Thury Etele szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VII. Budapest 1908.

XVI. Németujvár, 1599. febr. 6. Beythe István védekezése a dunántúli ágostai hitvallásúaknak ellene intézett rágalmai, támadásai és 1598-ban kiadott hittana ellen

az Jó munkáy hitinek zent gyömölchey, mellyek nem magoktul, hanem Isten lelkétől kézytetnek. Itth mindön magunktul való Jo cheleködet el véz. Senki nem kerkeőhetik, valamit cheleködgiék; a kyé az éltetés, azé az cheleködetnekis igazgatása minden Jora. Az binre kedig, mindönnek magaye, es az magában való vétkök zikrayayé. Nagy munka ettől meg zaba dúlni; ninch olly zent, ki ezt nem érzi, valamig ez világon él, noha nem tulaydonitatik néki kárhozattyára Mert Istennek zent fia érdöme fulákyát el vötte. Igy erthecz az Jora, es gonozra való zabád akaratrolis Istennek lelke által, ha menyben az mi emböri gyarlóságunk, felöle elméiködhetik. Negyedik a kiről irtok Isten elöt való hitbeli Igasság. Homályosok vadtok. Magatok sem értitök magatokat. Az mi igasságunk Isten elöt való igazulás. Mert ez felöl meg mondottakból meg értők, hog' binösökké és hamissakká letteönk az eset miat. Embörök elöt való Igasság más. Legy Jámbor, senkinek ne véch, zeretetben élly egi máshoz, Igaznak mondatol ez világ előt. De az Isten előt való Igasságot keiképpen röndölték. Vagy az, hogy Istennek kivánsága zerént tellyesitőye legy parancholattyának, tökélletössen. Avagy kedig olly Igasságot keress, a mely igazzá tégyön Istennek előtte. Magad cheleködetyvel soha nem idvözölhecz. Mert az, a parancholat bé tellyesytése emböry erő fölöt vagyon. Meg tanultad oda föl, hog' az bin miat meg holtai; meg holt kedig semmit nem munkálkodhatik ki Isten parancholattyahoz illendő volna. Az első embör az ártatlanságban, egy parancholattyát Istennek meg zegte, es meg holt belé. The az halálban hog' hog' itélhetöd magadat, tyz parancholathynak, bé tellyesytőyének. Nagy oktalanság es kevélység, hog' az binökben förtelmes, igaznak merye magát mondani. Es az ártalmas, ártatlannak. Ninchen kedig. semmi egyéb cheleködet, kivel Istennek kedvét tehessed, az parancholattul meg válva. De mihelyön cheleködetödet kivánnyák, ottan vétködre emlóköztetnek. Es azt ielöntik, hog' adósságod vagion. Az parancholat által azért Igazulás nem lehet. Eő Jo; es az ki cheleködné, élne általa. De soha az gyarlóságban senki nem ckeleködheti. Mert mindön embör binös. Ezvtad azért az Igazulás felöl élvezőt. Es ha az Isten parancholta cheleködetökböl, kiket Isten sem nem kivan, sem nem hagyot, valamellyek legyenek azok. Matth. 15. Mas vtat vegy azért az meg Igazulásra eledben, tudnya illik, ha az magad, cheleködetiből nem lehet, keress ollyat,