Magyar Református Ébredés, 1944 (2. évfolyam, 1-19. szám)
1944-01-01 / 1. szám
nrV .1. évfolyam 1. szám. % tX3 károly urnBK Péterfis u. 13« _L£M£*?:4l tór Nyíregyháza, 1944. január 1. Br. fFaoF TSpRRECEH Főszerkesztő: BERECZKY ALBERT. Főmunkatárs: DR. KARÁCSONY SÁNDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nyíregyháza, Jósa András-utca 23. Telefon: 25-99. Amit nem fiox a Isten szolgálatára odaszánt lelkimunkások ködösségében ítéletesen szólalt meg Isten Igéje. Leleplezően áradt szét Annak világossága, Aki azért \született és jött a világra, hogy bizonyságot tegyen az igazságról. Az egyik résztvevő egészen felindultan kérdezte: „Hát mindig újra kell kezdeni? Ha az ember úgy látja, hogy rosszul1 csinálta, eltévesztette, akkor hol kezdje újra?“ Tulajdonképpen ez minden újesztendőnek alkalomszülte, visszatérő kérdése. Lezárult egy esztendő, kezdődik az új, kényszerű magunkbaszál- lás folytán újra és újra fölvetődik a kérdés: „Hol kezdjük újra“? Én magam ugyan már nagyon ráúntam ezekre az alkalom-lelkesülte újrakezdésekre, mert látom, hogy semmi értelmük sincs. Kezdődnek az új iskolai évek és marad minden a régiben, ta-{ nárban, diákban egyaránt. Kezdődnek az új egyházi évek, és igehirdetés, belmisszió, evangéliza- ció, theolcgia, (úgy is mint tudomány, úgy is mint nevelő intézmény), szervezet, lelkipásztorok, segédlelkészek, gyülekezeti munkások, egyházi intézmények és hatóságok változatlanul maradnak a régiek, pedig már nem egyszer rossz-t nak bizonyultak a kitaposott utak. Civódó test vérek, hitestársak, barátok, ellenségek, megrendültén állanak meg egy-egy megrázó haláleset előtt. Kibékülnek, fogadást tesznek, hogy újra kezdik, máskép lesz minden s azután keservesen ’derül ki, hogy minden maradt a régiben. Előjönnek a régi ellentétek, civódások, versengések. Így vagyok az új évvel is. Az lehet, hogy új naptár kerül az asztalra, új pénztár-könyvet nyitnak, de mégis marad minden a régi. Fogadások, új lehetőségek ■ ■. Igen-igen, de régi emberek- Még nem éltem át olyan új esztendőt, ami) valóban hozott volna új megoldást. Hiába akarunk újat kezdeni, ha az újrakezdési vágyat az alkalom szüli bennünk. Bár van az időknek tanítása és tanulsága is, de nincs megújító ereje. Hagyjunk fel az ilyen újulási reménységekkel, fogadkozásokkal. Nem lesz abból semmi. Hiába ébred valaki új reggelre s hiába ragyog rá az új reggel világossága reményt kel tőén, a mérges, konok, „kutya"-térmé- szete az új napon is csak a régi formában tesz nyilvánvalóvá. Hogyan kezdjük újra? Egészen biztos, hogy újra kell kezdeni? Azért merül fel bennem ez a kérdés, mert mostanában evangéliumi körökben dívik a megújulás szükségéről való beszélgetés (azt akartam írni, fecsegés). Mert állandóan a megújulásról beszélünk, még nem biztos, hogy azt jelenti: alaposan meg vagyunk győződve arról, hogy meg kell újulnunk. A megújulás szüksége fájni szokott. Ez nagyon szégyenteljes dolog, különösen a keresztyénekre nézve, mert hiszen azt jelenti, hogy nem keresztyének- Sajnos, gyakorta van szükségerri erre az ájulásra, de ez, tudom, hogy bűne életemnek, azért kell újulnom, mert hűtlen, engedetlen, tévesztő és tévelygő voltam és vagyok. Az elrontott kézimunka, vagy kötés nem magától szánja el magát a megújulásra. Készítőjében születik meg a készség arra, hogy megújítsa. Ahhoz pedig az kell, hogy addig, amíg elromlott, felfejtse, hogy azután újra kösse. Az ismeretlen vidéken eltévedt ember is úgy tud újra tájékozódni, ha visszamegy legalább odáig, ameddig biztos a dolgában. Az újrakezdés nem mindig előlrőlkezdést jelent• Nem a természet fordulása, nem a naptári év elmúlása és újrakezdése hozza meg a megújulást, mert az ember elfáradása, eltévelyedése, megromlása nem természeti jelenség, nem olyan, mint a télre eíszúnnyadó gyümölcsfa, virágos rét. melyeknek a tavasz elhozza a megújulást. A hűn az emberben természetellenes lelki nyava- lya, belső rothadás. Mégha ígéretekben, lendületben, szándékban, alkalomszülte, kínálkozó lehetőségekben ki is virul, de gyümölcse férges marad, éretlenül lehull. A megújult időben is régi, megromlott marad az ember, mert az idő nem gyógyítja, nem változtatja. Itt az 1944. esztendő. Mi újat hoz? Lehet, hogy külsőleg sok újat, nem vártat, nem reméh tét hoz. Lehet, hogy a vele jelölt időben még 1
