Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)

1944-09-15 / 18. szám

Ezért szükségünk van arra, hogy az irat­terjesztés ilyen irányú anyagát megismer­jük, hozzáférhetővé tegyük, hogy így hat­hatósabban szolgálhassuk a magyar éb­redést. Virágh Sándor. Mii szól hozzá Isten? Napokban meghallgatta valaki bizony­ságtételemet, igehirdetiésemet. Utjána arra kért, hogy beszélgessek el vele, mert benne rengeteg kérdés merült fel. Beszélgetésünk főként a magyar élet és sors kérdései, vajú­dó sebei körül forgott. Próbáltuk őszintén látni a valóságot és azt, ami reánk vár. Min­dig komolyabbak lettünk, aztán egy kis csend után megkérdezte: Mit szól hozzá Isten? ... Nehéz kérdés. Különösen nehéz annak, aki nem ismeri az Istent, az Ö akaratát, ha­talmát, törvényeit és igazságát. Feleletet nem is lehet máshol találni reá, csakis Isten Igéjében, csak is a Kijelentés világában. Ott azonban világos Isten álláspontja mindarról, ami van ebben a világban. A kérdésre adott isteni felelet megérté­sének előfeltétele az, hogy aki azt meg akarja érteni, vegye tudomásul, h'gyje el, sőt vegye is észre, hogy Isten az Ura ennek a világnak, még pedig nem is csak vallásos Ura, hanem ténylegesen uralkodó, mindent megszabó szuverén Ura- Valóban úgy van és úgy is igaz, hogy Isten akarata, beleszólása nélkül semmi sem történhetik. Csak Tőle jöhet a parancs, az engedetem. Ha ez így van, akkor a magyar életnek, a magyar világnak is ez az Isten az Ura. Ez gyakorlatilag azt is jelenti, hogy minden nemzet ítélet alá esik, nemcsak olyankor, amikor többen, esetleg a fele.ősek közül is hisznek Istenben, hanem a történe­lemnek minden idejében. A magyar élet meg­értéséhez arra van szükség, hogy tudjuk, lás­suk, hogy itt minden Isten ítélete alatt van. Isten törvényei érvényesek és így minden, a magyar életnek is minden vonatkózása ez alá az ítélet alá esik, sőt az alatt is van. Szoktuk is szólás-mondásként mondani: ítélet időket élünk.. így igaz valóságban is. ítélet időket élünk, ez látszik abból is, hogy sötétségben vagyunk. Isten egyik ítélete az, hogy meghomályosítja szemeinket. Ma még az okos, a bölcs emberek is csak tapoga­tóznak. Nem lehet tudni semmit. Olyan bi­zonytalanságban vagyunk, mintha köd szállt volna közénk. Még a világosság is sötétség. Olyan emberek, akik azelőtt mégis csak látták a dolgokat, nem látnak. Nincs prófétálás nem­zeti vonalon se. ítélet időket élünk, nem ismerjük fel a valóságot. Úgy élünk, mintha aludnánk. Ha egy-egy bombatámadásra fel-felriadunk is, de aztán újra elnyom az álom. Mintha nem is vol­na háború, az igények, a tervek, a számítások ugyanolyanok. Nem tudunk alkalmazkodni a háborús időkhöz és helyzethez. Igen kévé* ember ismeri fel a veszélyt, amely már itt van, amely ránk leselkedik. Mintha bekötötték vol­na szemeinket, mintha a mesebeli struccmadár mintájára homokba dugtuk volna fejünket. Nem akarjuk tudomásul venni, hogy a régi vi­lág elmúlt. Ami volt, semmi körülmények kö­zött sem jön vissza, hiába akarjuk görcsösen megtartani, visszasírni vagy visszaálmodni. Nem akarjuk tudomásul venni, hogy nem lehet a megszokott módon kényelmesen élni, dol­gozni, tervezgetni, gyűjteni. Más szelek fúj­nak, más idők járnak. ítélet időket élünk. Megszaporodott ben­nünk és közöttünk, igaz, körülöttünk is a bűn. Sokkal orcátlamabb lett. Szinte szemtelenül kelleti magát. Sőt már nem is egynéhány bűn minden törvény, mindenfajta erkölcs szerint is erénynek dicsőítette magát. Gondoljunk csak a gyűlöletre. Háború van, óh ez a szomorú és ítéletes tény hány és hány vonatkozásban je­lenti azt, hogy most szabad és lehet vétkezni. Mintha a fék romlott volna el és fékezhetetle- nül terjed, terpeszkedik és ragad a bűn. Meny­nyi megalkuvás születik, mennyi olyasmi jön elő, amit békés időben mindenki a legnagyobb felháborodással vett volna tudomásul. ítélet időket élünk. Most, amikor a baj, a veszedelem miatt sokkal közelebb kellene ke­rülni az embereknek egymáshoz, még önzőb­bek. Önzésükben, maguk mentésében mi min­dent cselekszenek. Isten azt szólja ahhoz, ami van a magyar életben, hogy az Ő ítélete miatt van minden így, bűneink miatt szakadtak reánk ezek a dol­gok­Isten azonban azt is mondja, a Kijelentés világában az is nyilvánvalóvá lett, hogy egy út kivezet Isten ítélete alól és ez az út az Isten Igéjének az útja. Ennek az útnak első szakasza a bűnbánat, annak elismerése, hogy vétkeztünk, hogy Is­tennek igaza van, akkor, amikor ítél bennün­ket. Bizony nem Isten szerint éltünk, értékel­tünk. Istennek az a válasza helyzetünkre, hegy bűnbánatra 'hív: nézzük magunkat, múltúnkat az Ö szemével, ítéljük magunkat, népünket, történelmünket mindenünket az Ő törvénye és ítélete szerint... Vannak-e, akik járják ezt az útszakaszt? A második szakasza a kivezető útnak az a hívő és engedelmes felismerés: Mégis csak kell ide Isten. Mégsem lehet se az egyéni, se a kö­zösségi, a magyar életet Isten nélkül megol­dani. A sok becsületes próbálkozás, jóakarat csak nem segít, Isten kell ide vamjában. Nem lehet csak Istenre nézve megoldani a kérdése­ket, meggyógyítani a sebeket. Addig nem ta­lálunk rá a kibontakozás útjára, amíg nem le­szünk hajlandók az Istennel való szövetségre, a vele való közösködésre annak a feltétele alatt, hogy Ői az Ur, hogy Ö szabja a feltételeket, hogy egyesegyedül az Ö akarata érvényes. Az

Next

/
Oldalképek
Tartalom