Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1943-12-01 / 21. szám
Mikor lesz már magyar ébredés ? Levelet kaptam valakitől, aki a maga kicsi, egyszerű életét Isten, ügye szolgálatára, a magyar ébredés munkálására szánta oda és ajánlotta föl Benne is áll már a munkában. Éppen munkaközbem szakadt rá teherként a magyar sors: Mi lesz velünk? Találkozott munkája közben kétségbeesett, csüggedő magyarokkal. Ráakadt hivalikodóikra. Sőt menekülni kész lé- mondókkal is összehozta szolgálata. Ahogy látta, szenvedte ezeket, nehezedett rá lelkére még jobban a magyar sors, a magyar megmaradás kérdése. A féltés és félelem, a riadtság türelmetlenné tette lelkét és azért fakadt ki belőle a türelmetlen kérdés: Mikor lesz hát már magyar ébredés? Ébredésről és nem ébresztésről beszélünk. i Az ébredésben mindig van valami titokszerű. Az alvó emberről nem lehet tudni, hogy mikor ébred. Vannak ugyan az ébredésnek jelei. Hiszen mielőtt egészen felébred az ember, nyújtózkodik, pislákol, meg-megmo z dúl, de az is megesik, hogy ébredeizés után még mélyebb álomba merül. Az, hogy mi a magyar élet megoldását a magyar ébredésben látjuk, azt jelenti, hogy mi a mostani nehéz időkben is ugyanarra várunk, ami a történelemben annyiszor valóra vált, hogy Isteni csodaképen oldja meg a magyar élet ezer kérdését, a bizonytalannak látszó magyar sorsot. Mi egyet tudunk, szenvedünk: a megoldatlanságot. Nincs magyar probléma, ami megtalálta volna a maga .megoldását, pedig annyi jószándékú, becsületes igyek- vés van, pedig hányán akarják megoldani. Sőt, ha komolyan vesszük a magyar sorsfcérdésekri, akkor már eleve láthatjuk, hogy azok megold- hataiílianok. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy letargikusan nyugodjunk bele abba, ami megoldhatatlan s ne törődjünk a kérdéseikkel, hanem sokkal inkább azt jelenti, hogy törődve a megoldatlansággal, valljuk és higyjük: ahhoz, hogy a magyar magyar legyen, a magyar élet magyarul oldódjék meg, nem vagyunk magunkban alkalmasak és elegek, ahhoz Isten toe’t A magyar ébredés, mint a magyar élet megoldása, nem más, mint bűnbánó és hívő Istenre várás. Töredelmesen beismerjük, hogy mi nemcsak nem tudjuk megoldani a magyar élet minket terhelő kérdéseit, hanem el is ronthatjuk azt sok vonatkozásban. Nemcsak a feladatok 'és megoldást váró kérdések nagyobbak, mint a mi képességünk és erőnk, hanem hivalkodásunkkal, dilettantizmusunkkal még több bajt és zavart okoztunk. Ne értessem félre, ha így mondom, még az Isten számára is megnehezítettük a kérdéseik megoldását. Ezért nem elég az Istenre várnunk, hanem Istenre is csak bűnbánóan várhatunk, hiszen hozzánk érkezése azok miatt, amiket mi csináltunk, ahogyan mi akartunk, ahogyan mi cselekedtünk, csák ítéletes lehet. De mivel mi valóban Istent várjuk a magyar életbe, ezért bűnbánatumk 2 *■ mellett hívő ez a várásunk, mert hiszen hallottunk a kegyelem felől és hiszünk benne. Hiszünk bűneink bocsánatában s a meg tartatás ígéretében. A magyar ébredés tehát részünkről bűnibá- nat és hit, az Isten részéről pedig az Ő kegyelmes megérkezése. Vájjon kérdezhetjük-e türelmetlenül Istent, hogy mikor jön? Akkor érkezik, amikor Neki tetszik. »Nem a ti dolgotok tudni az időket és az alkalmakat.« »Amely órában nem gondoljátok, jő el a ti uratok.« Isten megérkezését számonkérni nem lehet. Ö akkor és úgy jön, amikor és ahogyan Neki tetszik. Az bizonyos, hogy el nem késik s ami késedelemnek látszik, az csak hosszútűrés azért, mert nem akarja, hogy némelyeik elvesszenek, hanem, hogy mindenki megtérésre jusson. Számonkérés a magunk része körül lehet. Gyakoroljuk-e a magyar bűnbánatot? Vájjon még mindig a mások felett való ítélkezés bűnével töltjük-a az időt? Vállaljuk-e magunkra a magyár csőd felelősségét, vagy pedig még mindig bűnbakot keresünk a másik társadalmi rétegben, a vezetőkben, a levitéz- latJ ekben, a múlt vagy a jelen embereiben? Akkor, amikor hétköznapjainkban, beszélgeté- seinkhen ,politizálgatása.ink!ban hányjuk-vetjük a magyar élet kérdéseit és a magyar jövendő kilátásait, megjelenik-e a bűnbámat, az igazi önismeret: Én vagyok a hibás, én nem jól csináltam? Ezt bizony lehetne sürgetni, mert a bűnbánat oldalán nem sok biztató jele van a magyar ébredésnek. A magyar Istenre várás ránktartozó másik része: a hit Isten kegyelmes megérkezésében, ugyancsak számonvehető. Vájjon igazán várunk-e Istenre s valóban reménykedünk-e az Ö megoldást hozó megérkezésében? Ha az emberi lehetőségek és a hatalmi kilátások szűkülnek, kevesbbülnök, vagy kimerülnek, van-e őszinte bizalom bennünk a tekintetben, hogy mégis lesz magyar jövendő kegyelemből, csodaképen, Istentől? E tekintetben se sok a biztató jel. Mikor jön el hát már a magyar ébredés? Nem az a mi kérdésünk: A mi tennivalónk a magyar bűnbánat gyakorlása és hinni abban: nem késik el Isten, megérkezik a csoda. Doulos. — TÁRSASÁGUNK I. és II., missziói leikés zi állásának megszervezését és azok díj levelét a tiszántúli egyházkerület tanácsa november 25-én tartott ülésén, kapott értesülés szerint, jóváhagyta. Ezzel az. állások szervezése és a díj levelek ügye befejezést nyert. Adjunk hálát érte és imádkozzunk azért, hogy az Isten hívja elő és állítsa be az ő munkásait a szolgálatba. — DECEMBER 11—12-ÉN lapunk felelős szerkesztője Pápán a középiskolás fiú ifjúságnak csendesnapokat vezet. Imádkozzunk azért, hogy Isten áldotta tegye ezeket az alkalmaikat.
