Mályusz Elemér szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XV. Budapest 1934.
A Thurzó-levéltár egyháztörténeti iratai 1-265.
advocatus, tempestive occurrat, etiam atque etiam rogo, ímo rogat ipsa iam misere perturbata ecclesia. Finem facturus, Deum optimum maximum toto pectore oro, ut et ecclesiae vulnera sanet et comitia ista dirigat et V-am Ill-mam D-nem cum dilectissima domina consorte salvam, incolumem et florentem efficiat. Cuius favori atque patrocinio meipsum commendans, eandem beate valere et redire desidero. Datae Bytschae 26. Octobris anno 1609. Ill-mam D-nem V-am reverenter colens Elias Lany. 3 P. S. Dominus concionator Ragecensis, 1 qui cum has scriberem, adfuit, officiosam V-ae Ill-mae D-ni asscribit salutem, suaque servitia demisse defert. 73. /609. november 14. Bécs. Alsó- és Felsőausztria ev. rendjei Thurzó Györgyhöz. Leírják vallásügyük jelenlegi állását. A kath. papirend minden baj okozójának őket kiáltotta ki, ami ellen ők a királyhoz felterjesztéssel éltek. Felterjesztésükben elmondják, hogy az ez évi márc. 19.-én hozott végzésének a király ma sem tett eleget, 1 amiért ők nem a királyt, hanem tanácsosait és a papirend egy részét hibáztatják. Thurzó tanácsát kérik, hogy mit tegyenek nehéz helyzetükben. Eredeti levél, zárlatán 12 papirfelzetes, címeres viaszpecséttel. — Irreg. 1. fasc. — Közli a levelet egész terjedelmében Katona: História eritica regum Hungáriáé. 19. k. Vác, 1793. 207—210. 11. 3 Iskolái elvégzése után a gömörmegyei jolsvai iskolában tanított, majd 1597 körül a turócmegyei Mosóénak lett prédikátora, utóbb a turóci esperesség esperese. A biccsei prédikátor Nozitius János halála után a biccsei egyház és a biccsei Thurzó-udvar prédikátorává hívta meg Thurzó György. (Meghívásának körülményeire v. ö. 1607- és 1608-ban e tárgyban kelt, valamint Beniczky Mártonnak szintén 1608-ban kelt leveleit. (Árv. lt. Fasc. 198. No. 48., 49. és 52.)) Az 1610.-Í zsolnai zsinat Trencsén-, Liptó- és Árvamegyék superintendensévé választotta. Megh. 1618-ban. Az orthodox lutheri dogmatika nagy harcosa volt és ennek értelmében állapította meg Melikus ás Abrahamides superintendensekkel együtt 1612-ben a hit plántálásának szabályait. Vitázó munkái közül megemlít jük a „Malleus peniculi"-t 1612-ből, amelyben felel a zsolnai zsinat ellen az ellenfél részéről emelt vádakra. — Életrajzát 1. Schmal, Andreas: Brevis de vita superintendentium evangelicorum in Hungária commentatio 10—15. 11. Kiadva Fabó András: Monumenta evangelicorum Aug. conf. in Hungária historica. 3 k. Pest, 1861—1865. 1. k. 1 Az 1609. mároius 9.-i resolutioval Mátyás véget vetett a horniak elégületlenségének. Bár a városok vallásszabadságáról nem nyilatkozik benne határozottan, de a horniak vezére, TscherjBembl mégis elfogadta. .
