Pokoly József szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VIII. Budapest 1910.

II. A fogarasi egyházközség levéltárából.

7. Fogaras, 1664. febr. 22. Apafi Mihály fejedelem jóváhagyja ós megerősíti a fogarasi ref. egyházközség igazgatására vonatkozó articulusokat. Michael Apafi Dei gratia princeps Transylvaiiiae, partium regni Hungáriáé dominus et Sicolorum Comes etc'. Fidelibus nostris genercsis egregiis nobilibus capitaneis, provisoribus, castellanis, caeterisque officialibus arcis nostrae Fogaras modernis et futuris quoque pro tempore constituendis; providis item iudici ac universis incolis et inhabitatoribus oppidi nostri Fogarasiensis, nobis dilectis. Salutem et gratiam nostram. Isten ez országnak igazgatássára elő állitván, emberi reménség kivül bennünket, első tisztünknek ismervén ezt, hogy az Isten dicsőségére tartozó dolgokra hivatalunk szerint való gondviselésünk légyen, igyekeztünk rajta, hogy az mi országunkban lévő ecclesiacban az hol az istenes igazgatásban fogyatkozás vagyon, ott rend jó állíttassék fel, az hol penig a sz. irás szerint való jó rend vagyon, az jneg tartássék. Minekokáért a fogarasi ecclesiának igazgatására tartozó articulusokat, annak első predicatora T. Tsengeri István, az ott való ecclesiai consistorium tetszéséből elő adván, istenesen kére rajta, hogy az Isten akaratja szerint az ecclesia épületinek nagyobb előmeneteli igy következhetvén, mint az országban levő summus és orthodoxus magistratus, Istentől nékünk adatott hatalommal confirmálók. Mely articulusok tenoré ez : I. Noha egyébiránt is szükséges volna, de mivelhogy a tisztviselők közzül is mind fő, mind köz renden levők, mind most mind ennek utánna is következhetendő időkben nem mindnyájan azon evangelica orthodoxa religion vannak, melyre nézve kevesebbé is vigyáznak az egyházi dolgokra mint sem kívántatnék, szükség annak okáért, hogy ez helyben tizenkét számú válogatott jó lelki ismeretü religiosus emberek választassanak, kik vallásukon való tisztviselőkkel és az egyházi tanitókkal, predicatorokkal egyező értelemből visellyenek jó gondot az ecclesiának minden szükséges dolgaira, nem ugy ugyan mintha azok vagy másokkal tartatnának, vagy magokat egész ecclesia gyanánt állítanak lenni, söt inkább noha elöljárók és vigyázók is lesznek, mindazáltal tantum aberit, hogy maguknak valami rendkívül való authoritast és potestast vindicaljanak, hogy méltóbban neveztessenek szolgáknak az ecclesiában a munkára nézve, mint sem nagyobbaknak az uralkodásra nézve. Es e dolgoknak mivoltára képest a melyek-