Zsinka Ferenc szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XI. Budapest 1927.

Oklevelek a reformáció első századából

A müncheni bajor királyi udvari és állami könyvtárban. Collectio Camerariana, Volumen 15. numero 73. Thury Etele másolatgyüjteményéből, ahol az eredetinek fényképmásolata is megvan. Pápai ref. főiskola könyvtára. Ugyanez a levél megtalálható Pokoly József egyetemi tanár gyűjteményében, ahonnan Zoványi Jenő felhasználta. V. ö. A reformáció Magyarországon 1565-ig 298. 1. 54. 1557 január 23. Bártfa. Stockei Lénárt Melanchthonnak. Örül, hogy akadt egy emberre, akivel valahára megint levelet küldhet. Még nagyobb volna öröme, ha kellemeset írhatna, de a helyzet máskép áll. Mint ahogy aratáskor hirtelen megsárgul a vetés, olyan a helyzete Magyarországnak: mintha gyors pusztulás fenyegetné. Ferdinánd két háborút viselt. Egyiket a Dunántúlon a török ellen, másikat a lázadók ellen az északi felföldön. Elég sikeresen indult mindakettő, de mindegyiket megakasztotta az árulás, a birodalmak közös veszedelme. A védelmezők az ellenség helyett a védetteket pusztítják a téli szállásokkal, vagy dorbézolásaikkal. Az erdélyiek, mig Ferdinánd jármát lerázni igyekeztek, a törökébe estek bele Kiváló vezérek, kik még azelőtt Eger várát az ellenség nagy seregével szemben megvédték, most elárulták azt. Minden gonoszságot fölülmúl, hogy arról álmodoznak ~ hogy ez a helyzet az evangélium ügyének hasznára lesz. Az előző napon melléknapot láttak az égen. S[alutem] D[ico]. Gaudebam sane post longum intervallum aliquando mihi hominem oblatum esse, cui aliquid ad te literarum darem, Carissime Preceptor! Nihil est enim in hac vita mihi iucundius, quam te absentem quasi presentem intueri, atque in hoc meo tecum veluti sermone habito nonnihil acquiescere. Que quidem animi recreacio multo esset maior, si quid argumentum scribendi iucundius hec tempóra suppeditarent. Verum longe aliter res se habet. Ut enim sub tempus messis subito flavescunt segetes, properantes ad suam maturitatem, ita Pannonié status est eiusmodi, ut subitum exicium impendere videatur. Gesta rex Ferdinandus duplex bellum, alterum in Turcos ultra Danubium, alterum in sediciosos in his nostris finibus. Erantque inicia sic satis fortunata. Sed utrinque interruptum est bellum prodicione, communi pesté imperiorum. Nostri propugnatores hostibus omissis nos perdunt, cum suis hybernis, vel [propriis] bacchanalibus. Transylvani reducto suo regulo cum matre, dum Ferdinandi iugum excuciunt, inciderunt in Turcicum. Egregios duces, qui ante quadriennium arcem Agriam contra vim