Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1946-12-14 / 25. szám
MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS Készül a Történelmi időkben dönítő jelentőségű a zsinat összeillése. Most ilyen időket élünk. Egyházunk rendkívüli helyzetében súlyos feladat. vár rá. A Szent- írás mérlegére kell állítani egyházi életünk minden mozzanatát, hogy egyedül az Isten Igéje döntse el: mi maradhat meg a régiből és mi nemi Reformációs időkben azonban nem a nagy zsinatok jelentősége az irányadó, hanem a kisebb közösségeké. A nagy zsinat csak akkor lehet igazán reformzsinattá, ha megelőzi egy sereg kisebb: a vidékek hivő népének tanácskozása a Szentlélek Isten vezetése alatt. Ki tudja elképzelni a magyar reformációt az egervölgyi hitvallás, a debreceni zsinat, a herceg.;zöllősi kánonok, a csepregl zsinat, meg a többi nélkül! Mi nem! Éppen őzért nem várunk a mostanitól döntő jelentőségű állásfoglalást mindazokban a kérdésekben, amelyek itt zörgetnek a nagy kapun. Már a nyíregyházi Szabad Tanács nyomában támadt vihar is megmutatta, hogy hasonló lelkűiét uralja egyházunkat, mint a XV. századot vagy Géléi Katonáékat: a halogatás szellemei. Persze csak más előjelek között. Azok a híradások, amelyet1 külföldről kapunk, még jobban megerősítik ezt az érzésünket. Ahol a hivő és hitvalló ke- resztyénség vallotta meg Krisztusba vetett hitét és ebből az egyházra vonatkozó meggyőződését, ott szabad zsinatok voltak. Olyan lelki táborozások, ahol megjelenhettek más országok lelki vezetői is és elmondhatták azt, ami ia szívükön feküdt. Mennyivel inkább az egyházak saját szolgái. Mi hiányzik a most készülő zsinathoz? Először is hiányoznak a zsinatelőkészítő vidéki lelki találkozók. Mondjuk meg őszintén: a heli/i zsinatok. Egy- egy környék hivő népének tusakodása. Egynapos konferenciákon nem lehet megismerni: mik a gyülekezetek Krisztusban való megújulásának akadályai és lehetőségei. A nagy reformáció kint és bent egy sereg patak vizéből dagadt folyammá. Szinte minden nagyobb központnak akadt reformátori egyéni,-'égé. Nálunk a Szabad Tanács kísérletének jogosultságát is kétségbevonták. Egészen antikálvinista módon tiltakoztak deklarációi ellen. Olyanok, ,akik egyáltalán nem érezték meg, mennyire elveinkkel ellenkező dolog elfogadni hivatalos személyek egyéni nyilatkozatait, mikor azok a gyülekezetek megkérdezése nél- jkül, de azok nevében tesznek nyilatko- Izatokat. Furcsa református egyház az, lahol a püspöki nyilatkozatok áment Ikapnak, anélkül, hogy azokat akár a Rzentírás, pjiár a Hitvallások mérlegén bemérnék. Szinte ott tartunk már, hogy ezek a nyilatkozatok ex cathedra hangzanak el és a osalatkozhatatlansdg jellegét öltik magukra. Mindez olyan egyházban. amelynek az a Szentíráson alapuló meggjuj^Jésie,-hogy még a zsinatok is tévedihotíWkT mennyivel inkább magán személyek. A reformáció harca a püspöki rendszer ellen, éppen azon a tapasztalaton alapult, hogy a hivatalos hatalom állandóan abban a kísértésben forog, hogy az Egyház lelkét és lelki uralmát a saját spirituális diktatúrájával téveszti össze. Ahol ilyen állapot lehetőségei életre- kelnek, Ott a gyülekezetek felelőssége isten országáért elalszik. A Szentirás és Hitvallások elvi regulái iránt való érzék elsorvad. Egyfelől azért, mert azt képzelik, hogy »akinek az Isten tisztséget ád, észt is ad hozzá«. Tehát a hivatalosokat az illetékességnek olyan jellegével ruházza fel, amely már önmagában is a romi ás csiráit hordja, meri n felelősség áthárításával azokban ezt a fajta lelkigőgölt ki is termelheti. Ki meri állítani azt, hogy egészen véletlen egyházi közületeink ijesztő közönye a Szentírás és Hitvallások iráni, úgyannyira, hogy aki elő meri venni ezeket, hogy rátegye a gyakorlati élet kérdéseit, az menthetetlenül eretnekké vagy tiszteletlen terrorfiúvá válik a jól megnevelt gyűlések szemében! Másfelől azérit is veszedelmes az ilyen- rajta állapot, mert annak a kisebbségnek szavát, amelyet Isten Szentlelke minden egyházközségbe odarendel: némaságra ítéli. Az eleve biztosított szavazatokkal kilátástalan harcra kényszeríti és azt a veszedelmes hiedelmet ülteti el a tömegekben, hogy az igazság ereje a jól beállított adminisztráció függvénye. Az ilyen állapottal szemben nincs más út, mint az evangélizáció az egyház elvei szerint, de kötetlen formában, mert a hivatalosított forma a missziót eszközzé teszi és egy hivatalos apparátus páncélingéba húzza he. A másik hiba A második főhibát abban látjuk, hogy a zsinat összetételével kapcsolatban nem vetette még fel egyházunk az összeférhetetlenség kérdését. Még világi közösségek is, ha egyáltalán adnak valamit a becsületre, érzékenyen őrködnek efölött. Érthető. Önkormányzati erők érvényesülése attól függ, hogy a közösség szava hallhatóvá váljék. Egy olyan képviselőtestület, amely azonos az elöljárósággal, egy olyan parlament, amely azonos a miniszterekkel és a végrehajtó hatalommal: szemfényvesztés csupán. Nálunk pedig a zsinat összetétele szinte szórul-szóra egyezik a hivatalosokkal. Jellemző, hogy egyik egyházkerületünk ennek még a látszatát sem igyekezett elkerülni. A 10 rendes tag közül 8 esperes ajánlotta magát a zsinati rendes tagságra. Nyilván attól féltek, hogy a gyülekezeteik egyébként nem ajánlják őket. De vájjon mi értelme van annak a zsinatnak, ahol pl. a 8 esperes mellé becsúszik még két lelkész. Mi várható ott, ahol a végrehajtó tényezők azonosulnak a törvényhozókkal? Nem azt mondjuk, hogy ők ne legyenek ott, bár el bírjuk képzelni nélkülük is a zsinatot, 1 de azt állítjuk, hogy vagy ki kell szélesíteni a zsinati tagság medrét, vagy pedig hozni egy olyan egyházi összeférhetetlenségi törvényt, amely a mai szerencsétlen helyzetét1 megszünteti, vagy legalább kizárja azt, hogy ú. n. félhivatalos ajánlások a szemérmetlenség határát súrolják. 'Érthetetlen és megszégyenítő a magyar református egyház gyülekezeteire, hogy miég ebben a legkényesebb és legfontosabb munkájában is illuzórikussá vált szabadsága és felelőissége. Ezért és a hasonló, egyházunk szellőmétől idegen eljárásokért már eddig tt súlyos árat fizettünk. Hogy mit fizetünk ezután, az akkor derül majd kj, amikor a helyi küzdelmek és jelenségek egyetemessé tevődnek össze. A zsinattól egyet várunk: ,a saját reformját készítse elő, rendezze összeférhetetlenségét és oszlassa fel magát. Dr. Fónyad Dezső Virgiiio Sommani a valdens moderator: A keresztyénség csak Krisztusra nézhet Lapunk római munkatársa megkérte a valdeni református egyház moderátorát: nyilatkozna a keresztyénség időszerű kérdéseiről. A nyilatkozatot teljes terjedelmében közöljük. — Ennek az elmúlt két háborúnak van néhány félreérthetetlen tanulsága. Az első, amit a keresztyén egyház világosan! lát: mi csakis Krisztusra nézhetünk. Számunkra nem létezhet semmiféle oldal: sem a baloldal, sem pedig a jobboldal. Sem abba nem mehetünk bele, hogy politikai, társadalmi és egyeh meggondolásokból, vagy pláne érdekből bármiféle hatalmi csoportosulásnál asszisztáljunk. Ezt a tévedést elkövette az egyház a múltban, de a jelenben és a jövőben soha. Az egyház Krisztus teste e más parancsot, más- feladatot nem fogadhat el és mégcsak teljesítésére sem vállalkozhat, csak azt, amit Krisztus adott az Igében. A világ bármelyik részén szegte meg az egyház Krisztus parancsát, mindenütt ugyanaz lett ^ a sorsa: elveszítette létjogosultságát, tulajdon létének alapjait árulta el s vagy összeomlott, vagy éppen most van összeomlóban. Ez a tény, ezt lehet az után szépen magyaráz- gatni, remek cikkeket, tanulmányokat írni róla, a hideg tényen azonban ez mit sem változtat. Krisztus az egyháznak nem párt és világpolitikai szerepet szánt, mert ezek bagatel dolgok, hanem az Ö országának hirdetését. A másik: a keresztyénség nem sajátíthat ki magának »egyedül üdvözítő« feladatokat. Mert Krisztus ilyeneket nem is hízott rá. A legélesebben láthatjuk ezt a szociális kérdéseknél. Az egyház^ úgy értelmezte a maga — úgy vélt — jólfelfogott érdekében a krisztusi parancsot, hogy ő arra ráülhet mint jogos őr, vagy tulajdonos és rendben is van. Hát nincs! Sőt egészen rosszul van. Abban a pillanatban, mihelyt az egyház »konzerválta« a javakat, el is bukott s újból látni kell: Krisztus nem uralkodót és kegyosztogatót kíván, hanem sáfárt. Éppen ezért rettentő tévedés azt hinni, hogy a keresztyénség bármiféle kulturális felfogáshoz, vagy pláne színhez, fajhoz, denomináció- hoz van kötve és feladata ezek konzerválása. Erre tett ugyan kísérletet, de az eredmény rettentő gyászos: a teljes bukás. Hiába, ami nem megy, nem megy! Amit nem bíztak rá ne is kísérletezzen a betöltésével. S kár ambícióit olyan dolgokra pazarolni, melyek csak bukással végződhetnek. Vagyis: teljesen felesleges kulturális és világnézeti haragszom- rádot játszani. A legfőbb tanulság: az egység. Teljesen idejét múlt dolog a széthúzás, a merev elkülönülés, vagy pláne a sértő elválasztóvonalak kiemelése. Krisztusnak ez nem terve. Szoros, mély, tiszta testvéri szeretet kedves előtte. Többé nem lehet a eél a pozícióharc, vagy pláne az egymás ellen hadakozás, egymástól elzárkózás. Ennek vége. Elfújta a szél. S esztelen az, aki ilyesmivel akarja ia keresztyénség idejétmúlt hadállásait felújítani, vagy kiépíteni. Igenis a keresztyénségnek óriási lehetőségei vannak a Krisztusban. TUDUNK A Jóindulatú barátaink egyre gyakrabban húznak félre, vagy írnak szigorúan bizalmas leveleket, amikor és amikben aggódó szeretettel figyelmeztetnek bennünket azokra * a vádakra, amelyek széitében-hoisz- szában elterjedtek felőlünk, ahogy mondják, »az ébredés emberei« felől. Rosszindulatú »barátaink« és nyílt ellenségeink pedig mind nagyobb nyíltsággal és bátorsággal beszélik, írják, susárolják szemen- szedett rágalmaikat, csúfos vádjaikat és alattomos gyanúsításaikat. t Ismerjük ezeket és tudunk ezekről. Nincsen bedugva a mi fülünk se, szemünk sincs bekötve, sőt még szemellenzőt se hordunk. Sokszor nagyon fájnak ezek. Máskor megdöbbentenek. Néha mosolygunk rajtuk. Máskor bosszankodunk és méltatlankodunk. Az is előfordul, hogy sírunk miattuk. Egyénileg is harcoljuk ennek harcát, közösségileg is hordozzuk bizony nem könnyű terhét. Mit csináljunk? Mentegetni nem fogjuk magunkat soha senki előtt. Lelkiismeretünket Isten előtt hordozzuk. Ö a mi Bí- ránk és Itélőnk! Azokon, akik ismerve bennünket, látva életünket és munkánkat, mégis elhiszik a vádakat, a rágalmakat, a gyanúsításokat, védekezésünk és magyarázkodásunk úgysem segít. Azokat pedig, akik nem hiszik, csak zavarba hoznák magyarázgatásaink és men- tegetődzéseink. Á vádakat, rágalmakat és gyanúsításokat visszautasítani se utasítjuk vissza, mert ez se megoldás. Emelhetnénk, esetleg bizonyíthatnánk is viszont vádakat. Nem tesz- szük. Miért bántsuk egymást? Azt az új parancsolatot kaptuk, hogy úgy szeressük egymást, ahogyan Jézus szeretett minket. Még ellenségeink szeretetére is elkötelea a ml Urunk. Bárha mindig tudnánk neki engedni. (Ti, akik szerettek ben nünket, imádkozzatok velünk) hogy valóban tudjuk azt cselekedni, amire Jézus tanít bennünket: »Sze-> vessétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.« (Máté 5:44.) Testvéreink, Barátaink, Ellenfeleink, Ellenségeink! Vádoljatok, rágalmazzatok és gyanúsítsatok továbbra is mindaddig, amíg azt hiszitek, hogy ez a ti dolgotok és szolgálatotok a magyar lelki ébredés Sem el nem bukik, sem meg nem semmisül — Vele! S valójában most jön el az ideje. Mert a világ egymás ellen gyűlöletben hadakozik s véres szemekkel pislog egymásra. Nekünk pedig Krisztus egyet parancsol: dobj ki a szívedből mindent, csak rám hallgass, engem kövess. VÁDAKRÓL! ügyében és ügyéért. Bocsássátok meg, ha nekünk fáj igazságtalanságotok, szeretetlenségetek, kíméletlenségetek. Igyekezni fogunk fájdalmunkkal. könnyünkkel titeket és senkit se terhelni. A hozzánk jutott vádakkal, rágalmakkal és gyanúsításokkal — akár- honnót jöttek ■— odamentünk és megyünk a mi Urunkhoz, a Jézus Krisztushoz. Ö mondotta és mondja nekünk: »Boldogok vagytok, hq. szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem. Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a proféi fákat is, akik előttetek voltak.«. (Máté _ 5:11—12.) Hozzá megyünk azért is, mert Ö a mi példánk és nyomdokaiban kívánunk járni: »Aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén, nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre.« (I. Péter 2:23.) Buzgón imádkozunk azért, hogy maga Isten legyen nekünk segítségünkre, hogy valóban így tudjuk hordozni a vádakat, rágalmakat és gyanú,sítgatásokat, hogy valóban ilyen lehessen ezek súlya alatt magatartásunk. Azokat, akik (szeretnek bennünket, arra kérjük, hogy ebben legyenek segítségünkre. Tudunk a vádakról. Próbáknak, töviseknek és kísértéseknek vész- szűk őket, megemlékezve Jakab által szóló Igéről: »Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hitetek megpróbálása kitartást szerez... Boldog ember az. aki a kísértésben kitart; mert miJ nekutána meg próbált at ott, elveszi az életnek koronáját, amit az Űr ígért az öt szeretőknek.« (Jakab 1:2-3. 12.) Tanoncoühonút ismét meg szeretné nyitni a Pozsony i - úti Ref. Egyház régi gyülekezeti házában: az V., Tutaj-utca 15. szám alatt. Az ifjúság gondját szívükön viselő testvéreink segítségét kérjük, hogy otthonunk kapuit minél előbb megnyithassuk. Imádsággal, pénzbeli támogatással, berendezési és felszerelési tárgyak adományozásával segíthettek! Posta taka rékpénztári csekkszámla: Budapest. Pozsonyi-úti Ref. Egyház Templomépí- tési Alapja, 44.063.
