Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1943-10-15 / 18. szám
I. évfoly am. 18. szám. & :riy UTu ^yiregyházu, . P^teríjLji ,JV 15. Főszerkesztő: BERECZKY ALBERT. Főmunkatárs: DR. KARÁCSONY SÁNDOR. Szerkesztőség cs kiadóhivatal: Nyíregyháza, Jósa András-utca 23. Teieion: 25-99. Imádság vagy engedelmesség? Nem sajtóhiba, mert magam is komolyan így értettem, hogy imádság vagy engedelmesség. Az igaz, hogy egészséges körülmények között nem lehet vagylagos kapcsolat az imádság és engedelmesség között, mert ezek nem egymást kizáró és ellentétes valóságok, magatartás, sőt igen szoros kapcsolatban egymást segítő dolgok. Mégis vannak esetek, amikor szembe kerülnek egymással és dönteni kell: imádság-e vagy engedelmesség. Beszélgettem valakivel, akinek fontos kérdésben döntenie kellene, egy régi viszonyát icl kellene számolnia, mert gátolja a hívő életfolytatásban. Beszélgetésünk során egészen világos is lett, mit kell csinálnia. Szakítania kell társával és földszabadultan kell további lépéseket megtennie az új megoldások felé. A látást hálaadással köszönte meg Istennek. Má.s- nap újra beszélgettünk, akkor ezeket mondta: »Úgy láttam meg, hogy imádkoznom kell, sőt lelkitestvéreimet is kérnem kell, hogy imádkozzanak értem.« így válaszoltam: »Nem, semmiesetre sem. Engedelmeskedjék! Ha imádkozik, nem a megoldásért, hanem az engedelmesség leikéért kell könyörgnie.« A keresztyének között igen gyakran találkozunk olyanokkal. akik akkor imádkoznak, amikor engedelmeskedniük kellene, s amikor imádokzniuk kellene, akkor tevékenykednek. Ne keverjük össze a d,olgokat! Az imádság és az engedelmesség nem zárják ki, de nem is helyettesítik egymást. Imádkozz, amikor és amiért kell, és cselekedd meg, amit meg kell cselekedned. Jézus nemcsak azt mondta, hogy imádkozzatok, hanem ilyeneket is mondott, hogy »térjetek meg«, »kövess engem«, »hirdesd Isten országát« és »szeressétek egymást«. Helyrehozhatatlan bajok, megoldhatatlan helyzetek, vissza nem térő alkalmak, elszalasztott lehetőségek születnek abból, hogy figyelmetlenségből, kibúvásból, megalkuvásból fölcseréljük a tenni és mondanivalókat. Az igaz, hogy Jézus komoly tusakodásban, imádságban készült fel a nagy cselekedetre, a golgotái áldozatra, de amikor eljött az Ö órája, akkor felállott térdeiről s az imádságban vett erő által engedelmeskedett a halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Az emberek között talán a legnagyobb imádkozó Pál apostol volt. Ű maga is gyakorolta A rábízottakat állandóan buzdította a hálaadásra és a könyörgésre. De amikor kellett, cselekedni is kész volt. Ha kellett, ponyvát készített, s a helyett nem imádkozott. Vagy amikor kellett, megírta leveleit s nemcsak imádkozott egyenként a gyülekezetekért és azok tagjaiért. Testvérem, akivel kapcsolatban ez a kérdés felvetődött, azt a kérdést szegezte nekem: »Honnan tudom meg, hogy mikor kell imádkoznom és mikor cselekednem.?« Meghökkentett a kérdés, de azután világos lett a ffeleleéf Jézus mondta, hogy »mindig imádkozni kell és meg nem restülni«'. Pál is ezt írja: »Szüntelen imádkozzatok.« A cselekvés ideje pedig akkor van, amikor az Ur parancsol. E felöl a Szentlélek győzhet meg bennünket, mert ö az engedelmesség lelke. Aki igazán imádkozik, az fogja tudni, mikor kell engedelmeskednie és mikor mit kell cselekednie. BÉKEFI BENŐ. Hajtson szentlélek vagy a korcsma géze A Híd c. folyóirat legutóbbi számában cikk jelenít meg a szárszói ifjúsági parlamentről. A cikk egyszerre ismertetés, kritika és riport. Közben a cikkíró alkalmat talált az előadások értékelésére és rangsorolására. »Minden elismerést és dicséretet« szerinte két előadás érdemelt meg, két kollégáé, két — valóban kiváló — szociográfusé. Úgy látszik úgy van vele, hogy igazán komoly dolgokat csak »szigorúan a szociológia szempontjából vezettetve lehet mondani«, (nem biztos .természetesen, hogy az egy szempont nagyban elősegíti-e 1
