Mályusz Elemér szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XIV. Budapest 1930.
Paulinyi Oszkár: Iratok Kassa sz. kir. város 1603—1604-ben megkísérelt rekatolizálásának történetéhez
IRATOK Kassa sz. kir. város 1603—1604-ben megkísérelt rekatolízálásának történetéhez A kassai főtemplom elvétele ismert mozzanata a magyarhoni protestantizmus történetének. Ismeretét a magyar történetírás osztatlan tisztelettel övezett nesztorának: Károlyi Árpádnak köszönhetjük, akinek félszázadot meghaladó munkássága a protestáns egyháztörténet pariagán is derekas, gazdag vetésre váró törést szántott. A „Huszonkettedik artikulus" volt az a tanulmány, 1 amelyben azillusztris szerző a vallás-kérdés tárgyalása során a kassai templomfoglalás genezisét s lefolyását tisztázta, indítékait s mozgatóit személyszerint megállapította, nemkülönben tudományosságának tárgyilagos és érzékeny mérlegén lemérte a látszólag magában álló szórványos esetnek jelentőségét és széles körökben gyűrűző kihatásait a korszak további alakulására. A vallásgyakorlat súlyos kérdése 1604, tavaszán, a pozsonyi országgyűlésen az országgyűlések évkönyveiben minden előzményt nélkülözőn, hirtelen tolul a legégetőbb országos politikai problémák élére és éppen a kassai eset az, amely kirobbantja ez országgyűlés viharzó vallásügyi tárgyalásait s avatja azt a Bocskay-felkelés komor előzményévé, A kassai templomfoglalás tehát egyik kiemelkedő, kihatásaiban minden korábbinál jeíentőségteljesebb mozzanata az egyre jobban nekilendülő ellenreformációnak. Az alább következő iratok kivétel nélkül elbírálásra s földolgozásra találtak már az imént idézett tanulmányban. Könnyen megeshetik tehát, hogy olvasóinkban kétely merülhet fel: mi szükség a már ismert és felhasznált írások közzétételére. Az alábbiakban megkíséreljük a megnyugtató válasz megadását. Károlyi Árpád örökbecsű tanulmánya nem magának a kezdeti ellenreformációnak, hanem csupán végső kicsendülésének: a valláskérdés politikummá sarjadzásának van szentelve s ilyen módon természetes, hogy a kassai templomfoglalás esetével is csupán ezen téma keretei közt foglalkozik. Az előadás kiterjed ugyan az epizód minden lényegesebb fordulatára, a fősúlyt azonban mégsem magára az akcióra, hanem annak történetesen adódott kihatásaira kellett helyeznie; következéskép a nagy körültekintéssel, lelkiismeretes gondossággal fölkutatott forrásanyagnak csak egy, a tárgyválasztás kereteibe beleilleszkedő részét — igaz: nagyobbik részét — értékesítette. Az egyháztörténet sajátos szempontjaiból indulva ki, a tanulmány a végső fejlemények vizsgálatában a kezdődő magyar ellenreformáció történetének nem az utolsó ecsetvonásig befejezett képét, lezárt szintézisét akarta adni; ellenke1 Budapesti Szemle 1889. évf. és egyidejűleg különnyomat; újból kiadva: Károlyi Árpád. Néhány történeti tanulmány, Budapest, 1930., 154—226. 11.j v. ö. a Magyar országgyűlési Emlékek X. kötetében (Budapest, 1890) az 1604. országgyűlés történetét is.
