Magyar Református Ébredés, 1943 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1943-09-01 / 15. szám
Tr. Prdde Árolj u»n»k gy PéteriTia u. 1% 1 r viol t um. lö Nxaiii ’Vyiireurhá/.a, IMII szeptember I Főszerkesztő: BERECZKY ALBERT. Főmunkatárs: DR. KARÁCSONY SÁNDOR. Szerkesztőség cs kiadóhivatal: Nyíregyháza, Jósa András-utca 23. Telelőn: 25-99. AI fövő várad almai Nem olyan időket élünk, amikor nem izgatja az embereket a holnap, sőt /a holnap gondja sokkal inkább beszédtéma. Átmeneti idők terhei, bajai, gondjai emésztik az embereket. Olyan jó volna tudni, mit eredm.ényez ez a sok harc, vérontás, romlás, áldozathozatal: Olyan érdekes, hogy ha . közösségileg nem is, de egyénileg majdnem mindenki azt várja vissza, ami volt. A gazda szeretné újra szabad forgalomban értékesíteni terményeit. Az iparos azt igényli, hogy korlátlanul és szabad választás szerint szerezhesse be az anyagokat s .. úgy vállaljon munkát, ahogy neki megfelelő. A tisztviselő azért áhítozik a régi békeévek után, hogy nyugodtan tölthesse jól megérdemelt szabadságát. A munkás is arra vágyik, hogy maga választhassa a munkát, munkaadóját. Igény a nyárspolgári élet után van. Nyugodt, közepes, átlag polgári társadalmat igényel a legtöbb ember a maaa számára. Hogyha keresztyén közösségek és hívő emberek béke-váradalmait és a háború utáni élettel kapcsolatos igényeit nézzük, akkor is igen sok hasonlóságot találunk. Olyan világot várnak, melyben nyugodtan gyakorolhassák a maguk lelkiéletét. Nyugodtan, sőt támogatotton végezhessék a misszió munkáit, építhessék ki intézményeiket, vagyis hogy jól berendezetten, jól végezhessék munkájukat ebben a világban. Ha hangzanak is el beszédek, szólamok, nyilatkozatok, amelyekből nyilvánvaló, hogy nem’mindenáron kellene sok embernek ilyen életkeret és az ilyen életlehetőség, de azért az egyéni érdek, célkitűzés, hivatástudat még sem áll ezeknek a hangoztatott elveknek, céloknak szolgálatába. Beszélnek valami igazságosabb holnapról, valami gazdasági, társadalma kiegyenlítődésről, de ki-ki a magáéhoz ragaszkodik, azt nem gondolja áldozatul adni. Hát még, ha az isteni szempontokat vesz- szük figyelembe! Vájjon isteni ígéret alapján számíthatunk-e arra, hogy a saját jóllétünket. nyugalmunkat biztosító holnap fog érkezni? Ezen a területen van valami nagy összebékéi- len különbség az ember és az Isten gondolatai között. Isten kétségtelen hoz el a Történelem idején nyugodt, békés, polgári életlehetőségeket; az Ö általános kegyelme gyakran nyilvánul meg abban, hogy a csendes és békés élet- folytatás lehetőségét sokaknak megadja, azonban azt is világosan meg kell látnunk, hogy nem ez az Ö célja. Ö ennél sokkal többel igényel és sokkal többet akar. Neki akkor is megvan a tiltakozása, ítélete a világgal, az emberek közösségével és főként magával az emberrel. Az ö küzdelme és harca akkor is folyik a bűn ellen. Isten az övéit az Ö Igéje által állandóan arra serkenti, arra figyelmezteti és arra kéri, hogy legyenek készek a legrosszabbra is. ö beszél az ítéletnek, a haragnak s az Ö búsülásá- nak ama rettenetes napjáról, amelyen megjelenik az ég felhőin a szent angyalokkal az embernek Fia, ítélni eleveneket és holtakat. Isten bejelenti, hogy az ég és a föld elmúlik, meri o.z új ég és az új föld a mostani világ nagy katasztrofális összeomlásán keresztül valósul meg. Ez a nagy összeomlás, az ítéletnek ez a napja tolvaj módra, lepi meg a világot talán a legbékésebb időszakban. Ezért Isten az övéit állandóan serkenti arra, legyenek készek. Legyenek a ti derekaitok körülövezve, szövétne- keitek meggyujtva, hogy az a nap tolvaj módra meg ne lepjen titeket, mert akik hisznek a Jézusban, azoknak ez a nap a dicsőség napja Rendben van! Munkálkodj, imádkozz, áldozz a békésebb, rendezettebb, igazságosabb, áldottabb magyar holnapért, ez neked is, nekünk is, mindannyiónknak kötelessége. Ezt azonban úoy kell csinálnunk, hogy közben készen kell lennünk a legrosszabbra is, az Isten ítélete megjelenésére. BÉKEFI BENŐ 1