Zsinka Ferenc szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XII. Budapest 1928.
91. Miskolczi Csulyak István Diarium-ából
karjavai, mind az Isteni felelem nelkwl valo Valonoknac, mind az kevélyseggel fel fuvalkodot nemeteknek, (kic az szent es igaz Isteni tizteletet hazánkból ki akarjac vala telljesseggel giomlalni, nagiob bátorsággal, hogy nem erővel, kevés, de válogatót kopias es gialog Haiduc seregével ellene alla az Religioert es hazanc meg maradásáért fegyvert kapa, kapván hadakozéc, hadakozván giőzedelemmel jára, giozedelmével nekwnc ideiglen valo lelki es testi szabadságolt kerese; maganac penig széles ez világon valo tartomanioknac szurdekibannis öröcke meg maradandó hirt es nevet talala. Mely ő felsége emlékezetre méltó vitezkedéset hogy en tőlem mostan bővebben es nilvabban meg érthessétec, szom es beszedem leszen ez szent fejedelemről Bochkai Istvánról. Titeket penig kic emlékezetre méltó dolgot hallani ide iőttetek, hogi az en mostani beszedemet minden meg unakozas nelkwl chendesen az ti épwlletetekre meg halgassátoc es megh tarchátok, felelte igen, melynél felieb nem lehet, kérlec. Az mi Christusban el niugot fejwnknec ékes koronaia, es Magiar orzagnac oltalma melle Istentől rendeltetet tamaszoszlopa Bochkai István Urunc, az macula nelkwl valo Religio, es rongios hazanc mellét ezen kapa kezében kardot, hogi az Valonoc es Németec, sem az igaz tudomant ugi mint szeplő nelkwl valo szűz virág szálat, dögleletes vélekedeseckel meg ne szeplősitenéc, sem penig hazánkat, mint egi ártatlan barant fene farkas modgiara tovab immár ne rongiolnác szaggatnác. Mert ő felsége Bochkai Urunc még mikoron iffiu korában az tiztesseges tudomanioknac tanulásáért scholaban jardogalna, fő es tudós mesteritől iol meg tanulta vala, es elméjéből ki sem vetette vala: hogy az Isten az tiztbeli es az also gradusbol felieb ment embereknek azért atta volna kezekben az fegjvert, hogy az ő alattoc valoknac ugimint egy oltalmazó Isteni lennének : azaz, az erőszaki chelekedetekett hatra vernéc, jámbor Isten félőket az boszusag szenvedéstől meg oltalmaznác, az bwntetesre méltókat érdemlet sententiaval terhelnéc: kivalkepen penig, midőn ollian ártalmas ellenségéé tamadnanac, kic nem chak orszagunknac romlására, de még az Isteni tizteletnekis el oltására szandekoznánac, meg zabolaznac. Mert az igaz es Isten zerint valo Fejedelemnec tizti nem chak az, az mint mostan nagi sokaknac szokasoc, hogy egiec, igiec, es hasat mint egy saakot chak töltse: tár házat pénzel rakja; jobbagit törventelen dolgockal es ado fizetéssel sarczoltassa: azonközben penig az ő alattoc valoc mit egienek,
