Mályusz Elemér szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XIV. Budapest 1930.
Paulinyi Oszkár: Iratok Kassa sz. kir. város 1603—1604-ben megkísérelt rekatolizálásának történetéhez
schworenen Gemain und ganzen ainhelligen höchstbedrangten Burgerschaft der kün. Freistatt Caschaü undertenigiste Supplicieren und gehorsamístes Bitten, 2. Elintézés során tett feljegyzések: Fiat quamprimum commissio et dirigatur ad dominum locumtenentem, 5 qui alias in partes superiores iter habet, et ad dominum camerae Scepusiensis, ut super his et aliis querelis civitatis Cassoviensis quamprimum informationem capiat, singulariter vero, anne religionis reformationi in omnibus satisfecerint, bona ad ecclesias et parochiam et reliqua beneficia restituerint, qualia ista bona sint, de quorum ademptione ipsi conqueruntur. Et siquidem repererint, ea non ad ecclesias vel beneficia pertinere, omnino efficiat, ut in his non molestentur et super omnibus et singulis quamprimum, quod actum, quodve porro agendum, opinionem suam rescribat. Per serenissimum Archiducem 15, Septembris anni 1605 a G, Schrötter (?) 38. 1604. szeptember 16. Rakamaz Gróf Belgioioso l'elsőmagyaroszági főkapitány jelentése Mátyás főherceghez Megkapta rendeletét, amelyben tudósítván őt az ellenségnek Alsómagyarország ellen irányuló mozdulatairól, meghagyta neki, hogy a dicán fogadott csapatokat a tartomány rendes csapataival együtt Ruber ezredes Darancsnoksága alatt hadba küldje. A kamara azideig nem tudta a dica-katonaság mustrájához szükséges pénzt előteremteni. Rakamazon megállott, hogy a további előnyomulás esetére az ottani részek biztonságáról gondoskodjék, mivel különben az ellenség az egri őrség felerészével könnyen elfoglalhatná Szendrőt, Putnokot, Ónodot és Isiért (?) s Kassát veszélyeztethetné. Feltétlenül szükséges, hogy Erdély felé előnyomuljon, minthogy a lázadók a Temesvárott visszamaradt s egyéb őrségekkel együtt ama végek felé közelednek. A dica-katonaság mustrájának tehát legfőbb ideje. Értesülései szerint az ellenség száma nem nagyobb a már jelentett 40—50.000 főnél; a tatárok nem egyesültek vele. A kassaiak emlékiratát ismeri. Javaik elfoglalásának okát adta korábbi jelentéseiben. Felszólította őket a templomhoz tartozó javak átadására, amire azok a másolatban mellékelt irat tanulsága szerint kötelezték is magukat; ők azonban egy-két jelentéktelen jövedelemtől eltekintve, a kérdéses javakat egyáltalán nem jelölték meg s ismételt felszólítására azzal feleltek, hogy népeiket beszólították a városba s felfegyverezték, vagyis nyilvánvaló lázadással mega Elírás 1604. helyett. 5 HetViesi Pétbe Márton kalocsai érsek s szepesi prépost ekkor indult a Szepességre, hogy az ottani városokból az evangélikus prédikátorokat eltávolítsa s az evangélikusok szabad vallásgyakorlatának véget vessen (Bruckner, i. m. 185. s köv. 11.); az említett parancsokat nem ismerjük.
