Zsinka Ferenc szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XI. Budapest 1927.

Oklevelek a reformáció első századából

1507. május 14. Buda. Amadeus Tamás nyitrai főesperes Bakócz Tamás érsek vikáriusa és főtörvényszéki ülnöke az esztergomi egyházmegye Zeichen, Széplak, Waradyan, Tőkésújfalu, Bossány és Koros ekklézsiáinak plébánusaihoz. Tudatja velük, hogy Tőkésújfaluból Péter nemest abban az ügyben, melyet ellene kwassawi Justh András indított, továbbá abban az ügyben, mely Oszwald és Péter között a tőkésújfalvi malom zálog perében fennforgott — az egyházi törvényszék elitélte, de mivel nem engedelmeskedett, kiátkozták, a büntetést egyes helyeken nyilvánosan kihirdették. Azóta azonban Péter fia és örököse Mátyás nemes előterjesztette, hogy atyja az excommunicatio ideje alatt elhalálozott és ő most atyja lelkiüdvéért Justh Andrással minden peres ügyében megbékült és őt kielégítette, amelynek megtörténtét András teljesen elismerte, sőt beleegyezett a megholt Péter feloldozásába is. Mátyás felmutatja Perényi Imre nádor levelét bizonyságul, amely előadja, hogy a megegyezés szerint Mátyás a 354 forint tartozásából 254 forintot lefizetett, a megmaradt 100 forint lefizetésére megnyugtató ígéretet tett erős fogadással. E levél felmutatása után az előterjesztett kérésre az egyházi bíróság megengedi és részletesen megszabja a föloldozás módját. Abból indul ki, hogy mivel Péter — mint mondják — a töredelem jeleit mutatta és eleget is tett volna András követelésének és engedett volna az egyháznak is, amit fia Mátyás megcselekedett. Ezért a főesperes az engedelmesség parancsa alatt meghagyja a fönt megirt helységek papjainak, hogy Pétert az excommunicatio, aggravatio és censura alól oldják fel olyképpen, hogy ha a plébánosok mind nem is lehetnek jelen, de legalább közülük kettő vagy három jelenjék meg a temető kapujában, ahol a temetés végbe fog menni, más két, vagy négy pap is csatlakozzék hozzájuk. A temető kapuja elé Péter holtteste énekszó és ünnepélyesség nélkül hozassék elő és tétessék le. A holttestet ekkor körülállván, a papok 7 bűnbánati zsoltárt és litániát mondjanak. Utána a „Sancta Maria ora pro eo, sancte Pétre ora pro eo" etc. imát. A litánia után mondják el a „Ne reminiscaris" kezdetű antifonet a kyrie eleysonnal és az Uri imával. Végül a papok egyike mondja el a „Soluum fac" kezdetű imát. Utána az „Esto ei domine, Domine exaudi, Dominus vobiscum, Oremus, Praesta quaesumus, Oremus, Deus cui, Oremus, Absoluat te" imák következnek. Végül hintse meg a papok egyike a testet szentelt vizzel és a „Libera me" éneke alatt vigyék a templomba, ahoj a temetési szertartás után szokás szerint történjék a végleges temetés. Thomas Amadeus de sacrorum decretorum doctor, archidiaconus Nitriensis et canonicus in ecclesia [strig]oniensi reverendissimi Christo patris et domini, domini Thomae miseracione divina tituli sancti Martini in montibus sancte Romane Ecclesie presbiteri cardinalis, Strigoniensis locique eiusdem comitis perpetui primatis Hungarie et apostolice sedis legati nati, summique et secretarii aule regié maiestatis cancellarii vicarius in spiritualibus et causarum auditor generalis. Dilectis nobis in Christo, honorabilibus et discretis viris dominis: de Zel-