Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1943-09-15 / 16. szám
*. Kräv/e ■ «iroly rnak IVK K» luterfia u. 1*5. I. évfolyam. 16 Mám >yiregyhá*a. W43. s*eplember IS. Főszerkesztő: BERECZKY ALBERT. Főmunkatárs: DR. KARÁCSONY SÁNDOR. Szerkesztőség cs kiadóhivatal: Nyíregyháza, Jósa András-utca 23. Telelőn: 25-99. FelKé&xültünlc-e ? A történelem általában tele van meglepetéssel. Különösen ez a mi korunk igen sok meglepetést itartalmaz. Matematikailag kiszámíthatatlanul történnek a dolgok. A valóság rombolja szét a történelmi materializmus mechanikus történelemszemléletét és magyarázatát. Bár sokszor tapasztaljuk azt, hogy jól látta az öreg prédikátor, hogy nincsen semmi új a. nap alatt; nagyr és tragikus ismétlődések történnek a történelemben szemünk láttára is, azonban még ezek az ismélődések se olyanok, amikre számítani lehet, vagy amikre számítanunk kellene. Az ember történelmi számítása, reménysége és jövendő álma az, hogy jobb időket hozzon el. Ezért áldozik, dolgozik, visel háborút, ont vért és cselekszik mindent. Legalább is így gondolja és vallja. Ez azonban lényegében mindig utópia marad. Ahogy alakulnak a helyzetek, ahogy tolódnak el a reménységek, ahogy omlanak össze erősségek, lehetetlen nem látni azt, hogy most is katasztrófa felé rohannak az emberi számítások. Véres pusztítások, soha nem pótolható kincseket megsemmisítő bombazáporok, erkölcsileg érthetetlen propaganda és politikai tevékenységek csak előhírnökei annak, ami jönni jog. Nincs értelme az egészségtelen sötéten látásnak, de még érthetetlenebb a könnyelmű derűlátás. Akár mi lesz is e világégés végső kimenetele, az bizönyos, hogy belőle a lélek megsebesültén és betegen kerül elő. Még ha katonailag, politikailag és gazdaságilag, sőt esetleg társadalmilag is jobb idő köszönne rá erre a világra, a mi kisebb magyar világunkra is, máris látható, hogy benne az emberi lélek megsebesültén, értékeit elvesztetten, küzdelmében kifáradottan fog részt venni. Hátha még nem is olyan békés,- jó világ jönne el, ami bizonyos mértékig valószínűbb! A bennem felmerülő kérdés ez: Felkészültünk-e? Úgy igazán és lélek szerint? A jelenben megsérülő emberi lelkek betegségeinek gyógyulására lesz-e elég világosan megfőgalamzott, viharokkal dacoló, tűzpró'bát kiállt világnézetünk? Csakis akkor lehet, hogy ha most világnézetileg nem divatozunk, hanem az eseményektől, a helyzettől, a derűtől éppen úgy, mint a borútól függetlenül szemléljük a dolgokat s nem az események, nem is a reménységek, vagy jövendölések, hanem Isten tanít meg látni minket. Kérdés: van-e ilyen világnézetünk? így is föltehetjük a kérdést: Igazán keresztyén, tehát Krisztusszerű-e a mi úgynevezett »keresztyén világnézetünk«? Lesz-e olyan lelkimunkás gárdánk, akik éppen azért, mert Lélek szerint élnek és járnak, a szelídség leikével el tudják igazgatni a megtévelyedettek lelkét az igazi gyógyulásra? A háború borzalmain keresztülment és megbetegedett lelkek orvoslásra és gyógyulásra szorulnak. Lesznek-e lelki gyógyítók? Felkészülve talál-e bennünket a sok csalódott lélek békesség-keresése? Avagy pedig újra a ku- ruzslók és a lélekkufárok prédáivá lesznek, mint oly sokszor máskor, mint húszégynéha ly évvel ezelőtt? Lesz-e olyan lelki otthon, ahová a tékozló fiák úgy térhetnek vissza, mint akik ott megbocsátást, a legszebb ruhát, a sarut és ama gyűrűket is megnyerhetik? Maguk a gyülekezetek lesznek-e ilyen lelki otthonná? Jellern- zi-e gyülekezeteinket a messze eltévelyedeltek hazavárására való készülődés? Hizlaljuk-e a levágandó tulkokat? Varrjük-e a feladandó legszebb ruhát? Készülnek-e a békesség evangéliuma készségének sarui? Ezek nélkül nem lehet Isten szerint valóvá az Ő visszafogadásuk. Ha a világnézeti, ha a lelki munkások felkészülésének, ha a gyülekezetek lelki otthonná,. közöséggé való átformálásának a szempontjából nézzük a felkészülést, döbbenetesen és ítéletesen látnunk kell, hogy nem úgy élünk és cselekszünk, mint ahogyan az idők és a jelek megkívánják tőlünk. Annak talán örülünk, hogy ma sem bombáztak bennünket, ma 1
