Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1943-04-15 / 6. szám
De ugyanígy van (akár tudja, aíkár nem) a másik ember, Tőle sem várihatom, hogy megoldja a kettőnk viszonyának problémáját, mert ő is épp úgy foglya a maga énjének, mint én az enyémnek. Ő is be van zárva az én, itt, most korlátái közé s nem törhet ki onnan, hogy azután engem is kiszabadítson csodálatos módon. Szép dolog arról írna, hogy fedezzük fel a másik embert. De nincs ennek a problémának semmi lehetséges megoldása. Ha csak valami embereken kívüli transzcendens erő nem töri át korlátáinkat és nem tágítja ki kategóriáinkat. T •' Ifj dr. Victor János. Testvéri szó az énekügyről Mikor Befesti Benő testvérem kérésére vállaltam és imádságban Isten elé vittem éneklésünkkel foglalkozó írásaim dolgát, már tisztában voltam vele, hogy a megszokások és nézetek ellentétei elő fognak jönni, mert a mai hívő magvar reformátusság életének éppen az éneklés az az Istentől rendelt pontja, amelyen mindenkinek fájó kalievénnyé sűrűsödhetik s közös, tisztító igyekezettel megfakadásra, tisztulásra érlelődhetik az a belső ellentétünk, amely már eddig is, emberi gyarlóságunk miatt, annyi építő erőt kötött l(e és fecsérelt el. Lehat, hogy a kelievény f elf akasztása fájdalommal jár, de határában csak gyógyító lehet, ha céljában és módjában is az. Ha a HallelUjáfcat azért bántanám, mert azok Halleluiák, az, amilyen csúf, olvan oktalan dolog is lennie. Ilyen értelemben Halleluiák és boszorkányok nincsenek. Vannak énekek (sok könyvre való, áldott lelki énekek a világon), van egv nálunk keletkezett ánefcesfcönvv, amelvmek jellegbein, evanvé^umi és zenei 'tartalomban, sőt népszerűségben is külömböző énekei nem úgy váltak szerves egységgé, mint pl. a Zsoltárok Könyve, hanem külömböző népeik, korok, theoijogiai é" fcegvességi irályok és alkati magatartások termékeiből válmvatódtak össze egy. a maga idejében hézagpótlónak érzett és sok sízomiúságot kielégítő, áldott hatásokat is közvetítő gyűjteménybe. A századforduló körű1 kezdődött honi evangéliumi mozgalmakban megvo’t a Lé’ek intenzitása és a közösség mélysége, de látásaikhoz niem adatott meg valami, amit, sokan úgy Hátink, mostanában kezd Isten fokozatosan felfedni előttünk. Az akkori magvar reformá'us egyházi élet nyilván annyira sivatagi, háttér volt. hogy az induló mozgalmaik itthoni indítások hü ián egykorú angol és amerikai ébredések példái, — sőt részben talán készen vett és puszta nyelvi átültetéssel lefordított receptjeihez fordultak. Az idő sürgetett, az Urban megtalált új élet hívott: a kortól nem leih' tett érzéket tanulni a sajátos magyar kegyességi hagyományok megbecsülésének és szerves továbbépítésének tekintetében, és így alakult ki az a keresztyén közösségi forma, amely mégis elég és alkalmas volt arra, hogy az összeomlás után a hivatalos egyháfc elismerje és tanulságait részben a hivatalos programmá avatott beknissziói tevékenységeiben próbálja érvényesíteni. Hogy ez az egyházi beJmisazió rnég’S csak féleredményieket hozott és ifjúkor híján öregedőben' van, annak első fő okát abban látom, hogy bűnös és haszontalan szolgák vagyunk, akik a magunk hitének melegéből nem tudtunk életre — eleget hozzáadni a magyar ébredés csírázó ügyiéhez; a másodikat meg abban, hogy az evangéliumi és egyházi ébredés a Betháiniától a történelmi káívinizmusig, kezdettől fogva a kellőnél naavobb mértékben külső példákra és ösztönzésekre évült és a magyar református hívő múlttal való szerves kapcsolat szükséges voltát talán még ma sem érzi, vagy nem munkálja kellőképven. Fát gyökér nélkül nem nevelhetünk. M;ntha olyan pogányák volnánk, akiknek a legújabbkori angolszász és holland ösztönzésekig senki s-m portált volna evangéliumot; pedig pogánvpfob- pogánvok vagyunk, akik úgy elfelejtettük és megtagadtuk hívő eleink bizonyságul, mintha Isten kegyelme után nem az ő hitük építette és tartotta volna fenn romjaiban is a magvar evangéliumi kenesztyénsége t igen sok mély hitű és Istennel járó lélekben, akikből a Írtét a racionalista egyház sem tudta nyomtalanul! kiíratni, sem az új ébredési stilus őszintébbé, vagy mélyebbé tenni. Ennek a hitvalló és hívő magyar múltnak az elhanyagolása olyan volt, mint, ha Luther fumigállta volna az apostoli kereszt vénséget. mert maga körül keresztyén cím és cégér alatt csak Tetzeíl üzletét látta. De nem r efcrimináilihaitunk egv nemzedéken olyasmit, ami annak ideijén néki látásában meg nem adatott. Ez á nemzedék felvette és továbbhordozta, szívén melengette a szinte kialvó tüzet: áldassók az Ur neve érette! Oak arra kívántaim felhívni az úiabb evanvéhuimi énekek talán egyoldalú szerelmeseit, how ne legvenek érzéketlenek és elutasítóik a nagv kegyelmi és kegyeleti. bibliai és művészi, keresztyéni és fali értékeket egyformán hordozó magyar énekekkel sínemben. Csak annyit kérek továbbra is: foga diák olvan szívvel a hamuból, poriból, elitékozolit örökségünk romiai alól előtárt kincseket, minit ahngvan — vá’op-vás nélkül — fogadták a külföldi énekeket. Nem bántani alkarok: védek. Életet és sz°retietet k°n"k az énekein keresztül annak a gazdag és drága magyar kegyességnek, amelyet egvsz^r elsorvasztott a közönyösség és iái lenne, ha sír iába vissza akarná, lökni az önmagában tetszelgő, téves értelmű, előítéletes pietás. Itt nem egy bizonvos stilus megszokott és talán megmerevedő rit/usu »lelki ülőfürdőié- niek« a zavartalanságáról, vaigv megzavairárá- ról, hanem arról van. szó, hogy készek vagyunk-e éneklésünk megújulásában Istennek 3
