkben megtűrt bű- ' nőket, hogy tisztulás helyett egjre szennye- sebb a magyar élet. Adjunk hálát Istennek az Ige időszerűségéért, a dombrádi evangélizációért, anyagi szükségeink betöltéséért. könyörögjünk bűneink bocsánatáért, a magyar politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális élet tisztulásáért, ti tavaszi vetésekért, az ország vezetőiért, az imádkozó hétért*Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon, mind élőkön uralkodjék.« Róma, 14:9. Jézns Krisztus a legfélreértettehh alakja a világnak, a történelemnek. Senkit annyi mindenféle ember, csoport, eszme Programm, elgondolás nem em eget a maga igazolására, mint éppen Öt. Ennek kettős oka van. Az egyik kétségtelen, magában Jézusban, az Ö különleges Is.en-eniber voltában, az Ö nagyságáben s ugyanakkor szelíd és alázatos voltában és evangéliumának mindentől elütő tartalmában van. A másik pedig az a tudatlanság. amivel néznek Jézus személyére s munkájára. Az embereknek nincs hiteles, bibliai képük Jézusról, hanem csak képzelt. Legtöbben csak egyszerűen elképzelik maguknak, hogy Ö milyen lehet és hogy Ö mit tanított s akar. Kik hivatkozhatnak hát igazán Jézusra? Mi a biztosítéka annak, hogy ez a hivatkozás nem jogtalan és alaptalan? Erre a kérdésre ad biztos választ a fenti Ige. Jézus életművét nem azért vitte véghez, hogy arról elmélkedjenek. Bár fontos a Felőle való ismeret, de Ö nem azért halt meg és támadott fel, hogy ezért higyjenek Benne az emberek, ha ezt akarná, inkább leszállt volna a keresztről. Ő nem azért vállalta, némán a szenvedést, a megaláztatást, a kereszthalált s nem azért támadt fel a halálból, hogy ezek vita tárgyait képezzék mber és ember között, hogy ebből valami különleges, sőt esetleg beteges Azért...
