Pokoly József szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VIII. Budapest 1910.

I. Adatok a dunántúli ref. egyházkerület történetéhez.

hogy soha kegyelmeteknek ellene nem vétők, Istennek Szent lelkét kérvén azon, hogy igazgasson és tanécson, hogy ne igyekezhessem cselekednem. És kötöm arra magamat, hogyha bár csak legkisebbképpen vétek is kegyelmetek ellen, az ecclesianak igaz törvénye ellen, hát ugy büntessen kegyelmetek, valami az ecclesia büntetése. Nézze kegyelmetek öreg ember voltomat, és az én kegyelmetek között való egy fiamat, ne gyalázza kegyelmetek ezzel az nagy büntetéssel, hanem úgy cselekedgyék kegyelmetek, mint kegyes atya szokott cselekedni, az ő megtérő hozzá hajló fiával: ne legyen felőlem valami gonosz hír. Csak ugy sújtson kegyelmetek, kit jó nevén és alázatosan eltűrhessek. Ugy cselekedgyék kegyelmetek, mint az kegyes atya a tékozló fiúval, ki nem nézte vétkét: így kegyelmetek is ne nézze az mostani kegyelmetek ellen való esetömet. Kiért az Ur Isten álgya meg ti kegyelmeteket. Ego Andreas Szenczi, alias Major. His ergo literis supplicibus perlectis, habita ratione personae et aetatis illius, nec non etiam filii, qui ministerium agit Szent Miklosense, sub spe emendationis vitae, hac ipsi ratione ignotum est, ut duobus flór. in communem usum fratrum (qui sumptibus destituti, vix etiam fenum sibi in foro coemere poterunt) depositis, supplex ad genua provolutus, ipsum cum primis Deum, deinde totum coetum cum dominó Superinfendente, conceptis verbis sibi reconciliaret, sicque vitám suam sibi deinceps emendaret, neque ipsi aliquando pro suo demerito peius accideret. Et sic negotium Andreáé Szenei finem sortitum est; deposuit flor. unum, uno etiamnum obligatur. III. Constitutiones. 1. De proventibus et pertinentiis unius cuiusque parochiae consignandis, inque protocullum referendis. Quia fundos, prata, iugera arabiiia, et id genus antiquas parochiarum pertinentias, iniuria temporum, maximé autem in pagis, per summám auditorum ingratitudinem, abalienari, distrahi, inque profanum usum converti solere experientia comprobatum est: ideo placiut, ut singuli ministri antiquas parochiae suae pertinentias, ab hominibus aetate maturis sciscitentur: quaenam et quosnam in usus conversa fuerint; et si quas esse didicerint, cum circumstantiis earum debitis, item salaria, et proventus ab antiquo pro laboré concionandi in