Zsinka Ferenc szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XII. Budapest 1928.

91. Miskolczi Csulyak István Diarium-ából

az ellenséggel meg wtközéc : bennec sokakat le vaga : nem keveset fogságra vit ; es szép niereseggel, nem chak az giőzedelemmel jart vitézeknek, de mégh a körwl valo vidéknek is nagi örvendezésevel haza tért. Továbbá 1577. esztendőben, nem kisseb méltóságú hirt nevet talált amaz Szixai első harczkor Szent Marton nap táiban : mely giőzedelmes viadalnac nézésén, mégh amaz magos égen akkor támat wstökös chillagis örvendezet: es vilagoskodasaval, maid mind egi tanubizonsagot töt, ő Nga ackorbéli hiven valo forgolodasanac, hamar napon valo megh fizetéserői. Mert latvan orszagunknac gondviselői ő Nganac serény forgolodasat: nem itilléc méltonac lenni, hogi chac az Szendereijec dichekednénec illien választót vitézzel: es hogi dicheretesen viselt dolgai ott az hegies vőlgies erdős földön maid mint egi el temettetnénec: hanem az ő vitézi karjanac taga^ab mezőt választván, Egri fő capitansagra emeléc: mely bechwlletes capitansagaban semmit nem gondolt, mely hazanknac hasznára nem lőt volna ; semmi dologhoz nem kezdhetet, a honnét valami kár, vagi gialazat következhetet volna : sőt minden chatakban, wtközetekben oly jó szerenchés előmenetele volt; hogy mihelt az ellenség az egri veres tafota rongios zászlót távol földön megh lattá, egessege felől jó idején gondolkodni szégiennec nem tartotta. Ez ő Nga capitansagaban. vala 1588 esztendőben amaz nevezetes es giőzedelmes Szixai masodic harcz Szent Mihály napján ; holot szemelie szerint vitéz módra harczolvan : az ellenség közzwl sokaknac holtiglan valo siralmas jait, az fogljoknac kedves megh szabadulást, szegénj meg pusztult hazánknak ideig valo pihenést, az kereztien vitézeknek drága szép niereséget, ő maganac öröcke valo hirt nevet nagi giőzedelmével szerze. Ez harczolas utan 1593 esztendőben, Filec es az töb végh hazaknac vtsza nierésekor, mind karjavai, eszével, mind penig soc költségével ő Nga minniajunknak menit hasznait légien, nilvan valo tanubizonsagot teszen felőle nem chac az Magiarsag, hanem mégh az Felséges Rodolphus Romai chaszaris, országunknak ez minapi kirallia, az ő Nganac jo kedvéből ajándékozót czimer levelében. Mert midőn lattá volna ő Ngat, hogy viselt dolgainac, bölch es eszes elméjenec szárniaval, az tőb nemes renden valo emberec felet, mint az sas az tőb madaráé felet fellieb emeltetet volna: akarván ő Ngahoz valo belső io akarattianac kilső jelenséget megh mutat-