Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1943-12-01 / 21. szám
Uj idők — régi emberek »Tempora mutantur et nos mutamur in Ulis«,"— mondták a régiek. Változnak az idők, változunk mi is benne. Valóban az idők nagyot változtak csak az elmúlt tíz évben is, de a magunk megváltozásáról volna mit írni. Mint ismeretes, bádoglemezt most nem lehet kapni. Kályháink elé régi bádogdarabokból gondoltunk lemezt csináltatni. Tíz napon belül gyakori invitálásra el is jött egy fiatal bádogos segéd, megnézte, mi volna a dolga s öt perc múlva el is lépkedett. Ö azt hitte, új lemezeket kell leszögeznie, ő ezzel az ócska bádoggal nem piszmog, hívjunk mást. Egy hónapja nem tudunk mosónőt találni. Senki sem vállal új helyet. Ma egyik ismerősünk szakácsnője próbált beprotezsálni mosónő ismerősénél, talán elvállal minket is munkahelyének. Talán .. . Mennyezetszárítót kellett volna felszerelni nálunk. Az asztalos nem vállalta: kárpitos munkája. El is jött öt napi hívásra. Belefogott, felfordult az egész lakás miatta, akkor valamiért visszament a műhelybe, ígérve, hogy félórán belül visszajön. Megszámlálhatatlan félóra elmúltával felszereltük magunk. Azóta se láttuk kárpitosunkat. t De minek folytatni? Nem iparosellene§ írás akar ez lenni, de most rajtuk szemlélhettem legjobban, milyen is vagyok én, az ember. És nem ezek a mai idők tettek engem ilyenné. Ezelőtt is ilyen voltam: kevés munkával jól élni szerető, sok pénzt keresni vágyó, önző, ravasz, minden hájjal megkent ember. De abban az elmúlt időben, amikor kevés volt a fóka és sok az eszkimó, az eszkimó ügyesebben elrejtette ezeket az alaptulajdonságait, mert még kevesebb lett volna a fókája. Most nem probléma a munkaalkalom, most mindenkire szükség van, lehetek olyan, amilyen alapjában véve vagyok. Jobban kilátszik fogam fehére. De mi hasznom belőle? Uj emberek kellenének, hogy necsak az idők változzanak, de mi is magunk idvességére, mások áldására, Isten dicsőségére. Gyülekezeti evangélizáció HAJDÚBÖSZÖRMÉNY. — November 22—28. — Hajdu'böszörményben mintegy 26.000 református ember lakik. Az ottani ref. egyház két egyházkörzetre oszlik, a Bocskai-térire és a Kálvin-térire. Három lelkipásztora van. — A Bocsfcai-téri gyülekezeté Kiss József, a Kálvin- térié dr. Kálmán Sándor. A harmadik állási betöltés alatt van. Van a gyülekezetnek még két vallásoktató lelkésze, két segédlelkésze s a gimnáziumban vallástanár. Az egyházközségnek van 8 osztályos fiúgimnáziuma, polgári leányiskolája és 40 tanerős Iqlerni iskolája. Ott van az Országos Református Lelkészegyesület fiú Kálvineuma. Ezt az evangélizációt a Bocskai-téri egyházkörzet rendezte Kiss József lelkipásztor vezetésével a Bocskai-téri szép nagy templomban. Két elemi iskolai osztály van megszervezve az értesítések széthordására. Ez; a két osztálynyi gyermeksereg az evangélizáció előtt közel 5000 röpcédulát hordott szét az egyház- körzetben. A buzgó gyermekeknek munkája nem volt hiábavaló, mert bizony szép számmal gyűlt össze a gyülekezet. Általában elég templomos a hajdúböszörményi nép. Állandóan növekedett a hallgatóság, csak pénteken és szombaton csappant valamivel az eső és a nagy sár miatt, de annál többen voltak vasárnap délelőtt és este. Különösen örvendetes volt a férfi hallgatóság szaporodása, akik között nem is mutatkozott csökkenés. A főgondnok-po - gá r- mesiter, a gimnáziumi igazgató, a gimnáziumi tanári kar egy-két tagja, tanítók, tanítónők és a presbitérium számottevő tagjai példát mutattak a buzgóságban. Az evangélizáció két részből állt. 5 órakor volt az evangélizáló istentisztelet, melyen a következő címeken hirdettem az, evangéliumot: Ki az Isten? — Az Isten és az ember. — A legmélyebb feszültség. — Egyetlen megoldás. — Jézus a jövendő. — (vasárnap délelőtt) Vettetek-e Szentlelkertt,?—,Mi lesz ezután? —Negyed hétkor* volt ugyancsak a templomban a másik összejövetel, melyeken közösségi kérdéseket beszéltünk meg: A közösség Isten előtt. — Mi vár a magyarságra? — Magyar felszámolás. — A magyarság szövetsége Istennel. — Egyik magyar meg a másik___Isten magyarjai. — Voltak, akik csak erre a második összejövetelre jöttek el. Ennek a hallgatósága mindig jobban szaporodott, mindig többen és többen maradtak ott. Olyan csudálatos volt szemükben látni a feszült érdeklődést. Öt külön-összejövetelt is tartottunk. Csütörtök délelőtt volt az asszonyok külön-össze- jövetele. Ezen 700—800 asszony vett részt. —> Pénteken délben a református nevelők összefogása (gimnáziumi, polgári iskolai tanári karok és az elemi iskolai tanítók) összejövetelén tartottam előadást »A református nevelés szempontja« címen. Ugyancsak pénteken délután volt a presbiterek fcülön-összejövetele, melyre a j 75 presbiter közül több, mint 59-en jöttek el. Számomra különös élmény volt elbeszélgetni ezekkel a kerek-arcú, mély tekintetű, kemény hajdú magyarokkal, akikről azonban látszott, hogy lelkűik mélyében Isten megérintette őket. Szombaton délután vasárnapi iskolai tanítók előkészítő óráját tartottam meg. Vasárnap délelőtt, az istentisztelet után a férfiak külön- összejövetele volt a templomban, melyen több, mint 600 férfi vett részt. Csak úgy ujjongott a lelkem, ahogy szívták magukba ezek a hajdú magyarok az. evangéliumot: »Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus.« Küllőn élmény volt számomra a Kálvi- neum. Eddig csak az épület frontját ismertem fényképről s egészen meglepett már magának T
