Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)

1944-10-01 / 19. szám

tetett az »igazi szőlőtőbe, hogy életünk ered­ményességét semmi se tegye kétségessé és gyümölcstermésünket semmi sei bénítsd meg. (János 15.) Megbénulhat gyár, üzem, de a ke­resztyén élet »termelése« nem állhat mag. Szemétnek ítéltetett velünk mindent a Krisz­tusért, hogy amikor minden rommá, szemétté és törmelékké válik, mi már az Egyetlen érté­ket tudjuk magunkénak, (Fii. 3:7—8.) amit semmi meg nem emészthet. Elrejtette életün­ket Kriszussal együtt önmagában (Kolossá 3:3.), hogy solha semmi kétségünk ne legyen a felől: el nem pusztulhat, mert már nem a magunkéi vagyunk, hanem az övé s életünk vonala el- szakítihatatlanul belekötődött Istenbe magába. így van-e ez? Mert most a hívők számára annak az ideje van, hogy meglássák: valóság-e hitük? Úgy hiszünk-e, hogy belőle élünk? Hitből élünk-e hát? Istennek sok-sok gyöngédsége azért van, mert. alkalmazkodik hozzánk. De vannak idők, amikor megnézi: mit tettünk az Ö gyöngédsé­gével; az vagy-e tényleg, akinek kell lenn :d, az vagy-e, akinek gondolod magad? Ezek az idők ilyenek. Nekünk hazudni so ha se lehet, de most végképen nem. Ha n.rh igazán fundamentumod Jézus, bizony össze­dőlsz. Ha nem vagy Benne, bizony munka nél­kül, gyümölcstel énül telnek napjaid. Ha n.m ítéltél valóban mindent szemétnek érte, biz'.iy ma nem látod Öt egyetlen értéknek. Ha nem rejtőztél el Benne, bizony remegsz a legbizto­sabb fielyen is és nincs jövendőd. Óh, ha a gyöngédség idejét elszalaszt ttuk, most, most használjuk ki, amit még kapunk. Isten nem köti magát módszerhez, csak egyet kíván: valóságos életet. És ezt még most is kínálja és adja! Molnár Bálint. A Biblia mélységei felé Az igazi kölcsönösség .. . tetszett Macedóniának és Ákbá­jának, hogy a Jeruzsálembeli szentek szegényei részére némileg adakozzanak. Mert tetszett nékik és tartoznak is vele. Mert ha a pogányok azoknak a lelki ja­vaiban részesültek, tartoznak nékik vi­szont szolgálni a testiekben. Róma 15:26—27. A közösség kölcsönösséget is jelent, mert akkor igazán az, aminek egyedül érdemes len­nie, ha benne teljesen kölcsönös az adás és a vevés. Az őskeresztyén gyülekezetben ez a kö­zösség kölcsönösségben is teljes volt, mert Szentlélekkel is teljesek voltak. A keresztyén közösségnek ez a keresztyén kölcsönössége nem valami üzletszerű megállapodáson alap­szik, hanem kizárólag abból ered, hogy egy test tagjai, hogy egy Lélekkel itattattak meg,' hogy egy az Uruk és egy idvességben részesül­tek, még pedig egyféleképen. Ebben a kölcsö­nösségben a lényeg az, hogy amim van, éppen azért, mert a Krisztusé lettem, már nem az enyém, ahogy én magam se vagyok többé sa- játmagamé. Ez a kölcsönösség kizárja azt, nogy a közösség elcsússzon a kegyesség gyü­mölcsfélén síkjára az élet valóság-vonaláról A magyar evangéliumi kérésztyénség kö­reiben kialakult közösségek meglehetősen nél­külözik ezt az igazi kölcsönösséget. Még arra hajlandók, hogy ,,egymásért imádkozzanak“, hogy egymásnak szép „aranyigéket“ küldöz­gessenek, hogy egymás hite felől érdeklődje­nek, de hogy például a lelki ajándékokat tes­tiekben viszonozzák nagyritkán, de alapjában valahogy nem is ildomos dolog mifelénk. Pedig ime Pál milyen természetesnek, sőt tartozás­szerűnek tartja. Kinek mije van, azzal szolgál, — ez a helyes és szabad közösség-tudat és -vál­lalás. Óh, menyire nem bibliaiak ezek a közös­ségek! Ez is csak azt mutatja, hogy a keresz- tyénség, az evangélium tartalmát nem ragad­tuk meg kellően. Az élmények, a bennünk tör­téntek voltak a jók, a keresettek és nem Tsten országa, hatalma, uralkodása és nem az Ő igazsága. Az ébredés jelei között ott kell lennie majd ennek az igazi, természetes, nem csöpö- gős, de annál életesebb kölcsönösségnek is. Némiképen, emitt-amott újabban lehet vele találkozni. ____________________ D onlos. JE GYZET Van megoldás Nemgondoltan találkoztam össze Budapes­ten közösségünk házaspár tagjaival. Beteg emberek, de hitben járók és Krisztusban sok­szor örvendezők, legalább is így ismertük őket. Most láttam mindjárt, hogy valami bajuk van. Kérdezés nélkül el is mondták. Az egymás után jövő légitámadások viselték meg őket. Se éjjelük, se nappaluk. Se kint lenni, se bent lenni, se inni, se enni nem tudnak. Mikor nem lehet aludni, akkor álmosak, mikor lehetne aludni, akkor nem tudnak. Az imádság se megy nekik. Az Igét sem értik ... Ahogy mondták, látszott, hogy valóban úgy is van. Kimerült, meggyötört emberek. Bennük mindezeket szenvedve az a gondolat is felmerült, hogy váj­jon keresztyének-e ők igazán? Most idehaza is találkoztam valakivel, aki­nek a keresztyénségét nem lehet kétségbe vchini,. Olyan valaki, aki sokaknak világított. A debreceni súlyos légitámadásokat átélve, egé­szen meg van gyötörve, szinte ki van fáradva, oele van betegedve. Átélve egészen közelünkben történt légi­támadásokat és ennek nyomán közvetlen fe­lettünk kifejlődött légiharcokat, láttam velem együtt megbúvó emberek „félelmét“. Ezek 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom