Zsinka Ferenc szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XIII. Budapest 1929.

I. Protestáns lelkészek nyugtatványai régi tizedjegyzékek mellett

Könnyen lehetséges ilyen módon elnézés, vagy tévedés itt-ott. Önként érthető, hogy csak kivételesen. Még leginkább abban a tekintetben, hogy a nyugtatványokon a leányegyházaknak nem mindenütt levén feltüntetve ebbeli minőségök, ennélfogva többnyire csak összevetés vagy hozzávetés útján volt megállapítható ez, néha pedig épen nem állapítható meg bizonyossággal, annál kevésbbé. mivel az sem ritka eset, hogy kevés ideig anyaegyházként szerepelt olyan is, amely egyébként csaknem mindig leányegyház volt. Ez különben már nem annyira az adatközlésre, mint inkább a történetírásra tartozik. Ugyancsak hozzávetés útján lehetett meghatározni nem egy nyugtatványnak a kiállítási időpontját, ami ilyen esetben zárjelbe van téve. Egyes közbeeső keltezéseket, amelyek nélkül épenúgy tudható, hogy párhónapi időköz alatt nem történt lelkész változás, mellőztem. Az ünnepekről vagy névnapokról való, vagy másféle régiszerű keltezéseket feloldva adom. Ellenben nem számítottam át a Gergely-féle naptár szerinti időre a régi naptár szerinti keltezéseket, minthogy az a tiznapi eltérés nem tesz különbséget az itt elvonható történeti tényeken. Az adatok nagyrésze egyébiránt a 16. század második s a 17. század első feléből való. A helységek nevét az 1898. évi IV. tc. alapján történt megállapítások szerint adom, mégpedig vármegyénként csoportosítva, amint a vármegyék az integer Magyarországon utoljára voltak beosztva. A zárjelben levő helynevek vagy a társ-, illetőleg leányegyházakat, vagy az illető községek régi nevét jelzik. Arról is szólanom kell még, hogy az illető lelkésznek a felekezeti hovatartozása a legritkább esetben van megemlítve a nyugtatványokon. A lelkészi állás is a legváltozatosabb címeken van megjelölve. Annyi feltétlenül bizonyos, hogy a „praedicator" vagy „minister verbi divini" (vagy DeU mindenkor protestáns. Viszont a parochus vagy plebanus nem mindenik esetben katholikus. Még az sem kétségtelenül irányadó, ha kereszt van a nyugtatvány tetején, mert ez is fordul elő még nyilvánvalóan protestánsnál is. Ügy, hogy az országnak vagy egyes vidékeknek akkori állapotából és némely más körülményekből kiindulva vettem az illetőket túlnyomó nagy részben protestánsoknak, olykor-olykor kéteseknek, amit a név elé tett kérdőjellel jeleztem. A kétségtelenül katholikusokat kihagytam. Ám felekezeti szempontokat annyira nem érvényesítettem, hogy Hevesvármegye történetírója,