Pokoly József szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. X. Budapest 1911.

II. Miskolczi Csulyak István esperesi naplója és leveleskönyve.

még vén fejemet az Dorgóra is igazítottanak ki Liszkáról, mely nem kisebb szidalom, mint mikor Elizeust kopasznak mondották volt. Gyalázatos szóval nem fizetek érette, mert azt nem tanultam, hanem Dáviddal ezt mondom: videat Jehova et judicet. Nagyságtokat és Kegyelmeteket alázatosan kérem és intem, ennek utána ugy cselekedjen, az mint szent Pál tanít I. Tim. V. 19., hogy az egyházi szolga ellen vádolást be ne vegyen, nisi sub duobus aut tribus testibus; és az kik valóságosan nem értik állapotunkat, arra intse, hogy az mely pásztor az tanításban híven eljár, nem gyalázatos beszéddel, hanem kettős tisztességgel fizessenek neki I. Tim. V. 17.; ha penig az pásztor exorbitál, mivel ő is nem mennyei angyal, magok nemes uraim ne büntessék jövedelmének meg nem adásával (itt lekopott néhány szó), avagy gyalázatos dimissióval, mert aliud est sceptrum, aliud vero plectrum, hanem az Ecclesia magistratusára provocálják, ott jure ágáljanak az pásztorral; és meglátják, hogy az Ecclesia is az igazságot el nem aluszsza, hanem az kánonok szerént érdemesen megbünteti. Mert ha némelyeknek ellenem való rancora és vádolása statim fidem faciet veritati, ugy mi szegény prédikátorok mindnyájan az sententia alatt leszünk, és bátor csak az nyakunkat tartsuk. Mely apostoli intésemet ha Nagyságtok és ti Kegyelmetek füleiben veszi, én is viszontag az én prédikátor atyám fiaival Nagyságtoknak és Kegyelmeteknek tisztem szerént való alázatos szolgálatomat ajánlom. Nagyságtokat és Kegyelmeteket az kegyelmes Ur Isten egyen kedves egészségben és virágzó békességben országunknak csendességben való megmaradására sok esztendőkiglen tartsa meg. Lisca, 16. Maji 1632. 16. Epistola convocatoria Tholtsvam, 18. Maji. Gratiam et pacem cum Spiritus Sancti sanctificatione precatur, et se suaque commendat. ßeverendi et Clarissimi symmystae, en rursus novam nobis invicem cum consalutandi, tum de negocio Ecclesiam concernente conferendi occasionem quorundam praepes peperit inquietudo, nobis neutiquam indormiendam, qui postquam sese supra plebem divinitus sublatos esse vident, etiam supra regem elevari contendunt: ideoque rerum suarum augmentum, qua possunt via, etiam cum jactura proximorum promovere satagunt; nostri est officii, tales, ne supra id quod concessum est, sese efferant, monere: ne dum proprio inhiant commodo, se et sua citius amittant, qua amisisse animadvertant. Quare domina-