Mályusz Elemér szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XV. Budapest 1934.
A Thurzó-levéltár egyháztörténeti iratai 1-265.
1602. augusztus 14. Hely nélkül. Thurzó György Mátyás főherceghez. Megértette leveléből a király akaratát, hogy a felsőmagyarországi főkapitányi állás elfoglalása alkalmából reverzálissal kellene magát kötelezni, hogy az egyházi javak, főleg pedig az esztergomi érsekség javainak ügyeibe nem szól bele és a véghelyeken, a saját személyét sem véve ki, csak kath. papok tartását engedi. Ilyen reverzálist azonban hitbeli meggyőződése ellenére nem adhat és ha e feltételt a király nem engedi el, bár elődjeitől ilyet nem követelt, kész a főkapitányságot másnak átengedni. Ami azt a pontot illeti, hogy a kath. egyház ügyeibe ne avatkozzék, ezt már előző leveleiben is megigérte. Fogalmazvány. — Fasc. 1. No. 30. Serenissime Princeps ac Domine, Domine mihi clementissime. Post fidelium servitiorum meorum in gratiam S-tis V-ae humillimam subiectionem. Literas S-tis V-ae ad me die — praesentis mensis Augusti Vienna datas debito cum honore accepi et ex illis inter alia id humillime intellexi, quomodo S. V. ex gratiosa S-ae M-tis C-ae, domini nostri clementissimi dispositione iterato a me id exigere dignatur, ut in officium generalis capitaneatus partium Cisdanubianarum regni huius introducendus, coram dominis commissariis id promittam, reversalibusque etiam literis meis ad id me obstringam, quod videlicet a bonis et iurisdictione ecclesiastica praesertim archiepiscopatus Strigoniensis omnino abstinere, tum et Uyuary et in aliis confiniis ac locis adeoque pro mea ipsius etiam persona non alterius, quam Romanae catholicae confessionis sacerdotes intertenere debeam. Doleo profecto ex animo, Domine clementissime, ad id me tarn stricte cogi, quod a praedecessoribus olim meis 1 eodem officio 1 Elődeire a főkapitányságban 1. a 10. számot. — Annak bizonyítására, hogy Thurzó mennyire fájlalta hitbeli meggyőződésének ilyetén való semmibevevését, ideiktatjuk az udvari haditanács által hozzáküldött instrűkciótervezetre tett megjegyzéseiből a 11. pontot, amely a vallási részre vonatkozik: „Ad undecimum articulum quod attinet, in quo cavetur, ne me in religionis negotium ingeram, concionatores nimirum receptos amovendo et alios substituendo, ritusque et ceremonias ecclesiasticas abolendo aut innovando, equidem agnosco et ipse hunc articulum inter caeteros vei maximum et potissimum esse debere. Ut enim homo duabus ex rebus constat, anima scilicet et corpore, quarum secundum corpus utpote et eius in hoc mundo attributa in omnem eventum et fortunam, praesertim pro dulci patria et eius principibus exponere fortiter quemque decet, ita animam seu bonam conscientiam (quae religione potissimum fovetur et continetur) soli Deo creatori conservari debere dignum et iustum est. In his itaque et me Deo adiuvante. quoad vixero, sic attemperare studebo, quod vitám et facultates meas ad effusionem usque sanguinis pro sua Matte et Sertate Vra, patriaque adeo ipsa omni discrimini exponere non dubitabo, verum religionem, in qua natus et educatus sum, quamve a parentibus meis,
