Thury Etele szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VII. Budapest 1908.

XII. Történeti ének az 1591. évi csepregi zsinatról 1596-ból

Házuk, örökségük, kiége mind tövéből, Ez lőn országostól rajtunk büntetésül. Ezennel még ennél ilyen több is leszen, Egyébért pediglen, bizony most sem leszen, Hanem mind e féle gonoszságért leszen, Mert ilyen büntetés ilyen bűnért leszen. Látjátok-e rajtunk, hogy mind az a büntetés, Kivel az Istentől lőn a fenyegetés, Hát ez a mostani egyházi ember kergetés, Leszen magunknak is ezennel számkivetés. ím nincsen pediglen, ki poenitentiát tartson, Nincsen igásságot, aki oltalmazzon, Nincs Jeroboámnak, aki szemébe szóljon. Kiért velem összve no minden ember sírjon. Ti uraim, akik ezen így dölyfösködtök, Ti olyanok vagytok, mint ama gyermekök. Kiknek így szólanak ama más gyermekök, Halljátok mit mondunk gyermekek tinéktök : ím sípoltunk néktek és nem tánczolátok, Siralmat mondottunk és ti nem siratok, Poenitentiára ugyan nem indulatok Semmi intésünkkel semmit nem gondolátok. Csak semmit is rajta ugyan nem adatok. Kemény feddésünkkel szót nem fogadátok, Sőt felyül reája ördöngösnek mondátok, A kemény feddésért esztelennek mondátok. ím az engedelmes szép beszédünkért is. Engedelmes, kegyes jó intésünkért is, Nám a bűnösökhöz vetetek ezért is, Nem tudunk immáron szólni veletek is. Jaj néked Korazim. jaj néked Betsajda, Mert ha ez a csuda Tyrusban lett volna, Vagy ha ezt Sidonban éneklették volna, Jobb poenitentiát tartottanak volna. Könnyebb lészen dolga Tyrusnak és Sidonnak. Hogynem a mostani városnyi faluknak, És sok vármegyéknek, nemeseknek uraknak, Kik az igasságnak helyt köztük nem adának, És te Kapernaum. ki felmagasztaltattál, Te sok városoknál dicsősségesb volnál, Te tévelygésednél, ha meg nem maradnál Mert az igasságban te többet hallottál.