Zsinka Ferenc szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XII. Budapest 1928.

91. Miskolczi Csulyak István Diarium-ából

Euthynous potitur fatorum munere laeto. Sic fuit utilius finiri ipsique tibique. Az emberec ez világban Vadnac chak tudatlanságban, Hog* Euthynoust az Isten Részeltette örömeben, Halai által, neki hasznos, De te nekedis nem karos. Pindarus irja, az mint azon Plutarchus az meg nevezet könyben elől hozza, (Lapszélen: pag. 231.) hogy Agamedes es Trophonius ket jeles alts mester emberek, mikoron Delphi varasban az Apollonac butsu ozto templomanac chinalasat el vegeztéc volna, igen követték az Apollótól iutalmokat, hog' meg fizessen nekic: az Apolló jo kedvel meg igirte, chak léginek het napig chendez várakozásban, es ez idő alat kedvek szerent lakozzanak. Az altsok ug' chelekedtek: el jővén azért az hetedik eczaka, reggel chak halva talaltac az altsokat, es azt adta volt nekic jutalmul, ö Naga is az mint meg hallok, az Istennec kedves templomot chinalt vala, melynek jutalom adasat az Istenis nem halaztotta meszére, hanem megfizete, midőn szinten eletének virágában szollitotta ki ez világból. így levén azért mindenek, az ő Naga halálán felettéb ne giötörjwk magunkot, holot az halandó testnec romlandó tömlöczeből, az menniei kéz nelkwl chinalt öröcke maradandó hazában ment által: nemis ment penig chak egy imeggel, az mint az Saladinus Asianac kirallia mondotta volt maga felől; (Lapszélen: Fulgos. lib. 7. cap. 2.) hanem ő Nagat az ő chelekedetinec jutalma követte : es noha az keserw halai minden földi urasagatol meg foztotta : mindazáltal ugian nem maradót mezítelenen : mert el vötte amaz menniei hervadhatatlan coronat, holot immár az Ur Istent vég nelkwl ditseri, unakozásnelkwl szereti, faratsagnélkwl lattia. Uram Jézus Christus ad meg nekwnkis azt az menniei hervadhatatlan coronat. Amen. Közli: Zsinka Ferenc.