Zsinka Ferenc szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XI. Budapest 1927.

94. sz. Miskolczi Csulyak István Diarium-ából. - 1. Miskolczi Csulyak István önéletrajza

Eszterházy seregét Rakamaznáí ifjabb Bethlen István és Zólyomi Dávid hajdúi szétszórták s nagy vereségről beszélt a hír. Pénzt és élelmet küldött harangozójától a katonák után és harmadnap maga is elindult többedmagával a két komáromi sorsának megtudakozására. Végre ráakadtak a foglyok közt a két komáromi katonára, nem voltak láncra kötve, csak körülsáncolva, hogy el ne szökhessenek. Élelmet adtak nekik s együtt ettek a foglyokkal. Bethlen Istvánnak és Zólyominak gratulálva, jóakaratába ajánlotta a két katonát. Bethlen és Zólyomi meghívták reggelijükhöz, amit ő tisztelettel elhárít és tovább megy, hogy a tábort megtekintse. A táborban látta Rákóczy György fejedelem többi tisztjét, Csomaközi Andrást, Lázár Istvánt, Bornemissza Lászlót, Ibrányi Mihályt, Gombos Andrást. Eszterházy seregében ott voltak Batthiány Ádám, Eszterházy Pál, Wesselényi, Keglevits, Horváth István, Bornemissza János, Dobos György és Sárkány István. A győztesek 24 zászlót zsákmányoltak. Azt beszélték, hogy a vereséget Zörgeni Benedek és Konyárdi Mihály okozták. Mialatt Csulyak a táborban járt, Komáromi Gergely jegyző Tokajba ment és elárulta őt Eszterházyéknak. Tudtán kivül áruló hire kerekedett s elfogatása! is elhatározták, de egy hive figyelmeztette, mire előbb Olaszira, majd Patakra menekült. Innen próbált védekezni de nem sok eredménnyel Még pap társai is sokan megharagudtak rá, mert árulónak tartották. Sorsát annyira kétesnek látták, hogy Keglevits már vagyonát kérte a nádortól, de a nádor azt válaszolta, hogy nem azért küldte őt a király, hogy egyiktől elvegye a vagyonát s másnak adja. Végül két aggodalmas hét után újra visszament Liszkára és folytatta hivatását. Anno 1629. postquam 25. Januarii clarissimus Gregorius Vaczi, vigilantissimus ecclesiarum in dioecesi Zempleniensi senior, naturae debitum apud Gaalszetsienses sok it: ego voluntate reverendorum fratrum generalem indixi synodum in Erdő Benye secunda die Maji die Mercurii : ubi in demortui senioris officium ego minimus fratrum eorundem suffragio sublimatus sum : in quo senioris munere per admodum reverendum virum Michaelem Szepsi, seniorem dioeceseon Aba Uyvar et Thorna, pastorem vero Tarczaliensem confirmatus sum. Quae sane honoris mei moles quantum mihi cogitationis abyssum pepererit, solus mihi conscius sum. Sed ecce coelitus evangélium mihi missum; nam post Stephanum denatum, rursus divina benedictio alterum mihi Stephanum quinto genitum, anno 1629. 22. augusti, die mercurii, hora 5. matutina, ante solis exortum donavit. Anno 1631. Prima februarii die Sabbathi, ante lucem charissima filia Judilha Liscae denata est, et sequenti die, hora octava matutina parentavit in coemeterio Urbánus Kisfaludi, Primarius templi Kerezturiensis ad Bodrogum pastor. Cuius mors secuturarum calamitatum mearum fuit praenuntia. Nam cum Palatínus Hungáriáé Comes Nicoíaus Ezterhas, principatum ambiens Transylvanicum, mili-