Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1943-04-15 / 6. szám
tetszőén és belső alkatunknak megfelelően meggazdagodni? — Tudok halieluiás közösségekről, ahol énekeiknek alls' negyedét-öödét éneklik s azok közül is egyeseket szinte ságr módjára koptatnak; másutt ferdén nézik azt, aki zsoltárt mer ajánlani bibliaórám, v?gy hasonló összejövetelen'és lesajnálják azt, akimnm csak a némelyeik által megtérteégük különös jegyéül fitogtatott énekekben talál épülést. Igen sok esetben, az adott közösségen belül használatos ébredés! énekek kedv^ltsége és értéke között fordított arányosság áll fenn; de ugvanez az állapot az egyházi énekeskönyv leghasználatosabb énekeit illetőm is, hogy magának az akár itt, akár amott hangzó éneklésnek a gyarló voltáról ne szóljunk. A Halleluiákon kívül jó másfélannvi idegen 'éneket ismerek eredetiben. Nun egy van közöttük, amelyik életem során áMád, vigasztalást. erőforrást jelentett nékem személy sz°- mit, főleg akkor, amikor még magam sem voltam tisztában az éneklés magyar refouná'us jelentőségével és régi én>ekkirccü"k kérdéseivel és anyagával. Kedves külföldi ém'ker'mQt ma sem szeretem és értékelem kevésbbé azért, mert időközben megismertem és megszerettem ezeket is. Értsük jól me»: nem az a kérdés, hogy »kinek mi a nótája«, han°m hony a magyar ébredés számára a lega1®5dVges:°ibb emb~ri és közösségi ö ssmh a non1 ö d á s nak, az éneknek területén lehet-e közös: evavaéliumi. mannar alapot találni, varai teremteni? — Aki. régebben a Hozsánnát éneklőket gúnyolta. az sem volt rosszabb annál, aki ma a zsol+árHkW. v~gy a magyar századak hitének emikuto-1 yszolog. Vaiion nem a LéMk elleni bűn-e. ha b°dugiuk az ő kiáradásának a csatornáit, amüvdfiől a más m°gszokottság kényelméből, tanul"! npm akarásból vagy szűk és elfogult előítéletből idegenkedünk? Ha én mégis kívánatosabbnak látom ma a ma cfircr evangélium-éneklés felkarolásával kamcoolafbam a kü’földi énHkék és éneklésük komolv rmüziótát ttehát távolról sem: irtását, va gv üldözéséty annak oka nem ellenszenv, va— dogmatikus e—oidailúság hanem a következő- felismerés: Ahhoz, hogv nagy, terméken/>/ leik'ébred és tárna áh.a svon ebben az országban, epvház- ban és idnhov: minden saiátns marpia-r bnns" erő koncentrációidra van szv.kséa. Ez csak ú«v lehetséges, ha helyreáll az élő kapcsolatunk azzal a magvar reformá+us kegyességgel, amelynél .elevenebb és hatalmasabb ösztönző erőt Istentől, Igéje és Szent Lelke után, nem nyerhetünk. Jelenlegi erőállapotunkban (iobb'k-ma- gunikra eszmé’ésünk mai főikén) ez csak úgy érhető el. ha figyelmünket fő1og m^gva1"-voltunk e’feVidhtil keigvessém izének a kóstolására fordítiuk. Ha maid ígv rendbe hoztuk a magunk portáiét, útra bátrabban kifelé fordu1- hatunfc; most önmapunkba kell visszalépnünk, mielőtt szétoldódnánk a mindig-másban. — U Kodály Zoltán idézi egyhelyt Werfel »Paulus«-ából egy ifjú héber elragadhatott felkiáltását: »csak az a szép, ami idegen“« — és hozzáteszi: »pár év múlva elpusztult Jeruzsálem ...« önmagunkba nem önistenítve, hanem bűnbánóan lépünk vissza. Nem pogány mítoszt, hanem eltékozolt keresztyén örökséget keresve; nem hivalkodva, hanem benső kathar- sisban hitvány magunktól visszaperelve, önmagunkba visszalépni: az a kötelező v°zeklés, amely nélkül Isten meg sem tudja velünk ismertetni kegyelmének édesséaét. Bűn+udat — bűnvallás — bűnbánat — bűnbocsánat: ez az út, amely előttünk áll. De ez°n el som indulhatunk, amíg feliismervén meg nem vilink, éneklésünk hiányaiban és bűneiben is, tib-lábó keresztyén sémink bábeli zavarát. Ebből a zavarból vagv lesz epub°hnng'>ló- dás azon a hanaon. amit Isten, hpugV’tláiia adhat mep. vagv éppen az étnekügvön vélik nyilvánvalóvá a magvar rpformátussá.g hívő. v~gv Jegalélhb jg magát ilyennek valló rétegűnek s tán tömegeinek a hasadéba. Ezt talán mégsem aíklariuk, mert e kérdésben az ellentétek m°ddő párbaja nem lehet Isten tetszése szeré"+ való, még akkor sem, ha — mag"m néldéiéból +u- dóm lernnkéibb — miniden Saul érrom az Ur legdrágább aiándélkaíi ellen rugód"z:k a leginkább. egészen addig, míg meggvőzefietik. Hitem szerint Isten az egybohang^i1 ódás és az ébredés úti'áit nem a hívő magyar múlt örökségé,melk az elhanyagolásával ak'Jria munkáltatni: ezért látom ma különös, parancsnak, hogv ehhez a multihoz kapcsolódjunk. Akivel ebben ma még nem tudnék találkozni, azt szeretettel kérem: é’mélkedíék és imádkozzék e kérdés felett. (Fii. 4:6—7.) Én bízom az eevbehangolódásban. mert hiszek a kegyelme? Istenben. Csomasz-Tóth Kálmán. Hozzászólás a gyerekneveléshez* Ecsedv nagvtíszteletű úr cikke »A légi óbb gvermeknevelőről« arra késztet, hogy tovább goindo1kodiunk a gyermeknevelésről. Mert mindnváian tapasztaltuk, hogv valóban »éppen komoly, hívő embereket tezz Isten mohára engedetlen és makacs gverekeíkk0!«. És valóban »sehol sem tál ál i a a keresztyén ember szemben magát annyi súlyos problémával, min* éppen a gyermeknevelés terén.« De hát olyan nehéz do’og ez a gyermek- nevelés? A mi számunkra túl nchéz feVdat. Emberi ‘erővel jobb lenne bele se kezdeni, úgyis csak csődöt vallhatunk. Jobb annak a * Ha nem is értünk mindemben egyet e cikkel, de örömmel közöljük és szívesen veszünk más hozzászólásokat is. —• Szerk.
