Zsinka Ferenc szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XII. Budapest 1928.

91. Miskolczi Csulyak István Diarium-ából

De miérthogy nem valami történetből, hanem át szent Istennec megh másolhatatlan tanachabol, lött: hogi ez mai Boldog aszonj havának XXI. napján, az mi id­vezwlt Nagyságos Patronusunknak Rakoci Sigmond Urunk­nac, mértékletes es Isten szerént valo bánattal, (Lapszé­len ; 2. Cor. 7—9.) utolsó tiztességet tegiwnk : engedvén az ő sz. akarattianak, azon kérem ő felséget, Sz. Fianac érdemejért, vigaztalo sz. lelkével, kic mostan kesergwnc. meg vigaztaljon ; (Lapszélen: Isa. 61. 3.) ez mostani bá­nat heliében örömnec kenetét, adgion es dicheretnec pa­lástiét az keserves lélec heliében niuchon. Énnekem pe­nig, ki ez jelen valo sz. gwlekezetnek epwlletire, az Isten­nec patikájából, hasznos orvosságot hoztam, sz. Lelkénec bőséges ajandékival erőtelensegemet giamolicha, elmé­met es nielvemet ugi igazgassa, hogi ez Tekintetes sz. gwlekezetben mostani beszédem, légien szent nevének di­cheretire ; az jelen valo hiveknec penig lelkeknek epwle­tekre szolgalljon. Ti penig Tekintetes es Nagyságos Urac es Aszonioc, tiztelendő lelki pasztoroc, vitézlő es nemzetes Némessec, tekintetes tanachbeliec, felső also renden valo bechölle­tes férfiac es aszoniallatoc, kis ez sz. gweletkezetet jelen voltotokkal fel ékesitettétec, chendesz elmével, embersé­ges io akarattal, az en mostani beszédemet meghalgas­sátoc : tudatlan iffiu voltomat méltosagtockal meg segic­hétec, es minden emberi giarlosagbol származót fogiat­kozasimat, igaz atiafiui szeretetnec bő palástiéval be fe­dezzétec s el töröljétec. Miérthogy penig, Isten segedelme nelkwl, mi ma­gunktol (lapszélen: 2. Cor. 3. 5.) valaminec chac meg gondolasara is alkolmallanoc vagiunc: buzgó köniörgé­swnc által, kerjwc ő Felségenec menniei segedelmét, es fejenként mondgiuc. Mi Atianc etc. Veszec tanúságunkra valo igéket, az Szent János menniei ielenésről irot könjvénec XVI. részéből, Christus Urunknac imez számos igéiéből, holot igy szol: Imé el jövöc mint az lopo. Boldog az ki vigiáz, es meg őrizi az ő ruháit: hogi mezítelenen né járjon, es megh né latta­sanac az ő szemérmei. Ezec az magiarazatra fel vöt igék : kiknec rövid ér­telméé utan, elől számlálom az mi Christusban kiegiesen niugovo Rakocj Sigmond Atiank életénec rövid historiaiat. Alábbiakban helyszűke miatt a beszédnek csak utolsó részét, az életrajzot közöljük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom