Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1943-07-01 / 11. szám
kor, mikor úgy érzem, hogv semmire sincs erőm és le kellene tennem a palástot. Tudok vallást tenni olvankor , am iker sok vétek terhe és emléke nehezedik rám. Mikor olyanok is hallgatják, akik osztoznak velem talán a bűnben és ismerik életem sötét árnyékait. Nem esem össze, nem süllyedek a föld alá, nem akad torkomra a szó, nem reszket a kezem és a szívem, sőt a Lélek áradása nyilvánvalóvá lesiz és másokban is ébredés támad általa. Kell annál nyilvánvalóbb jel az isteni erő hatalmára, amely bennem munkálkodik, hogy még általam, is tud cselekedni? Mintha törött karddal győzne valaki. Mintha lyukas kancsó- ban vizet hordana valaki, vagy olajnélküli lámpával világítanának, vagy üres tölténnyel lőnének. Éppen ez a hatalmas, ez a csodálatos! Csupa csoda történik velem! Bizony, Isten ereje bennem hatalmasan munkálkodik! Hiszem, hogy ez az erő az életemet újjá is szüli és a Jézus Krisztus napjáig bevégzi rajtam a megszentelő munkát is. Bódás János. JEGYZET Karrieriskola Most jutott el hozzám Dale Carnegie ismert könyve, Érvényesülés — amerikai karrieriskola a könyv kissé reklámízű magyar fordítása. Érdeklődéssel forgattam, ezt a ma már harmadik kiadásban közkézen forgó munkát. Alig tudtam bevárni, hogy elolvassam, a tartalomjegyzék útmutatása alapján nyitottam rá egy-egy érdekesnek ígérkező fejezetre: »Az emberek kezelésének titka«, vagy »Egyszerű eszköz arra, hogy az első benyomás rólad jó legyen«, nemkülönben: »Hogyan nyerheted meg mások együttműködését«, »Gyors módszer, amellyel mindenkit boldoggá tehetsz«, stb., stb. Csupa olyan kérdés, melyek mindenki számára állandóan aktuálisak s az ember örömmel venne olyan receptet, amelyik végre gyökeres megoldást javasol. Nem is kell azonban ezt a könyvet sem elolvasnia annak, aki az »életre« hasznos, bölcs és pályája szempontjából értékes tanácsokban akar részesülni, kapott kik-ki otthon eleget, szüleitől, jóakaratú nagynéniktől, sokaktól. Csalogatok a címek és vonzó a tartalom, végül megtudni, mit kell tenni, hogy a mások szeretetét elnyerjem, mit kell tennem, hegy másokat boldoggá tegyek. Ha van valami ovpor- tunista beállítás a Carnegie könyvében (hiszen a magam) karrierje érdekében akar nevelni), akkor legalább a módszereket hadd tanulom meg, álltatom magam, — nem minden álszemérem nélkül. Igen, valami turpisság van a dologban az kétségen felül áll. Az ilyen jó tanácsok vagy számításon kívül hagyják az Igét, vagy segíteni akarnak Neki hatásában. Mind a két eljárás 6 alapjában téves. Keresztyén ember nem ismerhet megoldást — semmiben — az Igén kívül és nem hiheti, hogy a kegyelem által életében ható Igének müs segédeszközre, mint az isterú kegyelemre, a Szentlélek által megvilágosító és megszentelő erejére szüksége lehessen. Nincs is. A hiba ott van, hogy nem engedjük hatni Isten Igéjét, nem engedjük, hogy jelen lehessen mindennapjaink munkájában, életében, szórakozásainkban, életünk teljességében, hanem kilépve az »életbe« civilruhát öltünk és — mindjárt utána — civil módra is viselkedünk. Nem is jut eszünkbe, hogy Aki nélkül hajunk szála. sem hulhat ki, Az a nagyobb dolgokra meg — már csak a logika útmutatása alapján is — biztosan gondot visel. A Ko.rrieriskola tartalmazhatja az esetek nagy százalékának elég jó megoldását, de nem mutathat utat, már csak a lehetőségek véges voltánál fogva sem, minden vonatkozásban. Az elfogadott kegyelem viszont dinamikus erejével mindig és mindenütt jelen van és segít. Szóval nem is praktikus felcserélni a Bibliát Carnegie vagy más szerző kézikönyvével, mert az előbbi utat mutat, (sőt Krisztus Magáról meg is mondja, hogy Ö maga az út), erőt is ad az út megjárásához, állandó isteni eredetű és erejű világosságot a leghelyesebb megoldás és lehetőség kereséséhez. Mindez nagyon eayszerű lenne, leírásra sem érdemes, ha nem vétenénk az elmondottak ellen nap mint nap. E sorok írója természetesen elsősorban a maga életéről beszél. Gondoljuk meg egyszer alaposan, i:an-e Isten kegyelmén túl és azon kívül másra szükségünk? Ha rá merjük mondani, hogy nincs, akkor pedig mostantól kezdve ne feledjük el. Van-e az emberekkel való »bánásmódnak« nagyobb lehetőségű és nagyobb erőt involváló parancsa, mint ez, szeressd felebarátodat? Megnyerheti-e jobban valaki az embereket, mintáz, aki Krisztus képében jelenik meg köztük, mert él nem ő, hanem benne a Krisztus? Komolyan vesszük ezt? Akkor kezdjük meq így az életet, egy gondunkkal kevesebb lesz és az eredmény, — ha Isten egyébként ezt a sorsot szánta valakinek, — biztos. Nem a karrier, hanem Isten akaratának betöltése, talán a karrier, talán más. Részletmegoldásokkal azonban, sem e téren, sem más vonatkozásban nem keresztyéni, szóval nem is prakitkus kísérletezni. II. Talán mégse A »Jegyzet«-be kívánkozik az a beszélgetés, amit keresetlenül voltam kénytelen folytatni egy »csudajó« emberrel. Végig hallgatta előadásomat. Arról a kérdésről beszéltem: »Hol a hiba?« Utána odajött hozzám. Kedves, megnyerő modorával mondta: »Talán mégse olyan rosszak az emberek . . . Talán mégse olyan általános a bűn ... Talán mégse olyan egyetemesen csődbejutott a magyar élet... Talán mégse fenekestül rossz a társadalom ...« Minden egyes
