Zsinka Ferenc szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XII. Budapest 1928.

91. Miskolczi Csulyak István Diarium-ából

mikor az királyhoz jutót volna, az ő veszedelmét es kár vallásit uranac meg beszelle ; de az szegény ember véle töt io emberséges gazdálkodását, es az veszedelemből valo meg szabadítását nemis emlité, Az király az katona kárvallasiért magát minden jóval igiré, Az katona penig az tenger partián lakozó embernec házat es öröksegechkéjet szolgalattiaért meg kéri az királytól, es mégis nieri, Mert az király az ő Pausanias nevő tiztartojanac meg hagia, hogy az katonatol kivant örökségett szolgalattiaért inscribalna. Mind ezec meg lévén, minek utanna amaz katona az véle jol töt embert hazából ki wzte volna, az szegény ember foliaméc az királyhoz: megbeszelvén neki az katonával tot io emberséges gazdálkodásért az katona immár minemw jóval fizetne érette. Az király minden dolognac jol végere menwén: amaz háládatlan katonát megh fogata : es chelekedetiért twzes betwkkel homlokara imez igiket : Hospes ingratus öröcke valo emlékezetre swttette. De valiion miért számlálom mind ezeket elől ? Miért ? hogy széles ez világon levő embereknél nilvan légien, hogy az Németec es Valonoc hasonlatosképpen chelekedtenec légien szegény niomorusagban be merwlt hazanckal. Mert meg nem emlékezvén hogy Isten után, az egy Magvarorszag volna minden szomszéd orszagoknac erős bastiaja, dihös eb modgiara rejaja rohanánac: es minden szép javaiban saakmant vetvén halaira wldözéc; es ha az mi raitunc köniörwlő Isten rejaja bochatotta volna, mégis öltéc volna. Mely ő háládatlan chelekedetekért meg érdemlettéc volna, hogy ha twzes betwckel nekikis imez igiket: Miles ingratus homlokokra swtöttéc volna. Noha peniglen eleitől fogvan országunkban hires neves Urac voltanac; és mégh ackoris nem kevesen voltac: midőn amaz tökelletlen Clodius szabású hitetlen Barbianus ellenwnc tamat vala : kic közwl mégis egy nehani kereztien Nagyságos ágiból valoc élnec; mellieckel mint egi drága kővel hazanc nem oka nelkwl kérkedhetic: mind az által mind anni sok nemes nemzetes zászlós Urac közzwlis, az Papa hada ellen első ormozatra Isten maid mint egy wstökön fogva vonta es egiedwl elől állatta Bochkai Urunkat: es az idegen nemzet szemében mint egy nagy gerendát vetet. Mely mi fejwnknec Isten hatalmával meg erőssitetet karja, ha az Valón es Nemeteknec fegyverét kezekből ki nem verte volna: minden kétség nelkwl hazanc meg maradott rongios köpöniegének, nem hogy chak gallierais niakunkban maradhatot volna; de hazanknac még bőriis