Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)

1944-09-01 / 17. szám

A meg* nem hallgatott imádság haszna

.(II. Kor. 12:7—10.)

A mi keresztyénségünkben mindig tűnnek fel akadályok, melyek megakasztják életfolyamát. Ezeknek az akadályoknak leggyakoribb ja a meg nem hallgatott imádság.

Pál apostolt betegség gyötörte. Látta a munkát, amelyet végzett, égett benne a kijelentés ragyogó világossága, amelyet kapott. Ö egymaga többet végzett, mint a többi oszlop- apostolok együttvéve. Benne jobban világított lsen kijelentése, jobban ismerte Isten titkait, mint Péter, kinek hitét pedig alapul rendelte az Ur. Mennyivel többéit munkálkodhatnék, ha nem gyötörné a betegség, ha nem kínozná a Sátán angyala. Istennek van hatalma a betegséget meggyógyítani, hiszen már ő általa is gyógyított. Miért ne gyógyítaná meg öt is? Háromszor könyörgött az Úrhoz, hogy vegye el betegségét tőle. Az Ur nem vette el, hanem szólt hozzá: Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtelenség által végeztetik el.

Mi ezt imádság megnemhallgatásnak nevezzük a saját életünkben. Ha nem azt a feleletet kapjuk könyörgéseinkre, amelyet mi elgondolunk, meg nem hallgatott imádságunkkal Istent, vagy jobbik esetben saját magunkat vádoljuk és mindkét esetben megakasztja életünket.

Pál apostol megértette, hogy nem az a fontos, hogy ő meggyógyuljon, hanem az, hogy Isten kegyelme munkálkodjék. Ebből a feleletből egészen megértette, hogy a sátán angyala, az ő kínzó betegsége is Isten kegyelmi ajándéka a számára, hogy el ne bizakodjék. Ha ő meggyógyulna, akkor egy egész sereg alkalmat veszítene el, melyben megtapasztalhatja Krisztus erejét. Mennyivel fénylődben ragyog Isten dicsősége, ha nyomorultul és erőtlenül folytatja tovább munkáját, hisz teljesen nyilvánvalóvá lesz, hogy Isten maga az, aki elkezdi és be is végzi azt. Mennyivel érthetőbb lesz és mennyivel inkább kiábrázolódik az emberek előtt Isten hatalmas kegyelme, ha ő betegen, nyilvánvaló, mást munkaképtelenné és életkedvtelenné tevő betegségében folytatja azt a munkát, amelyre elhivatott. Ettől a felelettől kezdve az ő betegsége ajándék lett a számára, melyből Isten nagyobb kegyelme ragyogott elő. Ezután is fájt neki, ezután is gyötörte, de gyönyörködött ebben a fájdalomban és ebben a kínlódásban, mert az Ur kegyelme elég volt neki.

Nekünk mi fontosabb? Hogy meggyógyuljunk? Hogy jól menjen sorsunk? Hogy mi tudjunk munkálkodni? Hogy . mi erősek legyünk? Hogy szeretteink élete boldog legyen? Hogy meghallgassa Isten úgy a mi imádságainkat, ahogyan mi elképzeljük? Avagy az Isten kijelentése, az Isten feleletadása, Isten mindenre elég kegyelme? Mi maradandóbb A

ajándék: a mi meggyógulásunk, a mi akaratunk, óhajunk teljesülése, vagy Isten kegyelme?

Pál apostolt könyörgésének ez a látszólagos kudarca nemhogy megakasztotta volna, hanem sokkal inkább előbbre vitte. Egy nagy és életbevágó tapasztalással ajándékozta meg: amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.

Kétségtelenül valami baj van a mi ke- resztyénségünk körül. Valahol megakadt, Krisztus megmondta ,hogy az igazi hitet jelek fogják követni. (Márk 16:17—18.) És az igaz keresztyének életét és hitét valóban követték ezek a jelek. Én komolyan megvizsgáltam magamat, hogy mért akadt meg életem és arra a megállapításra jöttem, hogy sok minden fontosabb nálam a kegyelemnél, az Isten dolgainál. Türelmetlen imádságaimmal én akarom Istent igazgatni, ahelyett, hogy én igazodnék az ő akarata és kijelentése után. Magam részéről arra jutottam el, hogy megakadt életem akkor fog csak igazán elindulni, ha én is belátom és élem, hogy mikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős hogy nem az a fontos, hogy én milyen állapotban vagyok, hanem az. hogy elég nekem betegen is, egészségesen is, jóllakva is, éhezve is, nyomorgatva, üldöztetve, mindenképen az én Uram kegyelme. Könyör- gök érte és hirdetem is hogy minden megakadt életű testvérem eljusson velem együtt Pál apostol dicsekvés éré és gyönyörködésére, hogy jobban tündököljék a mi nyomorult, tehetetlen és erőtelen életünkben és életünk által Isten mindenre elégséges kegyelme.

Teológus.

Az Ószövetség

Általános az a vélemény, hogy az ószövetség a törvény, az újszövetség az evangélium. Az ószövetség sokaknak teher, mert megmutatja, hogy mit kell tennünk- Az újszövetség ezzel szemben evangélium, csupa ígéret, nincs benne törvény. Megszoktuk, hogy törvényként olvassuk az ószövetséget és evangéliumnak az újszövetséget. Nem egészen ilyen egyszerű a dolog. Mert olvassuk az ószövetséget és közben megv!i|gasz'talódunk, mintha kegyelmi üzenetet kapnánk. Egy sereg ige van benne, amit nem lehet törvénynek venni. Pld. »Eltörlőm álnokságaidat«. Viszont az Újszövetség olvasása közben is megítéltetünk. Pld. »Miattatok ká- r omol tátik a nevem-« Ezt nem vehetem ígéretnek. Az Újszövetségben egyszer előáll az a parancs: »Aki én utánam akar jönni, tagadja meg magát... és úgy kövessen engemet.« »Térjetek meg!« »Higyj!«

Aklqor járunk .leghelyesebben, ha hitvallásunk álláspontjára helyezkedünk. Különösen Kálvin és a helvét hivallású reformáció azt vallotta, hogy nincs különbség ó- és újszövetség között. Az egész, ahogy van, az Isten Igéje. Hogy az egészet valójában Isten Igéjének tudjuk elfogadni, meg kell keresni azt a kulcsot, amely a Szentírás kulcsa. Akkor vá-