Magyar Református Ébredés, 1946 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1946-06-01 / 11. szám

2 MAGYAR REFORMÁTUS ÉBREDÉS életükön meg is látszik. Oh, jaj, még se akarják belátni, hogy helyettesíthetet- len a Szentlélek Úristen. Ő vagy jelen van, vagy pedig nincs erő ahhoz, hogy életünk, magatartásunk, hitünk keresz­tyén, Krisztus-szerű legyen. Isten Igéje világosan kijelentette, hogy »akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé... mert akiket Is­ten Lelke vezérel, azok Istennek fiai«. Ennek ellenére az egyház hivatalos ak­tussal, konfirmációval Krisztus tulajdo­nainak minősít csupán némi elméleti tudás s kis szorgalom alapján olyano. kát, akik talán azt se tudják, hogy vagyon-e Szentlélek, de venni nyilván­valóan nem vették. Itt a Szentlélek Úr­istent jól-rosszul bebiflázott hitvallás szöveggel vagy még azzal se helyettesí­tik. (Ezt például már sokszor többféle­képpen panaszolták. A panaszok némi : hivatalos helyesléssel« is találkoztak. Ennek ellenére a Szentlelket továbbra is helyettesítjük évről-évre csupa opportunizmusból.) Ez csak példa. Saj­nos, sok hasonló, esetleg még súlyosabb példát lehetne felsorakoztatnunk. Ha van valami, ami igazán a Szent, lélek hatáskörébe tartozik, akkor az a misszió. Erről tanúság az egész Apos­tolok cselekedeteiről írott könyv, hiszen ezért szokták a Szentlélek evangéliu­mának nevezni. Legyünk őszinték és merjük megkérdezni nyiltan, sőt szá- monkérően: »Igazán a Szentlélek Úris­tent uralja az egyházi és az úgynevezett »szabad« misszió?« Az érvényben lévő missziói törvény és szabályrendeletek, a belmissziói útmutatók, a missziói elő­adók, az alig működő missziói bizottsá­gok, újabban evangelizáló bizottság is nem a Szentlélek helyettesítését jelen­ti-e? Bizony én annak' látom legtöbb­ször. Jaj, nekünk, jaj! Tudok olyan evangelizációról, mely azért született meg nagy hirtelen, hogy az illető saját híveit így akadályozza meg abban, hogy olyan evangelizáeiőn vegyenek részt, melyen az Igét szerinte világgal barátkozó evangélista hirdette. Itt a Szentlelket a féltékenység helyet­tesítette, de azért »áldott« volt a szol­gálat. Oh és hány ilyen ellen-evangeli- zációt, konferenciát, újságot, missziói tevékenységet ismerek. Jaj, nekünk, jaj! Nemrégiben egy barátom egyházunk egyik kormányzótestületének ülésén vett részt. Boldog örömmel számolt be az ülés egyik elnökének kijelentéséről, melyben elmondotta, hogy huszonhárom éve vesz részt ilyen ülésen, de a Szent­lélek Úristen jelenlétét most tapasztalta először. Ök örültek, én elsírtam maga­mat. Ha így van, akkor miért nem ér­vénytelenítik ennek a huszonhárom esz. tendőnek még mindig érvényben lévő, de a Szentlélek Úristen által esetleg jóvá nem hagyott határozmányait. A Szentlélek Ur és Isten! Miért nem vesszük komolyan? Nem gondoljuk, hogy bűn, utálatos bűn a Szentlélek Úristen helyettesítése emberi erővel, módszerrel, kegyeskedéssel, hanggal, törvénnyel, törvényeskedéssel, szabályrendeletekkel és bizottságokkal?! Jaj, jaj nekünk! Megszomorítottuk, megoltottuk a Lelket, az Isten Lelkét! Le kellene állítani az egész apparátust inkább, sem hogy ebhen a bűnben to­vábbra is benne éljünk. Isten legyen irgalmas minékünk. Ha van valaki, akinek fáj ez? Jöjjön s kérjen bocsánatot a megszomorított és megoltott Szentlélek Úristentől. így készüljünk a pünkösdi ünneplésre. Kö­nyörögjünk a Szentlélek, kitöltetéséért. Faluvégi Dániel Bibliai vezérfonal Június 1. Máté 8:1—4. Dániel 12. » 2. » 8:5—13. Hóseás 1. 3. j> 8:14—17. » 2. 4. » 8:18—22. » 3. » 5. » 8:23—27. y> 4. » 6. » 8:28—34. » 5. 7. » 9:1—8. » 6. » 8. » 9:9—17. y> 7. » 9. » 9:18—26. » 8. » 10. » 9:27—34. » 9. » 11. » 9:35—38. 10. » 12. » 10:1—42. » 11. » 13. » 11:1—19. 12. 14. » 11:20—24. » 13. » 15. » 11:25—27. » 14. » 16. » 11:28—30. I. Sámuel 1. » 17. » 12:1—21. 2. » 18. » 12:22—45. » 3. 19. » 12:46—50. 4. FEKETE SÁNDOR: Miért nem az egészet ? Az egészet bízvást Egésznek is írhat, nám, mert az Űrről van szó, aki a kéz. det és a vég, akiben lakozott az isten­ségnek teljessége testileg, aki maga az élet. A kérdés tehát ez: miért 'nem az egész Jézus Krisztust hisszük, hirdet, jük és éljük? A kérdést nem indokolatlanul, hanem állítólag keresztyén emberek hitének, vallástételének és életének ismeretében teszem fel. Régóta tanulmányozom a körülöttem megforduló emberek hitének tartalmát- Hogy milyennek kellene lenni, azt az Igéből és hitvallásainkból megtanultam. Megdöbbenve kell azonban szinte napról, napra tapasztalnom, hogy (dicsőség az Atyának a kivételekért) nem ilyen. Általában öt típusát láttam meg a mai »hivő« embernek. Az első, u. n. istenkereső típus. Ez az istenkeresést hitnek tartja. Nem tudja elképzelni, hogy ne legyen Isten és ezt az önmagában semmit jelentő (hiszen magától értődő negatívum csupán) tényt verítékes emberi erőlködéssel, gör­csösen magához szorítja és Isten álta. lános, gondviselő jóságának szemléleté­nél, vagy hiányolásánál megáll. Templo- niozása, imádsága ezt a gondviselő jó. ságot szeretné a száméra tulajdonképpen ismeretlen Istenből kicsiholni. Az ilyen ember szokott beszélni Jóistenről, Gond. viselésről, Mindenhatóról, de Jézus Krisztusról aligjalig tud, Vele szemben az álláspontja bizonytalan, illetve nem is válik kérdésessé. A második típus hitének tartalmát az innen.onnan összekuporgatott Krisztus, részlegek elképesztő halmaza adja ki. Néha felcsillan előtte valami, sejti, hogy nagy dologról lehet szó, de nem számol azzal, hogy Jézus Krisztusban éppen az a csodálatos, hogy Igéje és Szent Lelke által megismerhető, látható és tapasztalható. Az ilyen hit csetlik- botlik és fogalma sincsen a bűn feléle. désének és a bocsánatnak nagy élmé­nyéről. Az ilyen hitű ember mitsem tud a megváltás, a szabadidős és a bizo­nyosság realitásairól, sőt erről hallva idegenkedik és keleti misztikának tart mindent, amit az ő elfogadhatóságig és elhihetőségig összecsipegetett. Krisztusa nem tartalmaz. A harmadik típusnak látszólag egész Krisztusa van. Csakhogy ezt saját maga építette fel magánhasználódra. Ez a Krisztus független az Ige és a hit­vallások Krisztusától. Ez a típus nem hiszi el, hogy olyan Krisztus, amilyen az. ő fantáziájában született nincs, illetve ez nem az igazi, mert őt sem meg­váltani, sem idvezíteni nem képes. Az ilyen emberek szokták azután hangoz. tatni, hogy »én a magam módján vallá­sos ember vagyok«. Az ilyeneknek szók. tam viszont én mondani, hogy ne legyen a maga módján vallásos, hanem legyen az Ige módján hívő. A negyedik típus az u. n. kontúr. Krisztust, az alaki Krisztust hiszi- Tudja jól az Igét, ismeri Jézus Krisztus történetét, de csak az éles és okos körvonalak józan határait látja Benne. Az ilyen ember számára Jézus Krisztus név, intézmény, életelv, gondolatrendszer, vagy világnézet, eset. leg tudományos vitaanyag, de azt, hogy a körvonalak életet ölelnek magukba, el sem tudják képzelni. Ez a szó, hogy édesanya, nagyon szép szó, meleg és kedves gondolatok élednek fel bennem hallatára, de végül is egy drága valaki­nél köt M minden gondolatom: az én anyámnál, akiről nemcsak azt tudom, hogy kicsoda-micsoda, hogy hívják, ha. nem azt is, hogy hogyan sír, hogyan szenved, hogyan imádkozik, hogy vár, hogyan félt. Meg lehet érteni egy mű­vészi festményt akkor is, ha mindent lekaparnak róla, csak a személyek és tárgyak éles körvonalait hagyják meg, de sem ihlet, sem élet, sem művészet nem maradna benne. Az alaki Krisztus lehet tehát nagyon szimpatikus, okos, érthető és megtanulható, csak éphogy nem él és nem elevenít. Az ötödik típus már ismeri az élő Krisztust, az Ige Krisztusát, átélte a bűn és a bocsánat, a megtérés és az• újjászületés roppant eseményeit, de úgy gondolja, hogy ezzel Jézus Krisztus sze­repe befejeződött. Azt hiszi, hogy Jézus Krisztus csak megfeszített Krisztus, csak áldozati bárány és nem látja, hogy minden az ő lábai alá vettetett, hogy neki beleszólása és igénye van az egész életre (tehát nemcsak az üdvös, ségre vonatkozó dolgokra, helyesebben a megváltott embernek minden dolga engedelmességre tartozó, tehát idves. ségbe vágó dolog), mert Ő dicsőséggel mennybeszállt és az Atya jobbján ural­kodó király. Jézus Krisztus azért olyan, mint amilyen, hogy egészen olyannak lássuk és higyjük, mint amilyen. Elgondolható, hogy a fenti hitbeli magatartásokból milyen vallástételek, bizonyságok, vagy prédikációk szület­nek. Azt a Krisztust ugyanis, akit nem ismerek, nem jól ismerek, vagy csak részben ismerek, nem tudom úgy hir. detni, hogy mások is megtartassanak Általa. Elgondolható, hogy milyen vérsze­gény, szektor-élet fakad az ilyenfajta hitből. Amikor mi reformációról beszélünk, elsősorban nem paragrafusok átcsopor­Egtfütt asz Ú% Atzíne előtt Még Ő is csak így És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijőve a vízből; és imé, az egek megnyilatkozának néki és ő látó az Istennek Lelkét alá- jőni mintegy galambot és őreá szállani. Máté 3:16. Jézus az »emberré lett« Isten Fia. íme őbenne két ellentétes természet: az örökkévaló isteni és az igazán emberi temészet egyesült. Ő mint Isten Fia azonos, egy az Atyával és a Szentlélek­kel istenségére nézve. Mint embernek Fia azonos sorsra nézve az emberrel, aki pld. Szentlélekkel úgy teljes, ha veszi a Szentlelket. Hogy Ö, mint em­ber is Szentlélektől volt légyen, bár egy volt az Isten Fiával, vennie kellett a Szentlelket, hogy így töltsön be min­den igazságot és így töltse be az Ö tisztét. Ha még Ö is, mennyivel inkább mi rá vagyunk utalva, hogy — ha igazán ke­resztyének akarunk lenni, — vegyük a Szentlélek ajándékát. De hogyan? Csak úgy, ahogyan Ő is vette. Ö előbb megkeresztelkedett János ke- resztségével. Ezzel Ö a bűnösök közé számláltatott. Ő így vette magára a vi­lág bűnét. Ez azt jelenti, hogy a Szent­lélek vételének feltétele a bűn elválla­lása. Ez az emberre nézve akkor való­ság, ha saját magát kárhoztatja bű­neiért. Előbb Isten teljes ítéletével kell ítélnünk magunkat. Bűneink tekintetében kell egy értelemre jutni az Istennel. Isten bánkódik a bűn miatt. A magát Isten ítéletével ítélő ember csak akkor juthat egy értelemre Istennel, ha ö is bánkódik, sir bűnei miatt. Magunkat kárhoztató bűnhánat az első tennivaló a Szentlélek vétele érdekében. Amíg ezzel adós vagy. nem várhatod a Szent­lelket! Jézus megkeresztelkedése után azon- nal kijött a vízből. Az Ö tiszte az, hogy a bűnből új életre szabadítsa meg az embert, a bűnbánó embert. A bűnbánat csak akkor igazi, ha »azonnal« követi nemcsak a bűnelhagyás negatív irányú készsége, hanem az új-élet várá- sának pozitív irányú akarata. A Szent­lélek az új-élet lelke. Ő az új-élethez kell. Ő ott és akkor jelenik meg, ahol és amikor az új-élet becsületes és őszin­te akarása megszületett. Csak akkor veheted a Szentlelket, ha »azonnal« üj- életben kívánsz járni a Krisztus által. Mielőtt Jézusra alászállt volna a Szentlélek, az egek megnyilatkoztak