Zsinka Ferenc szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XII. Budapest 1928.

1.-90. Oklevelek a reformáció első századából

vestrum, qui super hoc fuerilis requisiti et alter vestrum fuerit requisitus, sub poena praefata excommunicationis mandamus, quatenus copiam praesentium literarum in portis ecclesiarum vestrarum et locorum ubi praefatus Wolffgangus Desew, excommunicatus, aggravatus et reaggravatus inobediens et rebellis, et cum eo participantes excommunicati, se eorum aliquis h faciatis affigi et extendi et tandem affixam et extensam permittatis, quousque per publicum conspectum copiae ipsius omnia et singula in eis contenta fiant cunctis manifesta. Et a praemissis omnibus et singulis non cessetis, donec a nobis vel superiori nostro aliud habueritis in mandatis. Absolutionem vero omnium et singulorum, qui praemissas nostras sententias incurrerint, nobis vel superiori nostro tantummodo reservamus. Quicquid autem in praemissis feceritis, nobis per literas vestras patentes harum serié et [rjesignationem in se continentes fideliter et conscientiose rescribatis. Praesentibus in specie remissis, in quorum omnium et singulorum fidem et testimonium praesentes literas nostras fieri et sigillo vicariatus nostri officii impressione, jussimus et fecimus communiri. Datum Tyrnauiae, vigesima die mensis januarii. Anno domini millesimo quingentesimo septuagesimo tertio. Gabriel Goda nótárius capituli et sedis ecclesiae Strigoniensis, manupropria. Eredeti, kissé rongált pátens, rányomott papírpecséttel. 8. 1574. július 16. Gyulafehérvár. Somlyai Báthory István Sulyok Imrének és Sombory Lászlónak, országos jelentőségű dolgokról ír. Egyben megbízza őket két könyv megvásárlásával. Egregii nobis dilecti. Salutem et favorem. Ne vellyetek valamy feledetlenssegnek, a vagy gondvyseletlensegnek, hogy annyra kesleltettyuk az valaztetelt, mert yeles okay vadnak, nem késünk ymmar vele, mellyet bizonyos okokerth kelletet edig el hallaztonunk. Azon közbe myvel hogy az kevés vartatast es haladékot könnyebben el szenvedhessetek im kültünk egy Debreceny embertül kölchegtekre kett szaz forintot. Dhe hogy meg yelenchem az okat az kesedelemnek, egy postát bochattunk Vasarhelrül az portara, melly mihent meg yő, azonnal fel kül-