Mályusz Elemér szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XV. Budapest 1934.

A Thurzó-levéltár egyháztörténeti iratai 1-265.

niorem actionem deveniat, statuit spectabilis et magnificus dominus Petrus de Rewa * etc, ut in proximo conventu nobilitatis Turociensis et in praesentia dominorum ministrorum publice peragatur, praefatusque Matthias Lochmannus, edito suo scripto, libro concordiae a subscribat, atque sie concordia, pax et unanimitas in ecclesiis et ministerio statuatur. Nos itaque videntes hunc modum et hanc rationem nihil praeiudicare Ill-mae C-ni V-ae neque consistorii Bitschensis existimationi aut deliberationi, morem huic statuto gerendum esse censuimus, quidem generosus dominus Emericus Beniczky 4 de his omnibus uberius C-nem V-am informare non negliget. Ill-mam C-nem V-am Deo altissimo et me in eiusdem tutelam humillime commendo. Datum Moschowiae ex conventu dominorum ministrorum. Zt. Április anno 1616. , Ill-mae C-nis V-ae servitor deditissimus Samuel Melikius superintendens m. p. 192. 1616. április 28. Biccse. Lány Izsák prédikátor Thurzó Györgyhöz. Méltatja Thurzónak úgy a külföldi iskoláztatás, mint a hazai iskolák körül szerzett nagy érdemeit. Ő volt ösztöndíjasai közül az első, aki a vittenbergi egyetemen a filozófiából a magisteri fokozatot elnyerte. — Meghívását a biccsei gimnázium igazgatására elfogadja. Eredeti, sajátkezű levél, zárlatán papirfelzetes, címeres viaszpecséttel. — Irreg. 2. fasc. Illustrissime Princeps ac Domine, Domine mihi clementissime. Gratiam et pacem a Domino nostro Jesu Christo cum optimo valetudinis vigore et felicissimo regimine Ill-mae C-nis V-ae precatus, mea humillima animi servitia offero. 3 Szül. 1568-ban, megh. 1622-ben. Turóci főispán, Szklabina vára ura. 1604-ben királyi tanácsos, 1608-tól élete végéig koronaőr, 1610-ben főudvarmester, Bethlen felkelése idején hozzá mint a hit- és a szabadság védőjéhez csatlakozott és megőrizte részére a koronát, a béke után azonban ismét átadta a királynak. „Fentkölt lelkű és magasmiveltségü" férfiú, a Thurzókkal együtt a protestáns hit védője és terjesztője. Pályafutására 1. Szilágyi Sándor: Révay Péter és a Szent korona, Bpest, 1875., Szekfü Gyula: Bethlen Gábor, Bpest, 1930. és a korral foglalkozó nagyobb munkákat. V. ö. továbbá Acta Publica 34/3. Mátyás király 1616. márc. 3.-án megtiltja Révaynak, hogy a nyitramegyei Holicsba prot. prédikátort vigyen be; Szakolca város szenátusának 1617. febr. 18.-án a pozsonyi kamarához intézett levelét, melyben jelenti a város, hogy az ottani protestánsoknak a király határozott tilalma ellenére Révay adott helyet istentiszte'et tartására. Litt, ad Cameram exaratae. Series I. Fasc. 27. 3 V. ö. a 118. 1. 6. jegyzetét. 4 Thurzó György képviselője a gyűlésen.