Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1943-10-01 / 17. szám
gét, hogy mit is válaszollak a fenti kérdésre a hozzám for dúló fiatal testvéremnek? Ha tisztázódhatott lapunkban én kügyünk, vegyük talán közys megbeszélés alá ezt a — szerintem — igen fontos, sőt égető kérdést is. Testvéri köszöntéssel: Dezső Ernöné. Visszhang , A »Felkészültem-e? cikk olvasásánál az volt az első gondolatom, hogy, az általam ismert bibliás férfiak és nők legnagyobb százaléka nincsen felkészülve. De mi a helyzet nálam? A cikk megjelenése előtt napokig, sőt mondhatnám, hogy heteikig előttem volt és foglalkoztatott a Jel. 2:4. »De az a mondásom ellened, hoqy az első sze- retetedet elhagytad.« Szeretek az egyházban munkálkodni és nem szenvedhetem és kerülöm azokat a társaságokat, ahol az Isten nevét csak káromkodáskor emlegetik. Meg — sőt el is— ítéltem nagyoh sokszor azokat, akik saját bölcseségüiket, vagy az ördög tanításait Isten kijelentésénél fontosabbnak tartották. Ezekben nem fáradtam el. Csak arra nem emlékeztem, hogy honnét estem ki, honnét szabadított ki Jézus Krisztus. Megszoktam már, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, Szabadító, Életet adó, üdvösséget szerző, kezdett bennem mindjobban látszani a »kegyességnek látszata«, de nem az ereje. Valami hiányzott. Az első szeretet, a Krisztus iránti szeretet. Ezért maradt el a hálaáldozat, önmagam odaszánása Istennek, régi életem szemétnek ítélése, pedig ez a kedves dolog Isten előtt. Nem láttam azóta sem magam kárhozatravalóságát elég komolyan úgy, mint legelőször; amikor sírva könyörögtem kegyelemért. Istentől kértem segítséget és az Igében kerestem a feleletet, minden Igében kerestem, hogy nem itt van-e életem Krisztusba oltásának megoldása. Jgv jutottam nagyon nagy éhségre és szomjúságra az Ige után. Ebben az állapotban talált a fent említett cikk. Legelőször leszögeztem, hogy nem vagyok felkészülve, de szeretném és mindem vágyam az, hogy felkészítsen Isten. Vágjon le minden vadhajtást, tisztítson meg. hogy sok gyümölcsöt teremjek, az Ő Lelkének ereje által. Isten Szentleikére van szükségem, hogy az Ige ismerete által megtanítson az igazi bűr.foánatra, napról-napra rászorulni kegyelmére és szere- tetére és ebben növekedni, megerősödni hitben. Bölcseségre van szükségem Jézus Krisztusban, Közösségre van szükségem. Jézus Krisztussal. így láthatom meg embertársaim lelkének valóságos állapotát. így tölthet meg Krisztus az Ö szerelmével. így végezteti velem Isten, saját célját, ha nem körültekintek, hanem Ö reá figyelve tanulom Isten országát hinni és hagyom bennem Isten Lelkének uralkodását érvényre jutni. Könyörögjünk: Felkészíteti munkásokért. Kérjünk és keressünk olyan lelkeket. akikben Isten Szentlelke munkálja a vágyat Krisztus után. Zörgessünk, hirdessük az Igét és higyjük, hogy a Szentlélek Ur Isten megnyitja a szíveket az evangélium befogadására. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál: és a zörgetőknek megnyittatik? Higyjük, hogy nekünk akarja adni Isten Krisztus érdemeiért kegyelemből az ő Lelkét, hogy én is, mi is a felkészültek táborában várjuk azt az időt, amikor jön Jézus Krisztus m-g- ítélni a magyar népet. Tódor András. A Biblia mélységei felé Akik jól szolgálnak Mert akik jól szolgálnak, szép tisztességet szereznek magoknak és sck bizodalmát a Jézus Krisztusban való hitükben. I. Tim. 3:13. Jézus Krisztusról jegyezte fel az evangélista: »Szerfelett álmélkodnak vala ezt mondván: Mindent jól cselekedett; a siketeket is hallókká teszi, a némákat-is beszélőkké.« (Márk 7:37.) Az C szolgálata és az Ő munkája kétségtelenül »jól végzett« szolgálat és munka. Ő a minőségre is sokat adott. Még akkor is, ha rajta kívül álló okok miatt nem ment teljesedés-' be munkája, megszomorodott. „ Gondoljunk itt arra, amikor tanítványait feddi keményszívű- ségük miatt (olvasd: Márk 8:11—21.) vagy pedig a tíz bélpoklos meggyógyítására, akik közül kilencen elmaradtak a hálaadástól (olvasd: Lukács 17:11—-19.). Az is kétségtelen, hogy Jézus, mint Mester és Ur a tanítványoktól is megkívánja a minőséget a szolgálatban is. Ez látható abból, hogy először is tanítja és elkötelezi őket: »Mert példát adtam néktek, hoav a miképpen én cselekedtem veletek, ti is aképpen cselekedjetek.« (János 13:15.); —- azután rendelkezik velük: »Nem ti választottak engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket hogy ti elmenjetek és gyümölcsötök megmaradjon«, (János 15:16.); — végül hatalmat adott (lásd: Máté 10:1) és Szentlelket ígért (lásd: Csel. 1:8.) nekik. Aki tanított, rendelkezést vett, hatalommal felruházott és Szentlélek uralma alá került tanítvány, az minden bizonnyal »jól« fog szolgálni. A »jól« szolgálás legfontosabb vonása a hűség. A »jó« szolgát a hűsége miatt dicséri meg az ő ura: »Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bí&lak ezután• meny be a te Uradnak örömébe.« (Máté 25:21.) Az Isten szolgálatába álló ember sáfár: »ami pedig egyébiránt s sáfárokban megkivántatik, az, hogy mindenik hívnek találtass ék." (I. Kor. 4:2.) A jól szoígá©
