Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1943-10-01 / 17. szám
a botránkoztató életűek, a részegesek és a paráznák ellen. De van egy sóikkal nagyobb hiba a hívő kritikusokban. (Mily szörnyű ellentmondás: hívő kritikusok!) Az, hegy a szep’ők, sömörgö- zések és ©féléik eltakarják előlük azt a fontos tényt, hogy a református egyházban Isten kedveiméből a kulcsok hatalma érvényben van és működik. Egyházunk állandóan élt és a benne munkálkodó Szentlélek ébresztő hatalma alatt mindig lobban él a kulcsok hatalmával. Az egyházi fegyelem csalk a második fele a kulcsok hatalmának. Az első és igazi fegyelmező hatalom az egyházban az Ige hirdetése. A Heidelbergi Kátéból világosan és tisztán előttünk áll ez a kérdés. Az úr aszta Iához nem bocsáthatók azok, akik »vallástételükkel és életükkel azt bizonyítják, hogy hitetlenek és istentelenek«. Az ilyeneket »a keresztyén gyülekezetnek kötelessége ... a menvország kulcsaival élvén, kebeléből mindaddig kizárni, amíg életüket meg nem, jobbítják«. A hívő kritikusok csupán a külső, látható fegyelmet tartják szem előtt. Súlyos tévedés ez. A Heidelbergi Káténak van igaza. »Mik a mennyország kulcsai? A szent evangélium hirdetése és a keresztyén egyházi fegyelem, melyekkel a mennyország a hívőknek megnyittaíik, a hitetlenek előtt pedig bezáratik«. Amíg az egyházban a szent evangéliom hirdettetik. a lelkek ez által feddetnek meg és a Szentlélek elsősorban az Ige hirdetését hasznába fel arra, hogy a hitetleneket és istenteleneket kizárja az úrvacsorázó gyülekezet közösségéből. Számtalan tapasztalat is van erről. Ahol egv-egv lelkileg elesett gyülekezetben komolv lelkipásztor elkezdte komolyan hirdetni az Igét, az úrvacso- rázók száma meglenó'en lecsökkent. És mmd’g több helyen hangzik úgv az igehirdetés, hogy általa maga a Lélek végzi feddő és tisztogató, megszentelő munkáját. Bereczky Albert. Egyesületek, mozgalmak és az egyház* Hivatalosan, formailag mozgalom, egyesület és az egyház között veszedelmes feszültség, egyházat és egyesületet, egyházat és mozgalmat működésében gátló, munkájában akadályozó feszültség nem fordulhat elő. Amióta a missziói munkák végzését törvénybe iktatta az egvház zsinata, azóta mozgalom és egyház megbékélt egymással: az egyház missziói munkát végez és ezen a téren boldog örömmel fogadja az egyesületek, mozgalmak segítségét, az egyesületek, mozgalmak pedig első támogatójuknak tekintik az egyházat. Az egyház vállalta az egyesületeket, felügyelete alá vette a mozgalmakat, hivatalosan tehát semmi aggodalom sem élhet egyesületek és mozgalmak iránt, amelyek jogot nyertek az egyházfagok * Ezt a cikket Barth Károly említett füzetéire kézhezvétele tette időszerűvé. Hozzászólásnak készséggel adunk alkalmat. (Szerk.) közötti munkára. A mozgalmak felügyeletével, azzal a ténnyel, hogy az egyesületekben az egyház által képzett,a z egyház által alkalmazott, az egyházi törvényekre esküt tett emberek dolgoznak, vezetnek, az egyesületek elismerésével az egyház kinyilvánította, hogy a mozgalmakat, egyesületeket nem tartja idegen testnek a református egyházban. Hivatalosan, formailag nem probléma az egyház és az egyesületek viszonya. Úgy mutatkozik azonban, hogy nem helyesen oldották meg az egyház és az egyesületek viszonyának a kérdését. A megoldás egyik felet sem elégíti ki: sem az egyház, sem a mozgalom, egyesület nem látja rendezettnek a kérdést. Mindegyik elégedetlen azzal a helyzettel, ami ma e kérdésben előállt, nyilván a nem egészen jó rendezés következtében, esetig egyik vagy mind a két félnek a rendezést be nem tartó magatartásával. Nem segítené előbbre >a megoldást, ha az egyház és az egyesületek úira akuttá lett viszonya rendezésének a kérdésénél a békében- tás okait, keresnek. Ma még messze van egyház is, egyesület is attól, hogy önmagát valamiben elmarasztalná. A helyzet az. hegy az egyesületeket, mozgalmaké 1 általában olybá tekintik, hogy azok az egyház egységének a megbontói. Magyar földön ezért is kapott lábra egy egyesület vagy mozgalom olyan nehezen és sok egyéb ok mellett az a szemlélet is, amelyik az egyesületek, mozgalmak életétől az egvház egységét félti, jelentékenyein hozzájárul, hogy mozgalmak. egyesületek erősebb, elszántabb ellenállásra, avagy kevesebb megértésre találnak, mint az irdckolt, várható volna. Indokoltan vagy indokolatlanul az egyesületben, mozgalomban az egyház konfcurrensét látták és látják az egyesület tagjai, a mozgalom résztvevői és a- mozgalmakkal nem közösködő egyházta- gok egyaránt,, Kis egyház az egyházban, ilyen szerepet szántak és szánnak egyesületnek és mozgalomnak mozgalmi emberek és mozgalmaktól immunis emberek. Kivételek akadhatnak, akadnak is, hála Istennek, szép számmal, alapjában véve azonban az egyesület és az egyház viszonyában változatlan a helyzet, mindkét oldalon megtalálható a vélemény: az evangélium két dudása nem férhet meg a világ csárdájában. A helyzet az, hogy az egyesületek, mozgalmak részéről bizalmatlansággal viseltetnek az egyház irányában és az egvház részéről nem bíznak a mozgalmak, egysületek embereiben. Mintha még mindíq két külön út volna az egyesületek és az egyház útja, mozgalmak és egyház útja, s mintha még mindig exkluzív gondolkodással tekintene egyik a másikra: csak az én utam a helyes, csak az én munkám az igazi. A valóságban nem építette bele az egyház az egyesületeiket, mozgalmakat az életébe és ahol beleépítette, ott az egyesület és mozgalom csak formailag maradt meg egyesületnek. mozgalomnak, lényegileg az egyház 3
