Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)
1944-09-15 / 18. szám
Ezért szükségünk van arra, hogy az iratterjesztés ilyen irányú anyagát megismerjük, hozzáférhetővé tegyük, hogy így hathatósabban szolgálhassuk a magyar ébredést. Virágh Sándor. Mii szól hozzá Isten? Napokban meghallgatta valaki bizonyságtételemet, igehirdetiésemet. Utjána arra kért, hogy beszélgessek el vele, mert benne rengeteg kérdés merült fel. Beszélgetésünk főként a magyar élet és sors kérdései, vajúdó sebei körül forgott. Próbáltuk őszintén látni a valóságot és azt, ami reánk vár. Mindig komolyabbak lettünk, aztán egy kis csend után megkérdezte: Mit szól hozzá Isten? ... Nehéz kérdés. Különösen nehéz annak, aki nem ismeri az Istent, az Ö akaratát, hatalmát, törvényeit és igazságát. Feleletet nem is lehet máshol találni reá, csakis Isten Igéjében, csak is a Kijelentés világában. Ott azonban világos Isten álláspontja mindarról, ami van ebben a világban. A kérdésre adott isteni felelet megértésének előfeltétele az, hogy aki azt meg akarja érteni, vegye tudomásul, h'gyje el, sőt vegye is észre, hogy Isten az Ura ennek a világnak, még pedig nem is csak vallásos Ura, hanem ténylegesen uralkodó, mindent megszabó szuverén Ura- Valóban úgy van és úgy is igaz, hogy Isten akarata, beleszólása nélkül semmi sem történhetik. Csak Tőle jöhet a parancs, az engedetem. Ha ez így van, akkor a magyar életnek, a magyar világnak is ez az Isten az Ura. Ez gyakorlatilag azt is jelenti, hogy minden nemzet ítélet alá esik, nemcsak olyankor, amikor többen, esetleg a fele.ősek közül is hisznek Istenben, hanem a történelemnek minden idejében. A magyar élet megértéséhez arra van szükség, hogy tudjuk, lássuk, hogy itt minden Isten ítélete alatt van. Isten törvényei érvényesek és így minden, a magyar életnek is minden vonatkózása ez alá az ítélet alá esik, sőt az alatt is van. Szoktuk is szólás-mondásként mondani: ítélet időket élünk.. így igaz valóságban is. ítélet időket élünk, ez látszik abból is, hogy sötétségben vagyunk. Isten egyik ítélete az, hogy meghomályosítja szemeinket. Ma még az okos, a bölcs emberek is csak tapogatóznak. Nem lehet tudni semmit. Olyan bizonytalanságban vagyunk, mintha köd szállt volna közénk. Még a világosság is sötétség. Olyan emberek, akik azelőtt mégis csak látták a dolgokat, nem látnak. Nincs prófétálás nemzeti vonalon se. ítélet időket élünk, nem ismerjük fel a valóságot. Úgy élünk, mintha aludnánk. Ha egy-egy bombatámadásra fel-felriadunk is, de aztán újra elnyom az álom. Mintha nem is volna háború, az igények, a tervek, a számítások ugyanolyanok. Nem tudunk alkalmazkodni a háborús időkhöz és helyzethez. Igen kévé* ember ismeri fel a veszélyt, amely már itt van, amely ránk leselkedik. Mintha bekötötték volna szemeinket, mintha a mesebeli struccmadár mintájára homokba dugtuk volna fejünket. Nem akarjuk tudomásul venni, hogy a régi világ elmúlt. Ami volt, semmi körülmények között sem jön vissza, hiába akarjuk görcsösen megtartani, visszasírni vagy visszaálmodni. Nem akarjuk tudomásul venni, hogy nem lehet a megszokott módon kényelmesen élni, dolgozni, tervezgetni, gyűjteni. Más szelek fújnak, más idők járnak. ítélet időket élünk. Megszaporodott bennünk és közöttünk, igaz, körülöttünk is a bűn. Sokkal orcátlamabb lett. Szinte szemtelenül kelleti magát. Sőt már nem is egynéhány bűn minden törvény, mindenfajta erkölcs szerint is erénynek dicsőítette magát. Gondoljunk csak a gyűlöletre. Háború van, óh ez a szomorú és ítéletes tény hány és hány vonatkozásban jelenti azt, hogy most szabad és lehet vétkezni. Mintha a fék romlott volna el és fékezhetetle- nül terjed, terpeszkedik és ragad a bűn. Menynyi megalkuvás születik, mennyi olyasmi jön elő, amit békés időben mindenki a legnagyobb felháborodással vett volna tudomásul. ítélet időket élünk. Most, amikor a baj, a veszedelem miatt sokkal közelebb kellene kerülni az embereknek egymáshoz, még önzőbbek. Önzésükben, maguk mentésében mi mindent cselekszenek. Isten azt szólja ahhoz, ami van a magyar életben, hogy az Ő ítélete miatt van minden így, bűneink miatt szakadtak reánk ezek a dolgokIsten azonban azt is mondja, a Kijelentés világában az is nyilvánvalóvá lett, hogy egy út kivezet Isten ítélete alól és ez az út az Isten Igéjének az útja. Ennek az útnak első szakasza a bűnbánat, annak elismerése, hogy vétkeztünk, hogy Istennek igaza van, akkor, amikor ítél bennünket. Bizony nem Isten szerint éltünk, értékeltünk. Istennek az a válasza helyzetünkre, hegy bűnbánatra 'hív: nézzük magunkat, múltúnkat az Ö szemével, ítéljük magunkat, népünket, történelmünket mindenünket az Ő törvénye és ítélete szerint... Vannak-e, akik járják ezt az útszakaszt? A második szakasza a kivezető útnak az a hívő és engedelmes felismerés: Mégis csak kell ide Isten. Mégsem lehet se az egyéni, se a közösségi, a magyar életet Isten nélkül megoldani. A sok becsületes próbálkozás, jóakarat csak nem segít, Isten kell ide vamjában. Nem lehet csak Istenre nézve megoldani a kérdéseket, meggyógyítani a sebeket. Addig nem találunk rá a kibontakozás útjára, amíg nem leszünk hajlandók az Istennel való szövetségre, a vele való közösködésre annak a feltétele alatt, hogy Ői az Ur, hogy Ö szabja a feltételeket, hogy egyesegyedül az Ö akarata érvényes. Az
