Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)

1944-06-01 / 10. szám

— Te azonban pótold ki hatalmaddal, .aurai gyengeségemből ehhez hiányzik. Ne vond meg tőlem irgalmadat. Jóságod dal és igazságoddal oltalmazz engem szüntelenül. — Hadd szégyenül jenek meg és piruljanak mindazok, akik lelkem elvesztésére törekszenek és gyönyörködnek bajaimban. Érje gyalázat őket ós veressenek vissza. December havában elviszik Harsányi Ist­vánt és Czeglédi Pétert, a két tisztelendő fér­fiút Nápolyba s csak ő marad Húsz ti Mihállyal, a másik vértanúval a börtön fenekén oly álla­potban, hogy már mosakodni sem tudtak s min­den pillanatban várták a halált. Nemsokára Harsányi István útján köztudo­másúvá lett Velz György úr tudósításából, hogy mindketten meghaltak. A Theateban tartott Miskoltzi Mihály, Harsányi István, Kóródi János, Czeglédi Péter, Szetsei János rabok súlyos vasbilincseit falra akasztották és ott őrzik ritkaságként. A Biblia mélységei felé Jaf, a karnis próféták! Mivel bizonyítsak melletted, mihez ha­sonlítsalak, Jeruzsálem, leánya, mivel mérjelek össze téged, hogy megvigasztal­jalak, Siómnak szűz leánya?! Bizony nagy a te romlásod, mint a tenger; ki­csoda gvógyít meg téged?! A te prófé­táid hazugságot ós bolondságot hirdettek néked, és nem fedték fel a te álnoksago- díat, hogy elfordították volna, fogságodat; hantem láttak teneked hazug és megt.éve- velyítő prófétálásokat. Jeremiás siralmai 2:13—14. Isten ítélete sohasem lehet váratlan. Ebben a bűm alá rekesz tett világban, de a megváltás vi- lágkorszakábam Istennek sohasem az első csele­kedete az Ítélet végrehajtása. Ö kegyelmi idővel dolgozik; bánásmódjához tartozik hozzá, hogy időt ad a megtérésre, a büntetés elől való meg- memekvésre. A kegyelmi időnek két jellemvonása van. Az egyik, hogy Isten úgy áld, úgy vezet, úgy bánik a kegyelmi idő alatt népével, minika nem vétkezett volna, felhozza napját, esőt ad, áldást osztogat, kenyeret, munkát ad; még zavar­talanul lehet élni. A másik az, hogy prófétákat küld, akiken keresztül megszólaltatja ítéletét, fölfedí a valóságot, de mindég úgy, hogy bütibá- mátra szólít és megtérésre hív. Milyen rettene­tes tragédia születik abból, ha a próféták hazug­ságot prófétáinak és bolondságot hirdetnek! Népünk, egyházunk ítélet alatt áll. Mintha Isten történelmi ítéletének keserves végrehaj­tása közeledett volna el: Mintha az ostor már ütne. Mintha az ítélet kardja már ölne. Mintha a „(hijjával találtattál“ mindent alapjaiban megpendítő vihara már zúgna. Mintha búsul ása e ítélet-árja előtt a zsilipek fölnyiltak volna, a gátak átszakadtak volna. Naponta a töredelmes ,.megérdemeltük“ vallomásával, az ítélet vállalá­sával nézem, szenvedem mindazt, ami van, ami történik. Szeretnék a jövőbe látni. Mára is így ébredtem,, s aztán olvastam a mai Igét, a fenti Igét. Óh, nincs addig jövő-látás, amíg a múltat Isten szemével nem látjuk. Óh, jaj nem elég, hogy annyit vétkeztünk, annyi mindent gondoltunk, cselekedtünk, annyi mindenben megalkudtunk, meghátráltunk, ki­egyeztünk, hanem, ímé, a próféták is hamisak voltak .. . hazugságot és bolondságot hirdettek néked • ■. De sok beszédet hallottam szószéken, előadóteremben, keveseknek, sokaknak szólót: hazugságnak bizonyultak!... és nem fedték fel álnokságodat. .. Nem volt ildomos és bizonyos vonatkozásiban még szabad se a bűnről beszélni, tévedésükre rámutatni, szóváüenni igazságta­lanságokat megbélyegezni erkölcstelen, kétlaki embereket és nem is hangzott ilyenféle ítélet. Az egyház is hagyta bűnben élni tagjait. Ha nem, érkezett „hivatalos feljelentés“, akkor nem járt el a nyilvánvaló dolgokkal szemben sem, ak­kor maradhatott főgondnok, lelkipásztor, hitok­tató, diakonissza, egyháztag akárki. A bűnből „téma“ lett és a próféták nem álltak a kicsik és a nagyok elé az isteni szóval: „Te vagy az az ember!“ Gyűlések, jelentések, beszámolók a „mindem rendben van“ mottót hordják magu­kon, pedig mennyi a szenny, a íertő, a mocsok, a bűn. Most kezd látszódni ... láttak tenéked hazug és megtévelyitó prófétálásokat... Rá­nézek könyvtáramra, itt vannak a legújabb theologíai irodalom, predikációs kötetek, a pe­dagógia, a filozófia, a szociológia friss írásai. S a folyóiratok egész halmazára gondolok. Meny­nyi prófétálás, csak hazug és megtévesztő látá­sokkal: Mennyire nem látunk tisztán! Jaj a ha­mis prófétáknak! ,.Bizony nagy a te romlásod, mint a tenger; kicsoda gyógyít meg téged?!" Tán a tűz, amiben megégünk! ?! Isten légy irgalmas nekünk, bűnösöknek, és a hazug próféták prófétálása nyomán olyan retteneteseim eltévelyedetteknek! Doulos­JEGYZET EGY LÉPÉSSEL TOVÁBB. Evangéliumi körökben abban már legalább is nagyjából, egyetértünk, hogy a mi nemzeti feladatunk legsürgősebbje a nemzeti bűnbánat. Erre ösztökéljük egymást szünes-szüntelen, mert mintha a helyeslés közben maga a bűnbánat- tartás elmaradt volna. Talán már abban is egyetértenénk, hogy nem csak egyéni bűneink vannak, hanem közös­ségi bűneinkről is kezdünk gondolkodni, beszél­getni, cikkezni. Mintha kezdene derengeni, hogy nem csak egyéni létemben, önállóságomban van egy egész sereg tény, gondolat, indulat, és úett>

Next

/
Oldalképek
Tartalom