Pokoly József szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. IX. Budapest 1910.

II. Adatok a dunántúli reform, egyházkerület történetéhez.

tartunk, és ugyan kápolna földnek hívjuk és tartjuk. Praedikátor uram azt kívánja, hogy ő kegyelmének engedjük és adjuk, hogy éljen róla; mi pedig azt nem cselekedhetjük, hogy a földeket a szent mihályi szentegyházhoz engednénk, és az ott lakó praedikátornak, mert ennek előtte sem engedték, sem nem adták csak egy praedikátornak is, s ő kegyelmének sem engedjük, hanem a karthot meg adjuk a miben szerződésünk vagyon. A vármegye eleiben téritették ezen dolgot, és ott is nekünk ítélték, hogy a prédikátorok ne nyúlhassanak a kápolna földéhez, hanem mienk legyen; az igazzal és a szokás szerint való karthol és fizetéssel megérjék ő kegyelmek. Ugy vagyon, hogy Gosztoni István ugyancsak magátul engedte volt egy vetésre a földeket Mihály praedikátornak, nem egész falu akaratjábul, sem a több patrónus urak engedelmébül, joba részre csak magátul. De azért még éltében Mihály praedikátornak, mi gosztonyiak ki vettük kezéből, és nem engedtük élni, gondolván azt, hogyha sokáig kezénél hagyjuk, el kezd a föld tulajdoníttatni a kápolnáiul, külömben nincs a dolog, a mint itt látja kegyelmetek. Vagyon hatvan esztendeje, és több, hogy soká a praedikatorok nem bírták a földeket, hanem csak egy Mihály praedikátornak engedte volt Gosztoni István egy vetésre, de ennél sem hagyták lenni, és protestálunk kegyelmetek előtt, hogy ez után sem engedjük, hanem ezen kívül valami igassággal tartozunk, és törvényünk volt, mindeneket megadnak ő kegyelmének. Gosztoni nemessek és polgárok. Literae Raba Szent Mihaliensium. Alázatos szolgálatunkat ajánljuk kegyelmeteknek, mint minékünk mindenkoron jó gondviselő urainknak, az Űr Isten áldja meg kegyelmeteket, minden lelki ós testi jókkal, nagy boldogul. Im megértettük Tisztelendő böcsületes püspök uram, és Tisztelendő senior uraim, és az Istennek ecclesiájában vigyázó lelki tanítók, hogy az Istenben elnyugodott Mihály praedikátornak az ő meghagyott özvegye panaszt tett kegyelmeteknek ellenünk, az ő meg holt urának fizetéséért, hogy az ő fizetését meg tartottuk volna. De Tisztelendő püspök uram és egész gyülekezet, mi is azt mondjuk az ellen, hogy Isten ne adja, hogy egy jámbor lelkitanítónak is megtartanánk az ő fizetését, mert nem isteni félelem volna bennünk, hogyha megtartanájuk a tanítóknak jutalmukat. De ő kegyelme megbocsássa, vagyon minekünk bíránk, és vannak esküitek a mi fáránkban, kereste