Pokoly József szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. X. Budapest 1911.

I. Adatok a magyarországi puritánus mozgalmak történetéhez.

az tudományhoz, ha ki azzal hasznoson építeni akarna, több is kívántatnék, kiváltképen az jó lelkiismerettel és szelídség­gel való szorgalmatosság. Megmaradását avagy kibontakozását az pataki scholából az mi arbitriumunknak mi nem tulaj donithatjuk, nem is akar­juk tulajdonítani, az Nagyságtok kegyelmes jó tetszésében vagyon, arra hagyjuk mi is. Ha Nagyságtok mitőlünk kérdés­képen azt akarja megérteni, ítéljük hasznosnak és szükséges­nek megmaradását, azt felelhetjük: mindenestűi szintén haszon­talannak ez ideig való mesterségét nem mondhatjuk, de olyan czégéres tudománytól tízszer is több kívántatott volna, hogy nem az mennyit használt ennyi idő alatt. Mi közülünk egy is az ő Kegyelme tanítását az pataki scholában nem hallotta, másoktól, kiváltképen scholabeli tanítványitól, mind kivűl, mind az tavaszi scholabeli visitatióban, mind mostan is az mit hallottunk és hallunk, abból is Ítélhetünk, az szerint is tudósítottuk senior urunk által, ez előtt is felőle Nagyságtokat, ós mostan is ugy itílünk, ugy is irunk egyenlő értelemmel Nagy ságtoknak. Mi jobbnak itíljük lenni az pataki scholának, ha ő Kegyelme mesterségének tisztit resignálja. Okait ha bőséggel előlszámlálni akarnánk, modum epistolarem excedálná. Mert ezelőtt is álmélkodással hallottuk, az melyet nem hittünk el annyira, s láttuk az visitatióban ő Kegyelnie miatt az scholá­nak megböcsűlhetetlen káros fogyatkozását, kiváltképen az nemeseknek kárát és sokaknak az romano-catholicusokhoz deficiálását; mostan is azont halljuk és értjük, hogy ez elmúlt tavasztól fogva való tanítása nem igen halad messzebb, mint az mit egy hónap alatt kellett volna tanítani. Annak felette mivel magának ő Kegyelme peculiaris és az pataki scholában, sőt egész Magyarországban, sok időktől fogván szokatlan és régen megunt philosophiát usurpált s azt akarja minden tehet­ségével incultálni tanítványinak, valakik azt nem javalják, nemcsak tanítványit, de még scholamester-társát is mind exa­menében, mind disputatiójában szemtől-szemben böcstelenség­gel illeti. Csak szüret elődedin, nem régen, az collegája Michael Szentpéteri, kinek az scholában serény és hasznos forgolódá­sát és mind öreg deákság s mind nemesség között serénysé­gét értettük ekketig az scholabeliektől, mivel az Ecclesia még ez mult tavaszi visitatiókor demandálta vala neki, sőt az Tiszán innen levő mind az négy seniorság, hogy mind az nemességet tanítaná, mind az Keckermannus logikáját profi­teálná, egy examenében de tribus gradibus propositionis necessariae tractálván, hozza elől az ramisták ez felől való

Next

/
Oldalképek
Tartalom