Zsinka Ferenc szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. XI. Budapest 1927.

94. sz. Miskolczi Csulyak István Diarium-ából. - 1. Miskolczi Csulyak István önéletrajza

m tragikusnak indult helyzetből két pofon árán. Uj szállás Felkmann Péternél. Felkmannál étkeznek ezidőtájt: Érsek Péter, Kevi István, Félegyházi Máté, Békési Péter. Fölesküszik az egyetem törvényeinek megtartására maga és tanítványa nevében. Többszörös költözés a három évi tartózkodás alatt. Egy mysanmrop házigazda. Tanulmányainak kedvező körülményei: jóakaró tanárok, gazdag könyvtár. Szorgalmasan dolgozik, részt vesz a disputatiókon, gyakorlatokon, tanítványát is ellátja, példával jár előtte. Sokat virraszt könyv mellett. Pénzzel takarékosan bánik. Ennek haszna kitűnik a Bgcskai támadása idején megnehezedett pénzküldés alkalmával. Az egész tanulmányút 4850 frt.-ba került. Mannheim, Speyer, Worms, Oppenheim, Mainz meglátogatása. Thököly Sebestyén halála. A gyászeset hatása. Visszatérés Késmárkra. Rokon és ismerős látogatására megy megérkezése után. Átveszi a tarczali iskola vezetését. Egy évig könyvei nélkül tanit. Cicero, Homeros, Vergilius, Buchanan az auctorok a tarczali iskolában. Ideiglenes lelkész Mádon. A mádiak meghívják, de kitér a meghívás elől. Ujhelybe recfornak hívják, de a tarczaliak nem eresztik. Expletis itaque Gorlicii anno uno, et integris octo mensibus, anno 1603. 21.Junii, iter Heidelbergam versus, occasione mercatus Naumburgensis, bono cum deo auspicatus sum, et tertio post die hora quinta vespertina Prágáé, in urbe veteri ad trescoronas diverti: ubi in notitiam veni amplissimi viri et consularis Eliae Rosini, cuius intercessione Academiam Pragensem quoque perlustravi. 28. Dresdam, 1. Julii Witebergam, 6. Julii Servestam Soraborum, 7. Magdeburgum, 9. Lipsiam, 10. Naumburgum salutavi, ubi novo auriga conducto : Decimo tertio Julii Erphordiam campana sua celebrem, Gotham, Isenacum, Fuldam, utramque novam scilicet et veterem Hanoviam, tandem vero Francofurtum ad Moenum salutavi. Octavo demum Julii veteris Kalendarii, sive 18. Juliani, qui fűit dies Veneris Heidelbergam incolumes pervenimus, et in hospitium circa urbis pontem gladiorum insignibus notatum divertimus. Ubi postquam a coena quieti nos dedimus, ecce nóvum nos infortunium inexpectato salutavit. Generosus quippe meus bene mane e lecto surgens, cum vesicam levasset, matulamque per fenestram hospitii exonerasset, forte tunc ad fores quidam armatus adstitit, quem Nicolaus semisomnis lotio perfudit, lectumque ascendit. Ille ira percitus, clamoribus omnia replens, per scalas adscendit, conspurcatorem sui quaerens, pultat serio cubilis nostri fores. Ego vero quod rei ageretur ignarus, pando fores. Ille postquam ingressus est, gladio evaginato in Generosum insilit, illum autvulnerare aut necare satagens. Ego armatam hominis dextram apprehendo, perque vulnera Christi oro, ne puero vim inferret, sed manus innocente foedare sanguine abstineret, et adolescenti per inprudentiam invite delinquenti parceret.