Thury Etele szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VII. Budapest 1908.

XVI. Németujvár, 1599. febr. 6. Beythe István védekezése a dunántúli ágostai hitvallásúaknak ellene intézett rágalmai, támadásai és 1598-ban kiadott hittana ellen

nem vyhety. Mellyet ismég hamisság gondolny. Azért meg mennyeönk az teremtőhöz, es kérdgyök meg miben hattá az Embör állapattyát ? Hog' csak valami veleködóst elö vegyeönk, es azt vallyok, avagi tagadgyok. Nem epyttyök azzal az köTöztyéni gyöleközetöt. Meg lássok azért, hog' az tudomány tiztösség kívánásra való föl fualkodást ne mutasson, hanem az zeretet által felebarátunk haznára tereöllyön. Igy zollunk azért az zabád akaratrolis. Az Isten zabados fölség. Senki regulát néki nem zabhatot. Zabadgyában való fölség, chak hog' mindőnt bölcheségóben cheleködöt. Es az igaz bölcheség határyt soha föleöl nem multa, mikor az két feö dolgot terömtötte: Angyalt és Embört, mindönikkel ezen zabadságot közlötte, hog' ebbenis teremtöyöket követnék. De ez zabadság, mint az teremtöben, akképpen ezökben Jora való zabád akarat, nem gonozra, nem hog' Isten mindönt nem cheleködhetnék. De azért, mert ha gonozt cheleködnék, meg zönnék Isten lenni. Mert néky tulaydona, hogy őrökké való Jó légyön. Igy zól az Aranyas János Doctoris Homilia 1. de lapsu, holis, Nytván valának az gonoznak kívánására. Mert az elöttis mint Istennek éppterömtésének nytva volt az zömök az látásra, az mi első zylóynknek. Látod azért hog' az Embörtis zabád akaratban helhöztette, az az: Nem rabságban, nem kötelességben, sem kézörytésben, hanem Istenéhez való zabád engödelömben; Hog' iedig azt mondanád: Nem kellöt volna az zabadságot adny. Meg felel zent Aguston: In lib. de 83 quaestio, s azt mondgia: Job (vgmond) az embör, ki akarattyábol, mint sem a ki kézörytésböl ió: az okayért zabád akaratot kellöt az embörnek adny. Az zabád akarat ez mostani romlót állapotunkhoz képöst mondatik, a kiben meg holt az Embörnek mindön Jora való ereye. Semmi engödelme magátul, Istene akarattyához ninch. Hanem mint az rothat alma rothatton vész, akképpen az embör vezni syet. Es mint az meg holt testnek semmi indulattya ninch, hanem bizhöttön bizhőzik. Ellyen az binös Embör zabadsága. De az régi zabadság, myért hog' vétők nélkeöl volt az Embör, meg mondhatatlan Jo volt. Mert az teremtő zabadsága fénlöt benne. Mindönöstöl engedhetőt az eö Istenének, Jókat cheleködhetöt fogyatkozás nékeöl, mondhatatlan zereteti lehetőt terömtőjéhöz, mindönöstöl Jo volt. Valamigh az zabadsággal teremtőye állapottya ellen nem élt. Ez az zabád akarat. Valami Jó kívántatnék az Embörben, mind benne foglaltatik: Senki kózörytése alat nem lenny, Senkitől meg nem tartóztathatni, nem köteleztetni, nem zégyönölni, Egyháztörténeti Adattár VII. 6