Pokoly József szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. X. Budapest 1911.

II. Miskolczi Csulyak István esperesi naplója és leveleskönyve.

2. X. Mártii die Lunae. Kisfaludiensis provisor per literas petierat, recíori scholae annus tertius superadderetur biennio, cui quidem lubens obedivissem. si promisisset se expleto triennio scholam Patakinensem ingressurum, quod quia renuit, voluntati provisori annuere nolui, nec potui. 3. Ad Magnificum Paulum Eszterházi. Patakino Thokainum misi per Urbanum Kisfaludi. Illustrissime ac Magnifice domine, domine patroné gratiosissime! Gratiam et pacem a Deo per Christum precatur et sua humillima officia submisse defert. Kegyelmes és Nagyságos Uram! egynehány felől értettem, hogy némely embereknek sinistra relatiójokból Nagyságodnak reám való neheztelése esett, melyen szivem szerint bánkódom. Mert ha principibus placuisse viris non ultima laus est, iisdem displicuisse inglorium est. De Nagyságodat mint kegyelmes uramat alázatosan kérem, Nagyságod ne engedje attól az sinistra relatiótól füleit annyira elfoglaltatni, hogy az én apológiám Nagyságod eleiben ne mehessen és illendő magam mentségét be ne venné, hanem inkább az Nagy Sándort követvén, méltóztassa nekem egyik fiilét accommodálni; vagyok is oly reménységben, hogy Nagyságod csendesebb elmével leszen hozzám. Kegyelmes uram, engemet nem az nyughatatlanság, sem nem az keresztyénsógnek véletlen romlásán való öröm vitt Rakomazhoz (mert siralmas minden keresztyén embernek nemzetünknek jelen való állapotjának csak meggondolása is), hanem proximorum commiseratio, mivel az Nagyságod zászlója alatt való egynehány vitéz emberrel volt esmeretségem; és midőn az számtalan sok lövések után olyan hirünk jutott volna, hogy dubio Marté pugnatum esset, szánakoztam szivem szerént magyar ember lévén az magyarságnak esetin, de nevezet szerint azokon, az kikkel esmeretségem volt, annyira hogy commiseratióra indittatván, azokért olyan reménytelen és veszedelmes árvizén való járásba is elmentem, commeatust is vittem, hogy ha Isten életben megtartotta, gyámolítsam őket, ha penig megholtak, és megengedtetik, avagy városunkban hozassam, avagy ugyanott több vitézek között tisztességesen eltemettessem. Az táborban jutván, sok tudakozás után életben találtam őket, örültem életeknek, és az