Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)

1944-03-15 / 6. szám

A Biblia mélységei felé Nem feleltetett. . „Titeket én a kard alá számlállak, és mindnyájan leborultok megöletésre: mert hívtalak és nem feleltetek, szóltam és nem hallottátok: a gonoszt cselekedtétek sze­meim előtt, és amit nem szerettem, azt választottátok.“ Ésaiás 65:12. Mikor az Isten Igéje ítéletet hirdet, abban m'ndíg megcsillan a kegyelem- is. Már az első bűneset idején is együtt hirdette Isten az ember­nek ezt a kettőt s azóta — milyen jó az Isten! — az ítéletben mindig ott a kegyelem, is. A fenti Ige is hangoztatja mind a kettőt. Első pillanatra bár- menyire csak az ítélet domborodik ki ebben az Igében, de elrejtve magába foglalja az evangé­liumot is. „Hívtalak“ — ez az Ige kegyelemteljes evangéliuma. Talán ebben a szóban lehetne leg­kifejezőbben összefoglalni Isten kegyelmi üzene­tét. Hív és titkaiba s üdvösségébe akar avatni engem, bűnös embeift az az Isten, akit egész éle­temmel megbántottam s magamat előtte méltán utálatossá tettem. Hív, mert könyörülni akar; hív, mert bűneimet el akarja venni; hív, mert élete­met az ő dicsőséges boldog életéhez hasonlóvá akarja tenni. Máriával együtt nekem is üzeni: „A Mester itt van és hív tégedet”. S maga a Mester sem szűnik meg hangoztatni; „Jöjjetek énhozzám mindnyájan ..Első hívása felhang­zott megkereszteltetésemkor s azután sem szűnt meg soha. Életem boldog percei, szenvedéseim, betegségeim, próbatételeim mind arról beszél nek, hogy én számot tartok reád! Bizony igaz Ésaiás által tolmácsolt üzenete; „Kiterjesztem kezeimet egész napon..." — énutánam. (2. v.) Ha viszautasítom a kegyelmet, utánna az ítélet következik. És ezt az ítéletet először én mondom ki magamra, akkor, amikor a hívást visszautasítom. Hívtalak és — nem feleltetek. Milyen bántó dolog, amikor kérésemet feleletre sem méltatják. Ilyenkor tudcm, hogy a nem-fele­let is felelet, de visszautasító felelet. Isten hívó szavára nem felelni, azt meg sem hallani, azt jelenti, hogy a kegyelem helyett az ítéletet vá­lasztom. A visszautasítás: „ne jöjj hozzám“ (5. v.) ítélet, melyet magam mondok ki a saját fejemre. Ezzel azt válaszolom, amit Isten „nem szeret". Isten pedig nem valami érthetetlen sze­szélyből nem szereti azt, ha valaki nem őt, ha­nem a tőle távollétet választja, hanem azért, mert tudja az ítéletét a tőle való távol létnek: Isten „nem szereti“ azt, ha az ember elvész. Erre a magam választotta ítéletre felel csak Isten az ő ítéletével. „Nem hagyja az Ur bünte­tés nélkül", ez áll a visszautasításra is. Isten ítélete ez: „titeket én a kard alá számlállak“. Is­tennek régi módszere az, hogy a szava iránt en­gedetlen, nyakas népet fegyver élivei próbálja meg. Ez az Ige tulajdonképen nem csak az egyénnek, hanem egy egész nemzetnek szól. Mi­ivé fenyegető valóság ma ez az ítélet! Isten sok ítéletére mondották s mondhatnánk azt, hogy nagyon távoli, de ki meri ma erre az ítéletre azt mondani, hogy távol van a megvalósulás lehető­sége? Draskóczy László. Magyar megmaradás írnak özössége Emlékezzünk meg: „Hajtsad, én Istenem, a te füledet hozzánk és hallgass meg; nyisd meg szemeidet és tekintsd meg a mi pusztulásunkat és a várost, amely a te nevedről neveztetik; mert nem a mi igazságunkban, hanem a te nagy irgal­masságodban bízva terjesztjük elődbe a mi ese- dezéseinket. — Uram hallgass meg! Uram légy kegyelmes! Uram légy figyelmetes, és csele kedd meg, ne késedelmezzél, tennen magadért, óh én Istenem; mert a te nevedről neveztetik a te városod és a te néped.“ (Dániel 9:18—19.) Magasztaljuk Istent, mert nem ember, hogy hazudjék, miért hű és teljesíti ígéreteit, mert megengedi, hogy mi imádjuk. Valljuk meg bűnbánattal, hogy kegyességünkben készek vagyunk szek­táskodásra, hogy hálátlanok vagyunk s nem vesszük észre s nem tartjuk számon Isten aján­dékait, hogy egymás terhe hordozásában meglus fü­lünk, hogy társaságainkban sok a tiszteletlen be­széd, hogy terjed az iszákosság, különösen a pá- linkaivás még a középosztálybeli hölgyek között is. Adjunk hálát Isten irántunk megmutatkozó türelméért, az V. Országos Református Konferencia le­hetőségéért, a hamar elmúló télért, hogy egyházunk lapjai mind többet foglal­koznak a magyarság kérdésével. Könyörögjünk hogv Isten ítéletében osztogassa kegyel­mét is, közéletünk tisztulásáért, az V. Országos Református Konferencia elő- * adóiért, a S. D. G. virágvasárnapi konferenciájáért. Mi a magyar ébredés? A magyar élet Istentől való megoldása. * * Hidd! Kérd el Istentől! Dolgozzál érte! 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom