Zsinka Ferenc szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XII. Budapest 1928.
91. Miskolczi Csulyak István Diarium-ából
Nagoc szereimes attiafianac, éz Tekéntetes es Nag'sagos Rakoci Sigmondnac, Pataknak, Makoviczanac, Sarosnac, Ledniczenec, Szerentsnec es Onad varanac szabad uranac, utolsó tiztessege az en tanításom által mennyen végben. Annakokaert Tekintetes es Nagos urac s aszonioc, tiztelendő es Isten felő lelki paztoroc, vitézlő es nemzetes nemessec, tizteletes polgaroc es minden rendec, alázatoson kerlec : hog' emberséges jo akarattal, es chendez halgatassal az en beszedemet meg halgassatoc, erőtelensegemet fel segelliétec, es tudatlanságomból származandó fogiatkozasimat kegiessegteknek palastiaval el fedezzétek, Mivel penig, az mint Sz. Pal tanit, (Lapszélen : 2. Cor. 3. 5.) az Istennec segedelme nelkwl semmi jo dologban elől nem mehetwnc : imdgiuc az mi menniei atiankot Istenwnket, es kerjwc az mi Urunc Jesus Christusért, hog' miképpen regenten Isaias prophetanac, (Lapszélen : ísa. 6. 6.) ugy mostan nekwnkis, sz. Lelkenec twzevel illesse ajakinkat es fwleinket, hog mind tanitasunc, mind tanulasunc, az ő szentséges nevénec dilseretire légien, ez sz. gwlekezetnec penig hasznára szolgáljon. Ennec meg nieresejert, mondgiuc el az mi Christusunktol tanult imádságot eckeppen : Mi Atianc etc. Jóllehet mind az szomszéd országoknak siralmas sorsa, mind az mi fegyverben alio orzagunknak bizontalan allapattia, elégedendő példa lehet mindennec : hog' az ki főn ál, meg lássa hogy el ne esséc : (Lapszélen: 1. Cor. 10. 12.) az jelen valo példa penig ezt predikallia. Tu quod es, ipse fui, nunc ego quod sum, eris. Azaz : Az mi vagy, en voltam, most mi vagioc, lész teis ollian. Mikor ? Aztis mondgia : hodie mihi cras tibi, ma énnekem, holnap neked : (Lapszélen: Syr. 38.23.) mindazonáltal az Istenben el niugot tekéntetes es Nagos Felső Vadászi Rakoci Sigmond Urunknak boldog emlekezetiert, es ez Sz.-gwlekezetnec kedvejért, az Ur Istennec segetsegeből, szolloc az Sz. Janosnac amaz ekes tanitasarol, melliet nékwnc tanúságunkra hagiot, az menniei jelenesről írot könivenec 14 rezeben az 13. versben, illien igeckel. (Lapszélen : Apocal. 14. 13.) Es hallék az égből szózatot, mely azt mondg'a vala nekem : ird meg. Boldogoc leznec ez utan az halottac, kic az Urban halnac meg. Ugy vagion bizoniara, az Lelec mondgia : Mert meg niugoznac az ő faratsagoktol, es
