Zsinka Ferenc szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XI. Budapest 1927.
Miskolczi Csulyak István esperesi naplója és leveleskönyve [1-27. sz.] Folytatás
Idem meliori tenoré. Minden keresztyéneknek, valakik ez kisded irást avagy olvassák, avagy mástól olvasni hallják, az sz. Istentől lelki és testi idvességes áldásokat az Krisztus által kívánok és alázatos szolgálatomat ajánlom. Az szomszédságban lakó keresztyéneknek dicséretes példájok által [kik avagy régen elpusztult templomokat Istenekhez való kegyességekből fölépítették, avagy az holott templom nem volt is, újonnan csináltanak] felindíttatván az Viss nevü falubeli hívek, akarnak az Isten igéjének hirdetésére és az sz. sacramentomoknak kiszolgáltatására újonnan templomot építeni. De mivel nyavalyásoknak sem olyan értékes és szeretetből adakozó földesurok nincsen, sem penig magoknak költségek, kövök és fájok is nincsen az hitvány és derék építésre alkolmatlan fűzfánál : az szükségtől kényszerítettenek az keresztyéneknek adakozásához folyamodni. Enáltalam könyörögnek az keresztyéneknek, hogy ilyen szent igyekezetekben legyenek keresztyéni segítséggel nekik, hogy az mit az Isten tisztességére jól kezdettenek, kegyelmetek segítsége által jobban elvégezhessék. Annakokáért méltó kívánságokat megtekintvén, nyissák meg az keresztyének nekik adakozó kezeket és gazdagságoknak morzsalékját nyújtsák nyavalyásoknak, melynek az Istentől méltó jutalmát elveszik az mindeneknek megfizetésének idején. Ez alamizsnának szedegetésére két atyjokfiát küldöttek az keresztyének közé, Babik János és Nagy Jánost, legyen hiteles járások. Ezzel Istennek gazdag kegyelme és oltalmazó sz. lelke maradjon az keresztyéneken. Költ ez levél Liszkán Dominica Laetare MDCXXXIII esztendőben. Miskolczi István az nemes Zemplén vármegyebeli prédikátoroknak seniora, Kegyelmeteknek hű szolgája. 9. Sequentia ad visitationem Bényensem. Szinai Ferencné Annok hiti után vallotta, hogy hallotta az urától, az mester, mikor Csanálos Imrénél volt, éjjel kijővén az házból az gyertyát eloltották és Csanálosnéval beszélgettek, de az mester öccse is ott volt. Vargánétól hallotta, hogy az Csanálosiné [így!] az gyermeket letötte az földre és Bényei István deák vele vétkezett.
