Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1943-10-01 / 17. szám
Dr. jJrdős Karoly urnák DEDliEGKK Péterfia u. 13. I. évfolyam. 17. szánt Vvíi-evj húsa. 1943. október 1. Főszerkesztő: BERECZKY ALBERT. Főmunkatárs: DR. KARÁCSONY SÁNDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nyíregyháza, Jósa András-utca 23. Telefon: 25-99, Félbemaradnak. Néhány nappal ezelőtt beszélgettem rég- átott testvéremmel. Közös régi ismerőseink itán érdeklődtünk. Akikről tudtunk, elrnond- uk egymásnak értesüléseinket és látásainkat, tizek nyomán maradt bennem az a látás, hogy nily nagyon sok a >félbenmaradt« keresztyén. ■Sokan vannak, akik igen komolyan megindulok, szinte irigylésre méltó volt indulásuk ko- nolyságban, örömben, felajánlkozásban. Mégis negfáradtak, meglankadtak. A várható gyü- nölcs és növekedés, a többrejutás és a többre- livatás elmaradt életükből. ' Valahogy olyan- élék, mint a szép növekedésnek indult vetés, imit aztán valami baj ért, s attól kezdve seny- ?ed, sárgul, nem vet kalászt és nem érlel nagot. Ahogy ezen a nagyon fájdalmas tényen Igondolkodom, még mélyebb lesz szomorúságom, mert a magyar ébredést, ébresztő mozgatnak túl sok ilyen félbemaradt keresztyént ter- neltek ki. Amerre munkálkodtak ezek a mozgalmak, ahol voltak konferenciák, evangélizá- iók, amerre hirdetetett az evangélium és zúgott a Szentlélek szele, mindenfelé »kezdődött« gyesekben, többekben az ébredés, mutatkoztak \z új élet jelei, de aztán jött a lanyhulás, a negalkuvás, a kifáradás és ezek nyomán elálltak a félbemaradt keresztyének szánandó naoányosai, de közösségeik is. Engem nagyon iónt és elszomorít ez a jelenséq. Belőle komoly télét terhe nehezedik. Az a komoly érzésem, s meggyőződésem, hogy nem kellene ennek gy lennie! Nem tudom ezt az egész jelenséget, a sok élbemaradt mindenikét azzal elintézni, hogy sak lelkesedés, emberi akarás volt az egész, mberi eszközökkel elért hatással. Ilyenek is kadnak, de ezek aztán egészen vissza is sod- ódnak. Ezek lemaradnak. Más a helyzet a féi- \emaradtaknál. Itt nyilvánvalóan■ jó volt a :ezdet. Valahol máshol van a hiba. Főként két dologban látom a félbemaradás kát. Az egyik az, hogy nincs kellő lelkiion d o z á s. Gondozatlanul nőnek a lelkek s ezért egy sereg kérdés megoldatlanul marad. Magában nem tudja megoldani, félbemarad. Nem vagyunk egymás épülésére. A másik oka pedig a szent tudomány hiánya. Túl egyénien és benyomásszerüen éljük meg a keresztyénséget, nem igazodunk — leginkább tudatlanságból — az isteni rendhez, az üdvrendhez. Nagyon sok az egyéni tévelygés. Ezek miatt maradnak sokan félbe. Az előbbin a charismatikus szolgálat, az utóbbin pedig a Hitvallások ismerete segítene. BÉKEFI BENŐ. SZENTEK ni. Érdekes, hogy Isten mindig fordított sorrendben dolgozik. Az Ö logikája egészen más, mint a mi logikánk. (Meg is mondta ö ezt pontosan: »Az én gondolataim nem a ti gondolataitok.«) Az emberi logika azon a nyomon jár, hogy nekem először meg kell tisztulnom, jóvá és igazzá kell lennem, hogy aztán Isten kegyelmesen tekintsen reám. Fokról-fokra, mindig közelebb jutni a szentséghez, míg majd elérkezünk a régi dicsőség honában a teljességre. Ezen a nyomon halad minden vallásos gondolkozás, — egyetlen egyet kivéve. Ezen a nyomon halad az istenkereső pogány és az isten- kereső zsidó s ezen a nyomon halad minden olyan keresztyénség, amelyik nem tud lemondani az emberi útról és nem meri tudomásul venni, hogy az ember útja semmiféle erőfeszítéssel, magunk tisztogatásával, jócselekedetek rakosgatásával nem vezet fölfelé. Az igazi keresztyénség az egyetlen, amelyik az Igéből tudomásul veszi, hogy Isten sorrendje más. Az Ö sorrendje az, hogy először magáévá teszi az embert, kiválasztó kegyelmének csodájával tulajdonává teszi, egyszóval szentté. Úgy, amint van, emberi erővel javíthatatlan és gyógyíthatatlan állapotban elfogadja az embert Krisztusban. És miután tulajdonává tette, mi1
