Pokoly József szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. X. Budapest 1911.

II. Miskolczi Csulyak István esperesi naplója és leveleskönyve.

Ugy vagyon Nagyságos uram, Nagyságodra is sokaknak szemei néznek, mert az Isten, ugy mint földi istenre sokakat bízott az Nagyságod gondja viselésére, kikre mint édes apának ki is kell alkalmatos időben adakozó kezét nyújtani, de főképen azokra, kik az mint az mi apostolunk bizonyítja, Timot. 5. 17. az templomokban és az scholákban tanítanak. Azok közül egyik az Nagyságod pataki scholájában tanító Salánki György atyánkfia, ki az elmúlt cseterteken nekem írott levelében jelenti utolsó szegénységre jutott sorsát és kívánja tőlem, ha miben tudom, elhanyatláshoz közelgető szerencséjének felgyámolítását, ne kényszeríttessék az szükség miatt tisztiben megrestülni. Talán Nagyságod is ez ideiglen elejit vötte volna fogyatkozott állapotjának, ha avagy az Nagyságodhoz dirigált supplicatióját Nagyságodnak beadták volna, avagy ha beadták is, különb-különbféle terhes gondjai feledékenységben nem jutasztották volna. Ezt az utat illendőnek találtam, hogy mivel mindnyájunknak szemei Nagyságodra néznek, kit Isten az ő Ecclesiájának táplálójául adott és azt mondotta, hogy petité, ut accipiatis, Nagyságodat alázatosan kérem, nyavalyás atyánkfia mellett való törekedésemet ne vegye terhesen, hanem inkább olyan atyai indulattal forduljon hozzá, hogy érezze hasznát az én érette Nagyságod előtt való esedezésemnek és tombolva mondhassa ím ez 34. psalmusnak 7. versecskéjét: Íme én szegény mester kiáltottam, és az ur ő Nagysága meghallgatott és minden szükségemből megszabadított engemet. Melyet Nagyságod azért cselekedjék, hogy ő is örömmel és ne bánattal járjon el tisztiben. En is Nagyságodnak kegyes adakozását, Isten erőt adva, szolgálatommal és Istenhez való könyörgésemmel meg igyekezem hálálnom. Ennek az Istennek atyai oltalmazását kivánom Nagyságodon, sőt egész keresztyéni udvara népén éjjel és nappal lenni. Nagyságodnak szóval is izentem, mire legyen Salánki uramnak nagyobb szüksége. 54. 10. Septembris. Steph. Vári, az kajatai pásztor és Dajka István az Mosdósi Imre uram levelével jöttek vala hozzám, hogy az bisteieknek parancsolnék, adnák meg fizetését, melynek jobb részét elvötték; okul ezt adják, hogy minden héten kétszer nem megyén ki közéjek prédikállani, melyet ha lónak ereje volna nála is, el nem bírhatna. Ezelőtt tizenkét észten-