Zsinka Ferenc szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XII. Budapest 1928.

91. Miskolczi Csulyak István Diarium-ából

érdemec es meltosagoc szerént akarnéc szollanom, beszédemnec vége eleb az nap niugatnál nem lenne. Adgion az sz. Isten, szwkseges is volna bizony, szegénj hazánknak mégis egi Bonfinius Antalt: ki az niomorusagban be merwlt Magyarorszagnac magával egywt meg holt Cronica irasat, halottaiból fel támasza, es az Magiarsagnac viselt dolgait históriában irja. De hogy ezekrőlis immár többet ne szoliac. Valiion ? kichoda volna itten közzwletec: az ki nem emlékeznéc orszagunknac ez minapiban valo siralmas esztendejéről? mikoron amaz ket ravasz olasz vad kan Jan. Jacab Barbianus es Basta Giőrgy, minket Magiar kereztieneket országunkból ki akarnac vala túrni? mikoron hazánkban soc wres kard hivelieket lattunc, mikor soc puska ropogast hallottunc, mikor meg mondhatatlan rettegéseket szenvedtwnc: mikor amaz szent emlékezetw Bochkai István Fejedelmwnc minden vélekedéswnc kivől Istentől oltalmul adaték : valiion ? kichoda az, az ki akkor ő Nganac soc esztendőé által megh érth bőlch tanachaval nem élt? kichoda az ki az friggiel hozzanc köttetet mostan szomszéd barátinkat, hogy országunkban kart ne tegienec, barátságos beszédevei es ajándékozásával tartoztatta? Azt mondom, es minden hallottara, az mit hallottam, mondom : hogi ha ez mi varunknac es Makoviczánac kő falai szolhatnánac: hazánknak megh maradására mással közlöt bölch tanachit tálam maidan kikialtanác. Nem illic tehát hala ado woltunkhoz ő Nganac enni jo chelekedeti mellől száraz lábbal el mennwnc. Idvezwlt Bochkai Fejedelmwnkis ez ő Nga eszénec jo ézit érzette vala. Minekokaert hogi Erdélyben, ő Felsége távol létében, valami támadás ne lenne, ő Nganac akarattia ellen, sok szép beszedi utan heliette Gubernatorsagra be kwldé: mely tiztben az országot oly kegies Atiai módra birta es igazgatta : hogy Bochkai Fejedelmwnc keserves halála utan, az hires neves Erdéliec ő Nganac hiven valo forgolodasaért illendőb fizetést nem adhattac: hanem hogi az ötben lakó három nemzetnec eggiező akarattiabol Erdeli Fejedelemségre választanáé: es ugi mint Istentől mutatót Fejedelem Attiokat uralnác es engedelemmel halgatnác. Ebben ez méltóságos allapatban oly mértékletesen viselte magát, hogy az mint az Agathocles királyról olvassuc, el nem feletkezet rola, mi volt, mi volna, honnét, kitől és miért vötte volna jelen valo tekintetes allapattiat. Ennec igaz voltát meg mutattia, az ő Ngatol Erdélyben verettetet öreg araninakis felwl valo irasa, me-