Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)

1944-04-15 / 7. szám

tóztathatatlanul sodródnak az események az esohatológia felé, mi szerepe van az egyháznak, meg lehet-e akadályozni ezt a sodródást, ezt a fejlődést. Én úgy látom a kérdést, hogy ebben a fentebb vázolt mederben hömpölyögnek az események, de ezen belül azután Isten nékünk egyénileg szabadságot ad, ugyannyira. hogy felelőssé is tesz bennünket a lehetőségek kihasználásáért, vagy azért, hogy ha nem az Ö általa megszabott mederben halad az életünk. Ugyanez áll a kö- zöss'gre is. Isten feltárja előttünk a fejlődésnek a vonalait és azt remélni, hogy ezt megakadályozhatjuk, engedetlenség és hitetlenség. De ne gondoljuk azt, hogy ezért reánk semmiféle felelősség nem vár. Isten felelőssé tesz minket. Mint ahogyan Jézus is tudta nagyon jól, hogy népe a vesztébe rohan, s mégis újra meg újra akarta, hogy a nép megmeneküljön, azaz: őszinte és becsületes erőfeszítéseket tett a nép megmentése érdekében: Mát. 23, 37, úgy mi is: bár tudjuk, hogy antikrisztusi irányban fejlődik a világ, mégis őszinte és becsületes erőfeszítésekéi kell tennünk e fejlődés lehető feltartóztatása érdekében. Kétségtelen dolog, hogy ezt a kettőt együtt vállalni rendkívül nehéz, mert a kettő együtt irtózatos feszültséget támaszt a hívő ember lelkében, de a keresztyén élet egyéb területein is találkozunk ilyen feszültségekkel (pl. Luther: úgy imádkozzál, mintha a munkád semmit sem érne és úgy dolgozzál, mintha az imádságod semmit sem érne!).

Isten kijelöl bizonyos utakat, és mégis felelőssé tesz minket, hogy hogyan járunk azokon az utakon. II. Thess. 2, 6—7.-ben az antikrisz- tusról beszél Pál apostol és nagyon rettenetes dolgokat mond. Az apostol úgy látja a világtörténelem útját, hogy az tulajdonképen az antikrisztusi erők kibontakozásából áll. Ezeket az antikrisztusi erőket bizonyos titokzatos hatalmasságok még ellensúlyozzák, úgy, hogy azok most még pillanatnyilag nem bontakozhatnak ki a maguk egész sátáni hatalmában. így lesz ez egy ideig, míg félretolatik ez az akadályozó hatalom s akkor a maga teljes leplezetlen hatalmával lép elő a Sátán a maga ínkarnációjában: az antikrisztusban. Akkor jön a második ádvent, Jézus Krisztusnak visszajövetele. Az egyház az a titokzatos hatalom, amely miatt nem tud eljönni még a Sátán. De el fog következni az a világ, amikor félretétetik az egyház. Akkor ki- bomlanak gátlástalanul az antikrisztusi erők és akkor jön el a vég. A történelmi fejlődésből is megfigyelhettük, hogy amikor totális igények, abszolutisztikus és imperialista törekvések jelentkeztek, akkor az egyházat mindig igyekeztek félretolni. És viszont: amikor az egyház megerősödik, ébredések idején, a hit világosságának felragyogása idején háttérbeszorulnak az imperialista törekvések s helyükbe a szolgálat és a szeretet lelke lép.

Arról is kellene beszélni, hogy nemcsak a világrend fejlődésében van ez az antikrisztusi vonal, hanem maga az egyház is bizonyos fejlődésen fog átmenni a Biblia prófétikus könyveinek tanítása szerint. Ennek a fejlődésnek az 6

egyik végén, a szomorú végén fog állani a nagy parázna, aki reátámaszkodik a fenevadra és ki is szolgálja a fenevadat. A fejlődésnek a másik végén pedig a napba, holdba, csillagokba öltözött asszony, Jézus Krisztusba, az Ő Igéjébe, az apostoli bizonyságokba öltözött asszony áll. Rettenetes szakadás lesz az idők végén a paráznává lett asszony és a Krisztus menyasszonya között, az államvallás és az igaz egyház között. Itt vannak a mi igazi tennivalóink. A világi rend felé az a feladatunk, hogy a lehetőséghez mérten meggátoljuk az antikrisztusi erők kibontakozását. De másrészt a tennivalóink inkább arra tartoznak, amit ki is fejeztek az ökuménikus dokumentumok, hogy az egyház legyen egyház, ne pedig az a parázna, aki reátámaszkodik a fene- vadra.

Még csak annyit, hogy amikor a hívő emberek a hitetlen közösségeknek kiáltják át a maguk mondanivalóit, akkor az reménytelen helyzet. Ilyenkor, amikor a hívő a hitetlenhez szól, csak az történhet, hogy másodlagos szempontokra hívja fel a figyelmet: tedd ezt meg ezt, mert ez racionális, mert ez garantálja a nemzet megmaradását, erejét, hatalmát st'b. Ez már másodlagos dolog, az egyháznak nem ez a dolga. Az egyház azt mondja, hogy tedd ezt meg ezt, mert Istennek ez az akarata. Viszont ezt nóm mondhatja annak, aki nem ismeri Istent. Annak a politikai közösségnek csakis másodlagos, racionális okokat hozhatunk fel. Tehát máris megállott a prófétai lendület. Ez az igazi tragikus feszültség a mi helyzetünkben, hogy hívő közösségnek hitetlen közösség felé kell elmondania a maga dolgát. Ebből a rettenetes feszültségből csak úgy lehet kikerülni, ha nemzeti bűnbánatot tartunk s a nemzeti bűnbánat útján nemzeti ébredéshez jutunk. A nemzeti ébredés ügyyét pedig evangélizációkkal szolgáljuk. így azután nem a hívő egyházi férfi szól a hitetlen politikushoz, hanem a megtéri politikus veszi kezébe az ügyek intézését és a maga belső hitéből hozza politikai döntéseit. A bibliai álláspont nem az, hogy az apostolok, az egyház képviselői odamennek a fórumokra és ott elkiáltják az egyház mondanivalóit, hanem az, hogy mindenki a maga helyén, a maga hitéből következően szólja a maga dolgát. Csakis így lehet ezt a feszültséget áthidalni. Tehát nemzeti bűnbánat, ébredés, evangélizácíó és azután a hívő politikusok, ai világ fejei, elöljárói,a maguk hitéből, engedelmeskedve végzik az új világrend felállítása érdekében elvégzendő szolgálatukat.

Far has József.

— A IV. ORSZÁGOS REFORMÁTUS KÖNYVNAPOT május 14-én tartják ez évben gyülekezteink. Az elmúlt évben már több száz gyülekezetben rendezték meg a református könyv ünnepét rendkívüli sikerrel. Ez évben május második vasárnapján már negyedszer kerül megi ende zésre.

— HÁTRALÉK KIMUTATÁST küldtünk minden előfizetőnknek. Szeretettel kérjük a hát- r ál ékok beküldését, az előfizetések megújítását.