néki. Az Atya az egekből küldi a Szentlelket. így csak onnét várható. Csak az imádkozó ember várhat bármit is az Atyától az egekből, hát akkor mennyivel inkább a Szentlelket. Isten csak huzamosabb kitartó imádságon adja neked is a Szentlélek ajándékát. Doulos titgatására és jogi fikciókra gondolunkr hanem az ilyen hitnek, vallástételnek és életnek reformálására. Itt pedig ne­kem hiába mutatják meg teológiai iro­dalmunkat, hogy nem ilyen a mai embe. rek hite, én nagyon jól látom és sírom, hogy milyen. Mondhatja valaki, hogy nem szabad általánosítani. Erre én meg azt mondom, hogyha csak egy valaki­nek nem olyan a hite, mint amilyennek lennie kell, azért az egyért is felelősek vagyunk-. Hogy pedig nemcsak egy valakiről van szó, ebben ugyebár, egyetértünk? Az én Krisztusom az egész Krisztus, aki egész embert, egész életet ad, tart és ment meg. Nem nevetséges, hiú elképzelés lenne, ha a templom azt gondolná, hogy ő bi­zony a csillagon, vagy a kereszten lóg és a csillagtól, vagy a kereszttől függ a tartóssága? Mintha nem a funda­mentum határozná meg az egész épü­letet és tartaná meg a maga egészében! Sok ember áltatja magát azzal, hogy az ő életét Jézus Krisztus szabja meg, pedig csak dísz, csillag, vagy kereszt az ő életének templomán. A fundámenl tumot a maga gondolataiból, hiúságá­ból habarcsolta össze és az egész életét úgy építette fel, ahogy neki tetszett. Az én, Krisztusom fundámentum, akire épült az én egész életem, min­den részletkérdésében; jelentéktelen, nek látszó dolgával, akire és csak akire épülnie kellene az egész egyház­nak és akire épülnie kellene a mi népi életünknek is. Az egész életet az egész Jézus Krisz. tusra kell építeni és csak az az egész élet, ami egészen az egész Jézus Krisz­tusra épül. Ezt) persze, így mindenki elfogadja, de amikor valaki építgetni kezdi, meg­valósítani kezdi, jön a botránkozás, vádaskodás és értetlenkedés. Miért? Mert vannak, akik nem hi­szik, hogy az egész, az sem nem több­sem nem kevesebb, mint egész. Magyar Megmar ml ás Imaközössége >A nép, mely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és akik a halálnalr földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada.« ,, (Máté 4:16.) Magasztaljuk Istent, mert dicsőségével teljes az ég és a föld, mert megengedi, hogy Őt imádjuk, Valljuk meg bűnbánattal, hogy túlságosan el vagyunk foglalva saját magunkkal, hogy hálátlanok vagyunk és nem tart­juk számon Isten ajándékait, hogy áldozathozatal helyett megalku­szunk, hogy népünk között sok az egymás ellen való áskálódás. Adjunk hálát Istennek, hogy Igéjében megtanít bennünket élni, hogy Isten a népek Ura és Ő szabja meg a népek határait, hogy szaporodnak a Magyar Megma­radás Imaközösségei. Könyörögjünk az engedelmesség Leikéért, az evangéliumi mozgalmak tisztulá­sáért, a budapesti evangélizáeiós hétért, új munkásokért, a magyarság benső öntudatra ébre­déséért, a belső rendért. Országos lelkészkonferenciát hív össze lapunk szerkesztősége augusztus hó 14., 15. és 16. napjaira Nyíregyhá­zára az evangélizáeáó, a reformáció és az ébredés kérdéseinek őszinte meg­beszélésére. Legyen ez az előzetes híradás a készülődés megkezdése. Az idei Országos Református Kon­ferenciát augusztus hó 18., 19. és 20. napján rendezzük meg Nyíregyházán. Készüljetek a magyar református ébre­dés népének e nagy és ünnepélyes tá- lálkozójára. Molnár Bálint gyülekezetlátogató kör. útján május 9—12-ig Szombathelyen szolgált, utána Kőszegre utazott. 20— 26-ig Ercsiben végzett evangélizáeiós szolgálatot. 30—június 2-ig Kaposváron hirdeti az Igét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom